Hangeltolódás
Ezt a szócikket össze kellene dolgozni a Hangváltozás szócikkel. |
Hangeltolódásnak vagy hangváltozásnak nevezzük azt a hangtani fejlődési jelenséget, amelynek során a beszélők bizonyos hangokat valamilyen megfigyelhető szabályszerűség alapján másképp kezdenek ejteni (például zöngétlen → zöngés, zárhang → réshang, stb). Bár speciálisan ezzel a névvel illetjük a germán nyelvek történetében végbement változásokat (Lautverschiebung), a hangeltolódás nem kizárólag a germán nyelvek sajátossága (hiszen az indoeurópai nyelvcsalád kisebb csoportjai is alapvetően fonetikai változások eredményeképpen jöttek létre). A hangeltolódás lassú folyamat, több évszázad alatt megy végbe. Okai általában különböző belső és külső tényezők együttes hatásaira vezethetőek vissza, azonban a legtöbb esetben nem lehet a konkrét hangváltozások eredetére egyértelműen bizonyítható magyarázatot találni.
Hangeltolódás a germán nyelvekben
szerkesztésEgyes kutatások szerint a Kr. e. 12. és 3. század között (más kutatók későbbre teszik) a mai Németország északi területén élt népek körében zajlott le. A jelenség okára egyelőre nincs magyarázat. Jacob Grimm fogalmazta meg 1822-ben elméletét az első germán hangeltolódásról. A folyamat eredményeképpen a germán nyelvek „leváltak” a többi indoeurópai nyelv hangrendszeréről és megindult saját nyelvi fejlődésük. Ez tekinthető tehát a germán nyelvek születésének.
Az alábbiakban a folyamat során végbement főbb változások olvashatók. Az írásban nehezebben azonosítható hangváltozásokról a gyakorlatban a germán és nem germán, de indoeurópai beszélők kiejtésének összehasonlításával lehet meggyőződni.[1]
- bh ⇒ b: (lágyult a hang kiejtése) példa: indoeurópai alapnyelv (IE) bhero (visel) → angol: bear
- dh ⇒ d: (lágyult a hang kiejtése) példa: IE dedhe (tesz) → angol: do
- gh ⇒ g: (lágyult a hang kiejtése) példa: IE ghans (liba) → angol: goose
(A p, t, k hangok esetén a lágyulás nem ment végbe, így a germánok ezeket továbbra is "keményen" ejtik.)
Hangeltolódás más indoeurópai nyelvekben
szerkesztésA szláv és az indoiráni nyelvekben
szerkesztésA szláv és indoiráni nyelvek jellemzője, hogy az indoeurópai alapnyelvi veláris (hátul képzett) zárhangok elöl képzett (palatális vagy dentális) rés- vagy zár-réshangokká fejlődtek. Példák:
- IE k → /s/: *kmtom (száz) > orosz szto, szanszkrit szatem.
- IE kw → /t͡ʃ/: *kwetwores (négy) > orosz csjetirje, szanszkrit csatur.
Az újlatin nyelvekben
szerkesztésAz újlatin nyelvekben a latin eredetű /k/ és /g/ hangok magas magánhangzó (e, i) előtt jésültek (palatalizáció: kb. a magyar ty-nek és gy-nek megfelelő hangok), majd Keleten palatális zár-réshangokká (affrikáták: /t͡ʃ/, /d͡ʒ/) alakultak, Nyugaton pedig eredetileg szintén elölképzett zár-réshangokká változtak (/t͡s/, /d͡ʒ/), majd a zárhang elvesztésével réshanggá alakultak (/s/, /ʒ/). A spanyolban ezen kívül még egy hangeltolódás végbement, amelynek következtében a zöngés réshangok elzöngétlenedtek, az affrikáták réshanggá váltak, majd az /ʃ/ velarizálódott /x/, így a spanyol hangtanilag sajátos módon eltér a többi újlatin nyelvtől. Példák:
- latin centum ['kentum] > olasz cento ['t͡ʃento], spanyol cien(to) ['θjen(to)/'sjen(to)].
- latin gens (gentis) [gens] > olasz gente ['d͡ʒente], portugál gente [ʒent], spanyol gente ['xente]
A nyugati újlatin nyelvekben a magánhangzók közötti egyszerű zöngétlen zárhangok először zöngésültek, majd réshanggá váltak (/p, t, k/ → /b, d, g/ → /β, ð, ɣ/), majd a franciában el is tűntek; a zöngés zárhangok részben eltűntek:
- latin lupus > olasz lupo, de spanyol, portugál lobo
- latin vita > olasz vita, de spanyol, portugál, katalán, szárd vida, francia vie
- latin aqua > olasz acqua, de spanyol, portugál agua, katalán aigua, francia eau
A görögben
szerkesztésA görög nyelvben az indoeurópai alapnyelvi zöngés hehezetes hangok elzöngétlenedtek, majd réshanggá váltak; az alapnyelvi /s/ az ógörögben hehezetté alakult, majd eltűnt:
- IE *bh → /ph/ → /f/
- IE *dh → /th/ → /θ/
- IE *gh → /kh/ → /x/
- IE *s- → /h/ → Ø
További hangeltolódás, amely már közép- illetve újgörög fejlemény, hogy az ógörög zöngés zárhangok réshanggá változtak:
- ógörög /b/ → /v/
- ógörög /d/ → /ð/
- ógörög /g/ → /ɣ/