Horváth Iván (költő)

Horváth Iván János (Horvátzsidány, 1940. március 1. – Acsád, 2002. március 27.) katolikus pap, néprajzkutató, muzeológus, magyarországi horvát költő, író.

Horváth Iván
Született	1940. március 1. Horvátzsidány
Elhunyt	2002. március 27. (62 évesen) Acsád
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap néprajzkutató muzeológus író költő
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Kőszegen végezte el középfokú iskoláit, zeneiskolai képzése során megtanult orgonálni. Egy velemi táborozás során Sárosi Bálint hatott rá, s ekkor jegyezte el magát végleg a néprajztudomány művelése mellett. Ortutay Gyula, Manga János és Diószegi Vilmos ajánlására az ELTE-BTK-n szakmai munkássága alapján az egyetem végigjárása nélkül doktorált (horvát és magyar) néprajztudományból.

1964. június 17-én a győri székesegyházban Papp Kálmán győri megyéspüspök szentelte két diakónus társával együtt áldozópappá. 1964. szeptember 5-én Vitnyédre helyezték segédlelkészként. 1965-ben a vitnyédi árvízveszély során a gáterősítésben tanúsított áldozatos tevékenységét külön kiemelték püspöki elismerés mellett.

Plébánosi kinevezését Und község 1750-ben épült barokk, Szent Márton-templomához kapta. Itt élt 1967 és 1974 között.

Elismert néprajzíró és -kutató volt. Főként a folklór területén kutatott, s azon belül a burgenlandi horvátok monda-, népdal-, hiedelemvilágával és hagyományaival foglalkozott. Szűkebb szülőföldje, a Szombathely, Kőszeg és Sopron környéki horvát nyelvű települések nyelvjárását rögzítette.

1968 szeptemberében az országos néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat megyei tagozatára beadott dolgozatát külön megemlítették: „Kiemelkedő Horváth Iván (Und) tanulmánya a horvát lakodalmi szokásokról...” Ezzel a pályázat felnőtt csoportjának második, pénzjutalommal járó díját nyerte el.

1972-ben a néprajzi és nyelvjárási pályázaton a Domonkos Ottó, V. Bíró Ibolya, Lackovits Emőke összeállítású néprajzi szakbizottság „a felnőttek csoportjában kiemelt első díjban részesítette Horváth Iván undi plébános 31 fotóval illusztrált, 214 oldalas munkáját, amelyben a búcsújárás folklórját, népszokásait és népköltészeti anyagát dolgozta fel kiemelkedő szinten. A pályázó a gyűjtését a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával végezte” — írta a Kisalföld.

1972-ben a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Főosztálya különdíjával (Und, Győr-Sopron megyei, I. díjként) tüntették ki kiemelkedő horvát nyelvű gyűjteményéért a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya mondóka-, gyermekdal- és játékpályázatán.

Néprajzi gyűjtései során Und, Peresznye, Narda, Zsidány adatközlőitől jegyzett le népdalokat, melyek közül többet Vujicsics Tihamér szerkesztett egybe, és A magyarországi délszlávok zenei hagyományai című művében tett közzé (már posztumusz, 1978-ban jelent meg.)

Gyűjtött népi találós kérdései, rejtvényei Mándoki László néprajzkutató muzeológus elemzéseiben sűrűn megtalálhatók a Janus Pannonius Múzeum Közleményeiben közzétéve. (1978, 1983).

1973/74-ben laicizált, s 1974. március 5-től 1982. július 30-ig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban helyezkedett el. A tárgyi gyűjtemény, a fotótár és a numizmatikai gyűjtemény tartozott a referenciájába. Itt főként a cukrászat történetével foglalkozott. Az 1970-es években a Pécsi Rádió szerb-horvát nyelvű műsorában is rendszeresen szerepelt.

1982-ben a Kőbányai Sörgyár értékes Emléktárába került gyűjteményvezetőként és igazgatóként. Az itteni múzeum új állandó kiállítását 1982-ben ő rendezte be.

Kilépve a múzeumi állásból, stúdióvezetőként dolgozott, számos tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott az ország területén Horvátország és a horvátok történetével, hagyományaival, életmódjával kapcsolatban. A Délszlávok Demokratikus Szövetsége keretén belül országos néprajzi kutató- és gyűjtőmunkát vezetett az 1980-as években.

A Magyar Néprajzi Társaság tagja volt.

Szépirodalmi munkásságát idősebb korában kezdte el, főleg dalokat írt gradišćei nyelven.

Művei

Néprajzi, muzeológiai

• Kisalföldi horvátok. Recenzió Ízes Mihály „Horvátok a Kisalföldön” (Életünk, 1968/3. szám) című dolgozatáról. Életünk, (7. évf.), 1969. 1. szám, 117−120. o.
• Fratrovac. (Mondák hiedelmek...) Életünk (8. évf.), 1970. 3. szám, 240−250. o.
• Horvátzsidány hiedelmei. In:Arrabona – Múzeumi közlemények 15. Xantus János Múzeum, Győr, 1973, 169–198. o.
• A „vila” szerepe a nyugat-magyarországi horvát néphitben. In: Kosa László–Krupa András (szerk.): Nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia. Békéscsaba, 1975. október 28–31. Magyar Néprajzi Társaság – Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete. Békéscsaba, 1975
• Széphistória - népballada. Életünk (15. évf.), 1977. 1. szám, 66–72. o.
• A naptári ünnepekhez fűződő szokások és hiedelmek a nyugat-magyarországi horvátoknál. In: Folklór Archívum 10. Szerk.: Hoppál Mihály. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1978. 102 o. (Önálló kötet).
• Praznični običaji i narodna vjerovanja čakavskih Hrvata u zapadnoj Madjarskoj. In: Etnografija Juznih Slavena и Madarskoj 2. 1977. 62–78. o.
• A magyar cukrászat története. Kézirat. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum adattára. Budapest, 1981.
• A vendéglátóipar-történeti tárgyi gyűjtemény. (198–203. o.); Aprónyomtatványok, dokumentumok (215–216. o.); A vendéglátóipar-történeti könyvtár (230–235. o.) In: Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982.
• Draveczky Balázs–Dworschák Ernő–Horváth Iván: Teázóknak való. Budapest, 1985.

Szépirodalmi

• Židanski dičaki (Zsidányi gyerekek, gyermekregény)
• Pjesme (Versek)

Források

• Đuro Vidmarović: Teme o Hrvatima u Mađarskoj, Naklada Bošković, Split, 2008, str. 153-159.
• Török Róbert: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum egykori dolgozóinak adattára. In: Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017). 163–164. o.