Hazslinszky Frigyes Ákos

Hazslinszky Frigyes Ákos (1890-től hazslini Hazslinszky Frigyes Ákos) (Késmárk, 1818. január 6. – Eperjes, 1896. november 18.) magyar botanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Hazsl.”. Életműve úttörő jelentőségű a magyarországi moszatok (algológia), gombák (mikológia), zuzmók (lichenológia) és mohák (briológia) feltárásában, leírásában és növénytani feldolgozásában. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-től rendes tagja volt. Hazslinszky Bertalan (1902–1966) mikrobiológus, botanikus nagyapja és Hazslinszky Tamás barlangkutató dédapja.

Hazslinszky Frigyes Ákos
Életrajzi adatok
Született	1818. január 6. Késmárk,
Elhunyt	1896. november 18. (78 évesen) Eperjes,
Ismeretes mint	botanikus gombabiológus
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Kutatási terület	algológia, mikológia, lichenológia, briológia, növénytan
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1872-ben rendes tag
A Wikimédia Commons tartalmaz Hazslinszky Frigyes Ákos témájú médiaállományokat.

Élete

Hazslinszky Tamás és Ruchta Zsuzsanna fia. Középiskoláit szülővárosa, Késmárk főgimnáziumában végezte el, majd ugyanott teológiát és filozófiát tanult. Ezt követően, 1838–1839-ben a sárospataki református kollégiumban jogot, 1842–1843-ban a debreceni kollégiumban növénytant és kémiát tanult. 1839–1841 között alma materében, a késmárki főgimnáziumban volt helyettes tanár, eközben 1841-ben gyalogszerrel bejárta az országot és botanizált Késmárk és Fiume között. 1842-ben a debreceni református kollégiumban helyezkedett el nevelőként. 1845-ben a bécsi műszaki egyetemre iratkozott be, s egy tanéven át a botanika mellett geológiát, ásványtant, paleontológiát, kémiát és fizikát tanult. 1846-ban az eperjesi evangélikus kollégium természetrajz–matematika tanára, később, 1846 és 1893 között megszakításokkal tizenegy tanéven keresztül az intézmény rektora, 1884–1885-ben és 1886–1887-ben igazgatója volt. Pedagógusi munkája mellett a magyarországi flóra kutatásának szentelte idejét.

Munkássága

Pályája elején főként a virágos növények magyarországi előfordulásával és kutatásával (florisztika) foglalkozott, emellett vizsgálta a termőhelyek növényökológiai tulajdonságait is. Felvidéki – tátrai, szepességi és Árva vármegyei – botanikai gyűjtőútjainak köszönhetően jelent meg az első tudományos növényhatározó 1864-ben. Ezt követte az 1872-ben kiadott, Magyarország teljes virágos flóráját leíró füvészeti kézikönyve. Az 1860-as évektől figyelme a telepes növények, de főként a gombák feltárása felé fordult. A nagygombák mellett a mikroszkopikus gombákkal – például az üszög- és rozsdagombákkal – is foglalkozott. Magyarországon elsőként használt mikroszkópot a – korabeli rendszertani kategóriával élve – virágtalan növények vizsgálatához. Emellett elsőként írt összefoglaló áttekintéseket Magyarország zuzmó-, illetve mohaflórájáról. Algológiai tanulmányaiban kísérletet tett a moszatflóra leírására is, de csak a kovamoszatok áttekintéséig jutott. Mindemellett foglalkoztatta a növényrendszertan, továbbá a magyar nómenklatúra kérdései. Növénypreparátum-gyűjteménye részben a Magyar Nemzeti Múzeumba, részben a budapesti tudományegyetem növényrendszertani tanszékéhez került.

Tudományos eredményei elismeréseként 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-ben rendes tagjává választotta. 1888-ban a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tiszteletbeli tagja lett. Ezeken túlmenően számos külföldi tudományos társaság választotta tagjai sorába: 1852-ben a prágai Természettudományi Társulat (Naturhistorischer Verein) rendes, a Regensburgi Botanikai Társaság (Regensburgische Botanische Gesellschaft) levelező, 1855-ben az Osztrák Geológiai Társaság (Österreichische Geologische Gesellschaft) levelező, 1879-ben a Sziléziai Honismereti Társaság (Schlesische Gesellschaft für Vaterländische Kultur), 1885-ben pedig a Francia Mikológiai Társaság (Société micologique de France) tagja lett. A Hazslinszkya kéregzuzmónemet (mai nevén Melaspilea) róla nevezték el, de több ősnövény- és ősállatfaj is őrzi a nevét.

Hazslinszky Frigyes az eperjesi evangélikus kollégium igazgatója 1890. november 16-án magyar nemességet és a "hazslini" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.

Emlékezete

• 2023-ban tiszteletére emléktáblát avattak Eperjesen

Főbb művei

• Éjszaki Magyarhon viránya, Kassa, 1864
• Besztercebánya vidékeinek moszat-viránya, Pest, 1867
• Magyarhon és társországai moszatviránya, Pest, 1867
• Adatok Magyarhon zuzmóvirányához, Pest, 1869
• Jelkulcs a magyarhoni edénynövények nemei meghatározására, Pest, 1870
• Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve, Pest, 1872
• Emlékezés Neilreich Ágostról Pest, 1872
• A gombák jelleme, Pest, 1873
• Jelentés az 1872-ben tett füvészeti kirándulásról, Budapest, 1873
• Magyarhon hasgombái, Budapest, 1875
• Egy felszinti hypogaeus, Budapest, 1876
• A szőlő öbölye, Budapest, 1876
• Magyarhon üszökgombái és ragyái, Budapest, 1877
• Új adatok Magyarhon gomba-virányához, Budapest, 1878
• Új adatok Magyarhon kryptogam virányához az 1878. évből, Budapest, 1879
• Rendhagyó köggombák, Budapest, 1881
• A magyar birodalom zuzmó-flórája, Eperjes, 1884
• Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához, Budapest, 1884
• A Magyar Birodalom moh-flórája, Budapest, 1885 (Online)
• Magyarhon és társországai … szabályos Discomycetjei, Budapest, 1885
• A magyarhoni lemezgombák elterjedése, Budapest, 1890
• Magyarhon és társországainak sphaerái, Budapest, 1892
• Magyarhon és társországai húsosgombái, Budapest, 1895

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 690. o.  
• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 310. o. ISBN 963-9257-00-1  
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 373. o. ISBN 963-85433-5-3
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 172–173. o. ISBN 963-547-414-8