Harruckern János György

(1664–1742) osztrák politikus, magyar főispán
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 19.

Harruckern János György báró (németül Johann Georg Freiherr von Harruckern) (Schenkenfelden, 1664. március 25.Bécs, 1742. április 28.) osztrák származású (Felső-Ausztria) (Oberösterreich) magyar nagybirtokos.

Harruckern János György
Békés vármegye főispánja
Hivatali idő
1729. május 22. – 1742. április 18.
Elődgróf Löwenburg Jakab
Utódbáró Harruckern Ferenc

Született

Schenkenfelden
Elhunyt

Bécs
Pártpolitikus a politikai pártok megjelenése előtt

Gyermekei
Foglalkozás
  • köztisztviselő
  • politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Harruckern János György témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Apja, Harruckern György (1632–1692) takácsmester volt, édesanyja pedig Schlöger Erzsébet. Iskoláit Steyrben és Linzben végezte. Először 1689-ben az alsó-ausztriai udvari kamarai számvevőségnél vállalt hivatalt, mint számtiszt (Kommissar). Hamarosan (1695) a főhadbiztossághoz került, ahol a hadsereg élelmezési biztosa lett (Versorgungsobmann). A hadseregnél végrehajtott élelmezési reformja jelentős megtakarításokat eredményezett az udvarnak, mely elismeréséül III. Károly magyar királytól 1710-ben előbb udvari kamarai tanácsosi tisztséget (Hofkammerrat), majd később lovagi (1718, Reichsritter) és bárói címet (1729, Baron) kapott. Ezzel járt a kincstárra visszaáramlott, gazdátlanná vált javak juttatása is Békés vármegye, Csongrád vármegye és Zaránd vármegye területén. Többek között az ő tulajdonába került a gyulai vár is. 1729-től haláláig (1742) főispán (Obergespann) volt Békés vármegyében.

Szervezői tehetségének, pénzügyi és gazdaságpolitikai ismereteinek segítségével látott tervei megvalósításához: új falvakat létesített, fellendítette az ipart és a kereskedelmet. Első és legfontosabb alkotása a betelepítések keresztülvitele volt. A Nógrád, Gömör, Hont, Zólyom és Pest vármegyéből telepített szlovák jobbágyokat, valamint a Németországból érkező telepeseket jelentős kedvezményekben részesítette: az egyházi tizedet megvette és örökre nekik ajándékozta, a földesúri járadékot időre szóló szerződésben állapította meg. Humánus bánásmódjának hamar híre terjedt, így a betelepülők seregestül igyekeztek uradalmaiba. A földeket művelés alá vette, szőlőskerteket létesített, beindította az állattenyésztést.

Harruckern báró kétszer nősült. Első felesége Fellner Anna, második neje pedig Vorstern Anna Mária volt. Gyermekei második nejétől:

  • Ferenc Domonkos (1696–1775) nagybirtokos, Békés vármegye főispánja; 1. neje: Mayer Anna, 2. neje: báró Prandau Mária; 3. neje: Dirling Mária
  • Franciska; 1. férje: Mayer János; 2. férje: báró Pechmann Lajos
  • Johanna; férje: Gruber János
  • József (?–1741); neje: Hoche Jozefa
  • Mária Cecília; férje: Wenckheim János

Emlékezete

szerkesztés

Szentesen 1906 és 1942 között a mai Ady Endre utca viselte a nevét.

Békéscsabán 1910-től 1962-ig, majd 1992-től utca őrzi emlékét. 1993-ban a Városháza földszinti folyosóján emléktáblát avattak tiszteletére.

Gyulai székhellyel közoktatási intézményt neveztek el róla 2007-ben, de a gyulai Harruckern tér is az ő illetve a családja tiszteletére kapta a nevét.

Szentesen 2008. április 18-án a Városszépítő Egyesület bronz portrészobrot állított az emlékére. A csongrádi Máté István és Lantos Györgyi művészházaspár alkotása.

Képgaléria

szerkesztés


Elődje:
gr. Löwenburg Jakab
Utódja:
br. Harruckern Ferenc


Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Georg Haruckern című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. a b Genealogics (angol nyelven), 2003
  2. János György Harruckern, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=28740