Horváth Gyula (politikus)
Nagyváradi és teleki Horváth Gyula (Orbaitelek, Háromszék vármegye, 1843. január 24. – Budapest, 1897. augusztus 19.) magyar publicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő. Horváth Károly királybíró és Béldi Jozefa fia.
| Horváth Gyula | |
 | |
| Horváth Gyula (Vasárnapi Ujság, Ellinger fényképe után) | |
| Született | 1843. január 24. Orbaitelek |
| Elhunyt | 1897. augusztus 19. (54 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | publicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő |
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (29-1-14) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésIskoláit Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és a brassói szász gimnáziumban végezte. 1852-ben testvérét, Horváth Károlyt forradalmi szándék gyanúja miatt kivégezték. 1859-ben a heidelbergi egyetemen bölcselethallgató volt. 1860-ban az olasz légió tagja lett és Garibaldi többször kitüntette. 1861-ben nagyobb külföldi utazást tett; meglátogatta Görögország fővárosát is. Később hazatért szülőföldjére és gazdálkodni kezdett. Fiatalon nősült, elvette báró Splényi Bertát.
1866-ban Küküllő vármegyében telepedett le és a megyei életben élénken részt vett; a református iskolák főfelügyelőjévé választották; az erdélyi egyházközség zsinati tagjainak sorába emelte.
1872-ben országgyűlési képviselővé választották és a balközéphez csatlakozott, melyből Ghyczy Kálmánnal kilépve, mandátumát letette, de 1875-ben újra megválasztották és a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1876-ban a ház jegyzőjévé választották, mely állásról azonban 1881-ben lemondott. 1879-ben a szegedi nagy árvíz alatt kifejtett tevékenységéért királyi elismerésben részesült.
Nemsokára a szegedi biztosi tanács tagjává nevezték ki, és itt 1879-ben és 1880-ban a kárfelvételi és kisajátítási bizottságokban működött elnökként. A könyöradományok és építési anyagok kiosztását mint bizottsági elnök végezte. 1880 végén ezen állásától királyi elismeréssel visszavonult; 1881-ben az Alföldet fenyegető árvízhez mint miniszteri biztos küldették le. Működéséért elnyerte a Lipót-rend lovagkeresztjét.
Mint a csongrád-hódmezővásárhelyi és szentesi védgát-társulatnak kormánybiztosát,[3] 1881-ben Szentes város megválasztotta díszpolgárává.
Mindszent város hálafelirattal tisztelte meg. Csongrád vármegye elismerését és köszönetét átiratilag fejezte ki. 1889-ben rövid ideig a képviselőház alelnöke volt. A véderővita alkalmával kilépett a Szabadelvű Pártból, de azután ismét visszatért a párt kebelébe. 1891-ben megalapította a Magyar Hírlapot. Lapjának függetlensége érdekében kilépett a Szabadelvű Pártból és lemondott a balavásári mandátumáról.
Az új választásokig nem működött képviselőként. Az 1892. évi általános választások alkalmával január 31-én a Nemzeti Párt jelöltjeként megválasztották Óbudán és Kovásznán, de csak az óbudai mandátumot tartotta meg és úgy a házban, mint lapjában éles ellenzéket fejtett ki a Szapáry-kormánnyal szemben. Majd alelnöke lett a nemzeti pártnak és nagy akciót fejtett ki Apponyi politikája érdekében, de az egyház-politikai reformok dolgában közte és pártja közt kifejlett ellentét miatt 1894. január 1-jén lemondott alelnöki tisztjéről és néhány hónap múlva ki is lépett a Nemzeti Pártból. Ezután pártonkívüli és a képviselőház vízügyi bizottságának tagja, az Otthon alelnöke és az EMKE egyik alelnöke lett.
Kitüntetései
szerkesztés- a Lipót-rend lovagkeresztje (az árvízveszély alkalmával szerzett érdemeiért, 1881)[4]
- a Francia Becsületrend tiszti keresztje (1886)[5][6][7]
- Szentes első díszpolgára (1881)[8][9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Országos Széchényi Könyvtár
- ↑ https://www.szentesinfo.hu/diszpolgarok/netszemle.htm
- ↑ Lantos Imre: Horváth Gyula emléktábla. Szentes Kincsei, 2011
- ↑ Kitüntetések, Fővárosi Lapok 18. évfolyam 173. szám, 1881. július 31. (adt.arcanum.com)
- ↑ Horváth Gyula gyászjelentése, OSZK, Pannon Digitális Egyesített Archívum
- ↑ A francziák hálája. Székely Nemzet 4. évfolyam 112. szám, 1886. július 20. (adt.arcanum.com)
- ↑ Budapesti Közlöny 21. évfolyam 13. szám, 1887. január 18. (adt.arcanum.com)
- ↑ Horváth Gyula (1881). Szentes város díszpolgárai, 2003
- ↑ Szentes, máj. 12. (Eredeti távirat.) Ellenőr 13. évfolyam 238. szám, 1881. május 12. ("horváth+gyula"+díszpolgár+Szentes&pg=82&layout=s adt.arcanum.com)
Források
szerkesztés- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896. 1202–1203. o.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 745−746. o.
- Labádi Lajos: Az első: Horváth Gyula - Fejezetek a díszpolgári cím történetéből in. Szentesi Élet (2003.08.08.)