Hippolyte Fizeau
Armand Hippolyte Louis Fizeau (Párizs, 1819. szeptember 23. – Nanteuil-le-Haudouin, 1896. szeptember 18.) francia fizikus, a vele egy évben született Léon Foucault munkatársa és barátja (ezért szokás őket a francia tudomány Castor és Polluxaként emlegetni[1]).
Hippolyte Fizeau | |
Eugène Pirou fotográfiája 1883-ból | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1819. szeptember 23. Párizs |
Elhunyt | 1896. szeptember 18. (76 évesen) Nanteuil-le-Haudouin |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | francia |
Állampolgárság | francia |
Iskolái | Collège Stanislas |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika |
Jelentős munkái | Fizeau-kísérlet (1851), Fizeau-módszer (1849), Doppler–Fizeau-hatás (1848) |
Szakmai kitüntetések | |
| |
Hatással voltak rá | |
Hatással volt |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Hippolyte Fizeau témájú médiaállományokat. |
Munkássága
szerkesztés1848-ban — Christian Doppler munkásságát még nem ismerve — kimutatta, hogyan tolódnak el a csillagok színképvonalai. Ez a vöröseltolódás lett a Doppler-effektus első tapasztalati bizonyítéka, amiért időnként Doppler–Fizeau-hatásnak is nevezik.
Együttműködése Foucault-val
szerkesztésAz 1840-es évek végétől a fényt és a hőt tanulmányozta Léon Foucault-val. Elsőként készítettek dagerrotípiát a Napról, és megállapították, hogy annak külső rétege gáz állapotú (François Arago, a Párizsi Obszervatórium akkori igazgatója fotometrikus észlelései alapján úgy vélte, hogy az folyékony).
1849-ben fogaskerekes tárcsákkal (Fizeau-módszer), majd forgótükrökkel megmérték a fény sebességét; eredményük 1%-on belül egyezik a ma helyesnek ismert értékkel. Ezzel egyúttal a Nap–Föld távolság értékét is sikerült pontosabban meghatározni.
1851-ben (Fizeau-kísérlet) megállapították, hogy a fény a vízben lassabban halad, mint a levegőben.
Emlékezete
szerkesztés- Egyike azon 72 tudósnak, akiknek neve szerepel az Eiffel-torony oldalán.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ George Gamow: A fizika története, Gondolat Kiadó, Budapest, 1965 p. 168–169.
Források
szerkesztés- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 62. o. ISBN 963-85773-9-8