Hack Péter
Hack Péter (Budapest, 1959. augusztus 15. –) magyar jogtudós, egyetemi tanár, politikus. Kutatási területe a rendőrség, valamint az igazságszolgáltatás működése és szervezete, az emberi jogok érvényesülése a büntetőeljárásban, a korrupció elleni fellépés jogi eszközei és az átmenet igazságszolgáltatásának joga. 1990 és 2002 között országgyűlési képviselő.
| Hack Péter | |
 | |
| Született | 1959. augusztus 15. (65 éves) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Hack Frigyes |
| Foglalkozása | jogász, egyetemi tanár, politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 2002. május 14.) |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1978–1983) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hack Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tanulmányai
szerkesztés1977-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban, majd előfelvételisként Kalocsán töltötte le egyéves sorkatonai szolgálatát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar 1978-ban kezdte tanulmányait, ahol 1983-ban szerzett jogi doktorátust.
Jogászi pályafutása
szerkesztés1983 és 1984 között az ELTE Jogtudományi Kar büntetőeljárás-jogi tanszékén tudományos ügyintéző, majd 1987-ig tudományos ösztöndíjas volt. 1987-től 1989-ig tudományos munkatárs volt, majd utána egyetemi adjunktussá nevezték ki, 2012 óta az ELTE ÁJK Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási jogi Tanszéken egyetemi docens, 2014 óta tanszékvezető. 2018-ban egyetemi tanári kinevezést kap.[1]
Kutatási területe a rendőrség, valamint az igazságszolgáltatás működése és szervezete, az emberi jogok érvényesülése a büntetőeljárásban, a korrupció elleni fellépés jogi eszközei és az átmenet igazságszolgáltatásának joga. 2008-ban szerezte meg PhD-fokozatát „A büntető igazságszolgáltatás szervezete. Függetlenség, számonkérhetőség és a büntetőeljárás rendje” című értekezésével. 2011-ben habilitált.
1997 óta oktat a Bibó István Szakkollégium kurzusain, 2009 óta a Büntetőjogi Műhely vezetője. 2012 óta a Mathias Corvinus Collegium tanára. 2007–2008 között a kormány által létrehozott Antikorrupciós Koordinációs Testület tagja. 2008–2011 között az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Oktatási Tudományos Tanácsának tagja.
2010 óta tagja a Magyar Kriminológiai Társaság Igazgató Tanácsának, és tagja a Magyar Büntetőjogászok Társaságának. 2014 óta tagja az MTA IX. osztály Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 2011 óta a "The International Journal for Court Administration" Editorial Advisory Board tagja. 2013 óta European Society of Criminology tagja, 2012 óta témavezető a Doctorate on Cultural and Global Criminology – ERASMUS-Mundus doktori programban.
Több mint száz büntetőeljárás-jogi tanulmány, jegyzet és tankönyv szerzője, társszerzője.
Közéleti pályafutása
szerkesztés1988-ban alapítója volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, amelyből később kialakult a Szabad Demokraták Szövetsége. 1988 és 1989 között a Fidesz tagja is volt, a két pártban fennálló kettős tagsági tilalom miatt lépett ki a fiatal demokratáktól.
Az SZDSZ alapításakor az országos tanács tagjává választották. 1992-ben, rövid ideig annak elnökségi tagja és 1990 és 1991 között a párt ügyvivője volt. Ebbe a pozícióba 1992-ben újraválasztották, amit 2001-ig folyamatosan viselt. Emellett 1991-től 1994-ig a Liberális Konzervatív Unió szóvivője volt.
Az 1990-es országgyűlési választáson pártja budapesti területi listájáról szerzett mandátumot. Az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság titkára, majd 1992 és 1994 között alelnöke volt. Az 1994-es és 1998-as országgyűlési választásokon újra a budapesti területi listáról szerzett mandátumot, az 1994–1998-as ciklus alatt az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnökeként tevékenykedett.[2][3] A 2002-es országgyűlési választáson nem indult.
1990 és 1994 között az SZDSZ-frakció helyettes vezetője, annak általános és igazságügyi szóvivője volt, majd 1994 és 1999 között frakcióvezető-helyettes, valamint 1998 és 2002 között a jogi és közbiztonsági kabinet vezetőjeként tevékenykedett. 2002-ben lépett ki az SZDSZ-ből. Kilépését azzal indokolta, hogy egy hosszú folyamat eredménye, mert egyre kevésbé értett egyet volt pártja politikájával.
A Magyar Helsinki Bizottság alapító tagja volt 2007-ig. Részt vett a Transparency International korrupcióellenes nemzetközi szervezet megalapításában 1993-ban Berlinben, 2007 óta a Transparency International Magyarország tanácsadó testületének tagja. Politikai pályafutásán túl publiciszitikai tevékenységbe is kezdett, 1999-ben a Hetek, 2000-ben pedig az Új Exodus c. lapok szerkesztőbizottságának tagja is lett.
1987 óta tagja a Hit Gyülekezetének, 1989 óta diakónus. 1992-től 2008-ig a Szent Pál Akadémia Teológiai Tanszék főiskolai adjunktusa, 2008 óta főiskolai docens.
Családja
szerkesztésÉdesapja Hack Frigyes, PhD, matematika–fizika szakos tanár, 1965 és 1974 között fia gimnáziumában vezetőtanár.[4] Nős, felesége főiskolai tanár, két lánygyermekük született. Ikertestvére, Róbert fényképész, az Országos Műemléki Felügyelőség (mai nevén Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) fotósa.[5]
Írásai
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ PDF olvasó. www.magyarkozlony.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 11.)
- ↑ Fazekas Csaba: Történelem és egyházpolitika: Válogatott publicisztikai írások, 1992-2006. Miskolc : Bíbor Kiadó, 2006. (Online változat a MEK-OSZK honlapján).
- ↑ Kunstár Csaba: Terror a templomban?: Hack: A gyülekezet nem részesül törvényes védelemben. Népszabadság, 2003. augusztus 2.
- ↑ Hack Frigyes életrajz
- ↑ Hack Frigyes: Nem vagyok méltó... (válogatott írások)
Források, külső hivatkozások
szerkesztés- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 418. old.
- Hack Péter 1996-os országgyűlési életrajza
- Hack Péter adatlapja az ELTE ÁJK honlapján
