Hont-Pázmány János

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 27.

Gimesi Hont-Pázmány János (? – 1301. november 8. előtt) magyar katolikus főpap, kánonjogi doktor, királyi kancellár.

Hont-Pázmány János
Elhunyt1301
Buda
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakatolikus pap
Tisztsége
  • érsek (Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye)
  • katolikus érsek (1279. június 13. – )
Kalocsai érsek, kancellár
Vallásakeresztény

Hivatalkalocsai érsek
Hivatali idő1278. október 10.
1301. november 8. előtt
ElődjeBáncsa István
UtódjaIstván

Hivatalalkancellár
Hivatali idő1277
ElődjeDemeter fehérvári prépost
UtódjaTamás fehérvári prépost

Hivatalalkancellár
Hivatali idő1278
ElődjeTamás fehérvári prépost
UtódjaAcho

Hivatalkancellár
Hivatali idő12781279
ElődjeZáh nembeli Jób
UtódjaTamás váci püspök

Hivatalkancellár
Hivatali idő12901301
ElődjeGergely csanádi püspök
UtódjaAntal csanádi püspök
SablonWikidataSegítség

Apja András tárnokispán (comes udvornicorum), IV. Béla kedvelt híve volt. 1273-tól budai prépost, 1274-ben IV. Lászlótól birtokot kapott Nyitra vármegyében.[1] 1276-ban – mint nyitrai főesperes – királyi kápolnaispán (comes capelle). Zsoldos Attila Magyarország világi archontológiájában először 1277-ben,[2] majd – a Magyar Archontológiában csak – 1278. június 10-től budai, 1278. július 8. és szeptember 28. között budai és választott székesfehérvári prépostként; október 10-től választott kalocsai érsekként királyi alkancellár.

1278. október 10. – vagy 1279. január 30. – és 1281 között választott, 1282 és 1301 között tényleges kalocsai érsek (III. Miklós pápa június 13-án erősítette meg).[1] Zsoldos Attila Magyarország világi archontológiájában 1278 és 1279 között,[a 1] majd 1290 és 1301 között[a 2] királyi kancellár,[2] a III. András király mellé rendelt tanács tagja. Lodomér érsek mellett a királyt támogató főpapok egyik vezetője volt.

1291-ben részt vett a nyugati végek várait elfoglaló Albert osztrák herceg elleni sikeres hadjáratban, és a béketárgyalásokon. III. András halála után a Vencel-párti főurak egyik vezetőjeként lépett fel (a főpapok közül gyakorlatilag csak Bicskei Gergely állt a pápa szándékának megfelelően Károly Róbert mellé).[3] 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott magyar királlyá koronázta Vencelt, amiért a királytól szeptember 26-án Palocsa várát kapta. Október 16-án VIII. Bonifác pápa a Szentszék elé idéztette a koronázásért, amiről álláspontja szerint csak a Szentszéknek volt joga intézkedni. János rövidesen ezután elhunyt.

Pecsétjének (57×36 mm) képe 1291-ből maradt fenn, állatfejekkel és madárlábakkal díszített lábzsámolyos faldistoriumon ülő főpap, fején mitra, vállán palliummal. Jobbját áldásra emeli, baljában pásztorbot, melynek feje, áttörve a köriratot határoló vonalat, annak betűi között helyezkedik el. A köriratot kívül egyszerű, belül kettős vonalkör határolja.[1]

  1. Hontpázmány nb. András fia János néven mint budai prépost, majd kalocsai érsek
  2. mint kalocsai érsek
  1. a b c Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 5. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 2000. 628. p.
  2. a b Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. História-MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2011. 109-112. p.
  3. Kádár Tamás: Harcban a koronáért. I. Károly (Róbert) király uralkodásának első évei 1305 végéig


Előde:
Báncsa István
Kalocsai érsek
1278–1301
Utóda:
II. István