Hermafroditizmus (biológia)

Egy hermafrodita (hímnős, kétivarú, kétnemű) élőlény fel van ruházva mind a hím, mind a női nemi szervekkel és mindkét fajta ivarsejt előállítására képes. A név görög eredetű, Hermaphroditosz nevéből alkották. Hermaphroditosz Hermész (Έρμῆς) és Aphrodité (Αφροδίτη) istenek kétneművé változott fia volt a görög mitológiában.

A tulipán virága porzót és bibét egyaránt tartalmaz.

A hermafroditizmus a növényvilágban gyakori jelenség, kétivarú például a dohány vagy az alma is, szemben az egyivarú és egylaki kukoricával, illetve az egyivarú és kétlaki mogyoróval. Előfordul az önmegtermékenyítés (autogámia) is, így például a búzánál vagy a zabnál. A hermafroditák autogámiája nem tévesztendő össze a szűznemzéssel, ami a nőstény egyedek hím közreműködése nélküli szaporodását jelenti, mint például a futógyíkok 12 fajánál.

A hermafrodita jelző átvitt értelemben is használatos. A pszichológiai értelemben vett hermafroditákat gyakran nevezik androgün vagy günander néven is, ami a szintén görög eredetű nő és férfi jelentésű szavak összetétele. A szomatikus (testi) értelemben vett hermafroditizmus olyan veleszületett fejlődési rendellenesség, mely esetében az egyén mindkét nem genitáliáival rendelkezik.

E cikk tárgya a biológia értelemben vett hermafroditizmus, tehát amikor egy egyed mind a hím, mind pedig a női ivarsejtek előállítására képes.

Általános jellemzői

A törzsfejlődés korai szakaszaiban kialakult állatoknál sem ritka a hímnősség, így például kétivarúak a csigák vagy a földigiliszta. A leggyakrabban két hímnős egyed kölcsönösen termékenyíti meg egymást, az ivarsejtjeik megfelelő cseréjével. A fiatal angolnák gyakran hímnősek, felnőttkori nemük végleges lakóhelyükre való felvándorlásuk után az élet- és táplálkozási viszonyok hatására, csak néhány év múlva alakul ki.

A polipféle, tüskésbőrű és gerinces állatoknál viszont már sokkal ritkább, a hüllők, madarak és emlősök esetében csak rendellenességként fordul elő a hermafroditizmus, és ilyenkor az egyik jellegzetesség nem valósul meg teljesen. Ilyen esetben pszeudohermafroditizmusról illetve emberek esetében interszexualitásról beszélünk.

Szekvencionális hermafroditizmusnak a halaknál és kétéltűeknél gyakori jelenséget nevezzük, hogy egynemű közegben egyes egyedek képesek nemet váltani, néhány faj egyedei ezt életükben többször is megteszik. Szükségszerűen két csoport létezhet, a protandrin és a protogün, attól függően, hogy a születéskor hím- illetve nőnemű egyedek alakulnak át a másik nemmé. Az előbbire a bohóchal, az utóbbira az ajakoshal lehet példa.

Kialakulása

Alvó Hermaphroditosz, görög szobor 2. századi római másolata

A hermafroditák két úton jöhetnek létre. Ebből az egyszerűbb, amikor a nemi jellegek kialakulásáért felelős gének nem kapcsolódnak be az egyedfejlődés folyamán, vagy hormonháztartásbeli problémák miatt jön létre, alakul ki kétneműség.

A másik lehetséges ok úgynevezett genetikai mozaik fejlődése. A több mint két ivarsejtből fejlődő kimérák lehetnek olyan élőlények, amikben mindkét nem minden jellemző tulajdonsága (elsődleges és másodlagos nemi szervek és jellegek) egyformán megjelennek. A hermafroditizmust genetikailag legtöbbször az XX/XY jellegű mozaik okozza, nagy részüknél négy vagy három génkészlet van jelen. Az emberi hermafroditák kizárólag XX/XY kiméraként alakulnak ki.