Heczendorfer László

belsőépítész; iparművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 6.

Heczendorfer László (Cegléd, 1933. október 4.Budapest, 2018. október 16.) magyar belsőépítész, bútortervező, szakíró.

Heczendorfer László
Született1933. október 4.
Cegléd
Elhunyt2018. október 16. (85 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • ipari formatervező
  • belsőépítész
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (–1957)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1968)
SablonWikidataSegítség

Diplomáját 1957-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerezte mint belsőépítész. Mesterei Kaesz Gyula, Juhász László, Hornicsek László voltak.

1957–1968 között a Bútoripari Tervezőirodában dolgozott. 1959-ben Dániába ment tanulmányútra. 1968-tól egy évig a Lakóterv tervezője. 1969-től a gyártmányfejlesztési osztály vezetője a Bútorértékesítő Vállalatnál. 1982-93 között a Domus fejlesztési osztályának vezetője.

Mindenekelőtt a nagyipari bútorgyártás számára tervezett puritánul modern, a gyárthatóságot érvényesítő és a funkciót formai megjelenésében szerény stílusban érvényesítő termékeket. Részt vett a BUBIV, a győri Cardo, a Kanizsa Bútorgyár és a székesfehérvári Garzon Bútorgyár különböző lakó-, háló- és dolgozószoba-programjaiban. A mátészalkai Szatmár Bútorüzem több bútorcsaládját tervezte.

A lakberendezésről rendszeresen cikkezett napilapokban (Népszabadság) és folyóiratokban (Lakáskultúra, Az otthon, A divat).

Főbb művei

szerkesztés

Bútortervezés

szerkesztés
  • Bástya (Hajdúszoboszló, 1958)
  • Modul ’69 (BUBIV, 1966)
  • Domino (Cardo, 1968)
  • Kompozit (Tisza, 1968 – Horváth Jenővel és Horváth Jánossal)
  • Kanizsa (Kanizsa, 1972)
  • Otthon (Cardo, 1972)
  • Szatmár (Mátészalka, 1974)
  • Szamos (Mátészalka, 1976)
  • Hellász (Cardo, 1991)

Lakószobái

szerkesztés
  • Csillag (BUBIV, 1962)
  • Csobánc (Zala, 1964)
  • Rába (Cardo, 1968)
  • Orient (MEFÉM KtSz., 1970)
  • Hajdúság (Debrecen, 1987)
  • Kapos (Kapos, 1994)

Jelentősebb egyedi enteriőr tervezései

szerkesztés
  • KGST-palota magyar képviselete Moszkvában (1966)
  • ÁFÉSZ-bolt Győrszentiván (1987)
  • Domus Áruház Nyíregyháza (1990)
  • továbbá Makó, Hajdúböszörmény, Balassagyarmat, Salgótarján Tanácsházak mobil bútorai, berendezései.

Kiállítástervezés

szerkesztés
  • 1975: Otthon ’76 kiállítás, Őszi BNV
  • 1976: a Zala, a Balaton és az Alföldi Bútorgyár kiállításai, Őszi BNV
  • 1977–78: Bútoripari Tervező Vállalat kiállítási installációja, Őszi BNV, Otthon ’79, Otthon ’80 kiállítások tervei
  • 1980–82: a Zala Bútorgyár installációja az Otthon kiállításokon, Őszi BNV
  • 1983–84: Otthon ’84, Otthon ’85 kiállítások tervei, Őszi BNV
  • 1985–87: a Szatmár és a Zala Bútorgyár kiállításai

Csoportos kiállításai

szerkesztés
  • 1955 – III. Magyar Iparművészeti és Népművészeti Kiállítás, Budapest
  • 1965 – Lakás kiállítás, Miskolc
  • 1966 – Elfogadott bútortervek, BB, Budapest
  • 1967 – Művész az iparban, BB, Budapest
  • 1969 – Lőrinci Ülőbútor KTSZ termékei, BB, Budapest
  • 1970 – MKISZ Belsőépítész Szakosztály Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1974 – Belsőépítészet ’74 Kiállítás, Fővárosi Tanács bemutatóterme, Budapest
  • 1976 – Művész az iparban, Iparművészeti Tanács Bemutatóterme
  • 1980 – Belsőépítészet 1970-1980, Műcsarnok, Budapest
  • 1985 – Örökség Tárgy- és környezetkultúra Magyarországon 1945-1985, Ernst Múzeum, Budapest

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • 1961, 1962, 1966: Az Év legszebb terméke díj
  • 1965: Könnyűipar Kiváló Dolgozója
  • 1968: Munkácsy Mihály-díj, mely a kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére adományozható.
  • 1975: Belkereskedelem Kiváló Dolgozója
  • 1958–73 között pályamunkáival négy I. díjat, három II. díjat és két III. díjat nyert.
  • MKISZ (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége)
  • MA/MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete)
  • Faipari Tudományos Egyesület
  • IAA / AIAP (UNESCO) Nemzetközi Művész Szövetség, Paris
  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 12.)