Tarka réce

madárfaj
(Histrionicus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 3.

A tarka réce vagy harlekinréce (Histrionicus histrionicus) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Histrionicus nem egyetlen faja.

Tarka réce
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Tengeri récék és bukók (Mergini)
Nem: Histrionicus
Lesson, 1828
Faj: H. histrionicus
Tudományos név
Histrionicus histrionicus
Linnaeus, 1758
Szinonimák

Harlekinréce

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarka réce témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka réce témájú médiaállományokat és Tarka réce témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

Alaszkában, Kanadában, Grönlandon, Izlandon és Szibéria északkeleti részén fészkel. Telelni a tengerekhez vonul. Kóborló példányai eljutnak Európába is.

A telet a tengerpartokon tölti, és csak ott merül, ahol a hullámzás nekicsapódik a szikláknak, és ahol egyébként más vízimadár nem tudna megmaradni. Tavasszal a fjordokba és tengeröblökbe megy, ahol a folyókon felfelé, a szárazföld belsejébe úszik. A réceféléktől szokatlan helyen költ, mégpedig a folyók felső szakaszain, zuhatagok és vízesések között.

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 42 centiméter. A tojó kisebb mint a hím. Kihegyesedő rövid csőre van. Mint neve is mutatja, a hím tollruhája nászidőszakban igen sokszínű, tarka. Fehér nyak- és mellcsíkjai alapján nehéz más récével összetéveszteni. A tojó arcrésze és füle fehér, tollainak színe barnás.

 
A hím
 
és a tojó

Életmódja

szerkesztés

Úszás közben a vízből jól kiemelkedik, gyakran merül. Télen többnyire kis csapatokban mozog, nyáron rendszerint párosával. Fejével feltűnően bólogatva úszik, és alkalmanként egyet-egyet csap függőlegesen tartott farkával.

Folyók és patakok mentén keresi rovarokból álló táplálékát. Édesvízben főleg tegzes- és szúnyoglárvákat eszik, a tengeren főként rákokat fogyaszt.

Szaporodása

szerkesztés

A récéknél megszokott módon a gácsér kiáltásokkal és násztánccal udvarol. A párok többnyire már a tengeren kialakulnak és június végéig maradnak együtt, amikor a tojó kotlik. Talajon lévő földhányásra készíti fészkét, rendszerint jól rejtve, a legsűrűbb parti növényzetbe, sőt néha vízesések alá és sziklahasadékokba építi és tollakkal bélel ki. A költési időszak május-június, a költés időtartama 29-33 nap, a tojások száma többnyire 6-8.

 
Tojásai

További információk

szerkesztés