Honda RA271

Formula–1-es versenyautó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 16.

A Honda RA271 egy korábbi Formula–1-es autó, melyet a Honda épített az 1964-es szezonra. A volánnál pedig az amerikai sportkocsi specialista, Ronnie Bucknum foglalhatott helyett.[1] A Honda első Formula–1-es versenyautója az RA271-es azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így az autó mérlege három futamon két kiesés és egy 13. hely volt csupán.

Honda RA271
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóHonda Motor Co., Ltd.
ElőzőRA270
KövetkezőRA272
Műszaki adatok
Vázszerkezetalumínium szerkezetű, csöves hátsó segédváz
Első felfüggesztéskettős keresztlengőkaros, spirálrugóval egybeépített lengéscsillapító
Hátsó felfüggesztésMint az előző
MotorHonda 1,495 cc (91.2 cu in) 60° V12 szívómotor, középmotoros
VáltóHonda 6 fokozatú kézi váltó
Tömeg525 kg
ÜzemanyagBP
GumikDunlop
Versenyeredmények
Csapat(ok)japán Honda R & D Co.
Pilóták13. USA Ronnie Bucknum
Első versenynémet 1964-es Formula–1 német nagydíj
Utolsó versenyUSA 1964-es Formula–1 amerikai nagydíj
Futott versenyek3
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Előzmények

szerkesztés

A Honda első versenyeit nem négy, hanem két keréken vívta. Miután az Isle of Man TT versenyen és más futamokon elért sikereivel a márka jó hírnévre tett szert, mint világszínvonalú motorkerékpár-gyártó, a Honda lelkesen látott hozzá személyautó-technológiáinak továbbfejlesztéséhez az élsportban, s ezért már a 60-as évek elején tudatosan készült a Formula–1-es szereplésre.[2]

Az izgalmas projekt 1963-ban kezdett alakot ölteni, amikor év végére a Honda 1,5 literes RA270E kísérleti motorját saját fejlesztésű acélcső térvázra építette rá. Ezt az alvázat kizárólag tesztelési célokra építették, mivel egy szerződés értelmében a motort a Lotus-csapat használta a következő szezonban. Ám 1964 februárjában a brit csapat kilépett a projektből, s így a Hondának vagy el kellett volna halasztania belépését a Formula–1-be, vagy saját csapatot létrehozva indítani saját motorját és versenyautóját.

A Lotus távozása után és a kezdeti haladástól felbátorodva a Honda vállalta a hatalmas kihívást, s úgy döntött, hogy benevez a versenysorozatba. A gyorsan közeledő szezonkezdetre új, RA271E jelű motort készítettek, amely teljesen új, alumínium panelekből készült önhordó kocsiszekrénybe került.[3] Bizonyítva a cég eredeti ötletességét a V12-es motort keresztben építették be.

 
A RA271 motorja.

A RA271-es motorja nagyon innovatív volt és az jórészt a motorkerékpár versenyzés során kifejlesztett technológiáikra épült. A japán mérnökök egy radikális, 1500 köbcentiméteres szívómotort fejlesztettek. A Honda 1495 köbcentis szívómotorja ugyanis egy 60 fokos hengerszögű V12-es motor volt, tűgörgős főtengelycsapágyakkal, amit szokatlan módon a vezető vállai mögött keresztirányban építettek be az autóba, amihez a Honda egy 6 sebességes váltót is tervezett.[4]

A motor dugattyúinak furata 58.1 milliméter, míg annak lökete 47.0 milliméter volt, hengerenként négy szeleppel és két felülfekvő vezérműtengellyel. A V12-es motorjuk pedig végül 11 500-as fordulatszám mellett 220 lóerőre volt képes. Sőt a kis Honda motor még a 14 000-es percenkénti fordulatszám elérésére is biztonsággal képes volt. A Honda mérnökei a motoron kezdetben 12 darab, hengerenként egy Keihin karburátort használtak, majd kicsit később a karburátorokat egy befecskendező rendszer váltotta fel.

Az első Honda Formula–1-es versenyautó a félelmetes, 22 kilométeres Nürburgringen mutatkozott be augusztusban Ronnie Bucknummal a volánja mögött. A RA271-es körönként jött a bokszba, állandóan baj volt vele. Bucknum végül csak azért állhatott rajthoz, mert a szervezők biztosítottak számara egy extra edzéslehetőséget, és csak ekkor sikerült teljesítenie az indulás feltételéül szolgáló öt tréningkört.[5] A fiatal amerikai az első tíz között autózott, amikor a megrongálódott felfüggesztés miatt kiállni kényszerült. A fiatal amerikai sértetlenül megúszta, az autó nem. A japánok ki is hagytak az Osztrák Nagydíjat, mert nem sikerült összerakni időre az autót. Egy hónappal később az Olasz nagydíjon Bucknum ismét megmutatta, hogy milyen nagy potenciál van az RA271-ben, mert a híres monzai versenypályán az ötödik helyről kényszerült feladni a versenyt túlmelegedés és fékproblémák miatt.[6] Az Amerikai Nagydíjon sem sikerült célba érnie.

Következmények

szerkesztés

Az 1964-ben futott első három Nagydíj tapasztalataiból okulva a Honda mérnökei keményen dolgoztak a szezon szünetében, hogy ellensúlyozzák a négy keréken zajló versenyek tapasztalatainak hiányát. A csapat sikert akart kovácsolni a modern RA271 motor potenciális előnyeiből, hiszen a motor legnagyobb teljesítménye 230 lóerő volt, vagyis több mint tíz százalékkal volt erősebb riválisainál.

Teljes Formula–1-es eredménylistája

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Konstruktőr Motor Gumi Versenyzői 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Pont WCC
1964 Honda R & D Company Honda V12 D MON NED BEL FRA GBR GER AUT ITA USA MEX 0 NC
  Ronnie Bucknum WD 13 Ki Ki
  1. Ronnie BUCKNUM - Grands Prix started. StatsF1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
  2. Honda F1 történelem I.”, 2008. december 8.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. január 2.) 
  3. Honda F1 történelem (1963-1968).”, 2014. április 19. (Hozzáférés: 2016. január 2.) 
  4. A Honda első F1-es motorja”, 2013. május 18. (Hozzáférés: 2016. január 2.) 
  5. Belgium 1964 - Result. StatsF1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
  6. Italy 1964 - Lap by lap. StatsF1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Honda RA271 témájú médiaállományokat.