I. Albert namuri gróf

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. december 28.

I. Albert (kb. 940/501010) középkori frank nemesúr, a Német-római Birodalomhoz tartozó Lotaringiai Hercegség területén fekvő Namuri Grófság hűbérura volt.

I. Albert namuri gróf

Namur grófja
Uralkodási ideje
980 1010
ElődjeI. Róbert namuri gróf
UtódjaII. Róbert namuri gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházNamur-ház
Születettkb. 950
nem ismert
Elhunyt1011
nem ismert
ÉdesapjaRobert
ÉdesanyjaErmengarde de Lorraine
HázastársaErmengarde
GyermekeiLiutgard, Albert, Hadwide
SablonWikidataSegítség

Apja I. Róbert namuri gróf volt. Születési ideje nem ismert, de feltehetően 940-950 közé tehető. Egy 981-ből származó oklevél említi apja három gyermekét (Albert, Giselbert és Rotbert).[1] Apja halála után örökölte a grófi címet (feltehetően 980 körül). III. Ottó 992-ben kiadott oklevelében megerősítette a Brogne-i apátságnak adományozott előjogokat, amely már mint grófot említi ("in pago Lomacensis situm" "comiti…Namuci Adelberto").[2] Halálának éve sem ismert pontosan, de 1011-ből ismerünk egy érdekes epizódot: az arrasi St. Vaast kolostor egyik szerzetese álmot látott, amelyben a pokolban látta szenvedni Albert namuri grófot ("Albertum Namucensium comitatui") és erről körlevelében Richárd verduni püspök is megemlékezett,[3] vagyis a gróf feltehetően az előző évben hunyt el.

Albert felesége Ermengarde, Károly alsó-lotaringiai herceg és Adelais de Troyes (970/975 – 1013 után) lánya volt. A "Genealogica comitum Buloniensium" feljegyzi, hogy "Karolus dux" két lánya "Ermengardem et Gerbergam" voltak.[4] A "Gesta Abbatem Trudonensium" viszont arról tudósít, hogy Ermengarde apja "Ottoni duci Lotaringiæ", aki Károly fia és utódja volt, ami azért kétséges, mert Ottó 970 körül született, viszont Ermengarde feltehetően 990-ben ment férjhez, amikor apja éppen csak megnősülhetett. A házasság 990-es dátumát az valószínűsíti, hogy Reimsi Richer krónikája nem említi apja gyermekei között, amikor Károly 991-ben fogságba került: "Karolum…cum uxore Adelaide et filio Ludovico, et filiabus duabus, quarum altera Gerberga, altera Adelaidis dicebatur, necnon et Arnulfo nepote".[5]

Leszármazottai

szerkesztés

Albert és Ermengarde házasságából hat gyermek származott:

  • Robert de Namur ( – 1031) A Fundatio Ecclesiæ S Albani Namucensis feljegyzi származását: "comes Albertus secundus, ortus ex patre Lothariensi, matre vero Francigena Ermengarde, nobilissimam Francorum regum prosapiam trahente",[6] amit hagyományosan úgy értelmeznek, hogy Róbertnek Albert és Ermengarde voltak a szülei. Apja halála után mint II. Róbert örökölte a grófi címet. A Miracula Sancti Veroni másként adja meg a nevet, eszerint "comitem Ratbodum" csodálatos módon felépült lázából, amikor a szent ereklyéihez járult.[7]
    • Fiúgyermek (? – ?). Róbert feleségének neve nem ismert, házasságukból feltehetően csak egy gyermek született, aki fiatalon meghalt: a Miracula Sancti Gengulfi említi "Radbodus Namurcensium comes" nevét és feljegyzi, hogy a szent meggyógyította "filio suo morte gravatu".[8] A csodás gyógyulás ellenére a gyermek feltehetően fiatalon halt meg, mert semmilyen más utalás nem maradt fenn róla.
  • Albert de Namur (? – 1063/64). A Genealogica comitum Buloniensium feljegyzi, hogy Ermengarde volt az anyja "Albertum comitem de Namuco".[4] Bátyja halála után mint II. Albert örökölte a grófi címet. Ő alapította a Saint-Aubain templomot Namurben, amelynek alapító okirata feljegyzi Albertet ("comes Albertus secundus, ortus ex patre Lothariensi, matre vero Francigena Ermengarde, nobilissimam Francorum regum prosapiam trahente").[6] Albertnek két gyermeke ismert:
    • Albert de Namur (1035. augusztus 10. előtt – 1102. június 22.) A "Genealogica comitum Buloniensium" feljegyezte Albert gróf fiait: "Albertum et fratrem eius Heinricum comitem de Durboio".[9] Apja halála után mint III. Albert örökölte a grófi címet.
    • Henrik de Namur (? – 1088. április 23. után). A "Genealogica comitum Buloniensium" feljegyezte Henriket, mint II. Albert fiát és III. Albert öccsét. A "Chronicon Huberti" együtt említi Albertet és Henriket ("Albertus comes Namucensis et Henricus Durboiensis"), de nem adja meg a kettejük közötti rokoni kapcsolatot.[10] A Durbuy grófja címet kapta meg. Halálának időpontja nem ismert, de IV. Henrik német-római császár 1088. április 23-án kiadott oklevelében megerősített egy adományt a liège-i Szent Jakab templomnak "Heinrico comite de Durbui" kérésére.[11]
  • Hedwig (v. Hadewide) de Namur (1005/101080. január 28.) A Genealogica ex Stirpe Sancti Arnulfi említi "Hadewidem et Emmam de Los" nevét, akik "Ermengardis [filiæ Karoli ducis]" lányai voltak.[12] Hedvig feltehetően szülei házasságának vége felé született, mivel apja 1010 körül, ő maga 1080-ban halt meg. Hedvig 1075-ben megalapította Châtenois apátságát, amit halála után ("post obitum ductricis Hadewidis") fia, "dux Theodericus filius eius" is megerősített.[13] Férje Gerard felső-lotaringiai herceg.
  • Liutgarde (v. Emma) de Namur (? – ?). A Vita Arnulfi megnevezi III. Albert namuri gróf három nővérét: "Lugerdam, Godam, Ermengardam",[14] de a Gesta Abbatem Trudonensium mint "Lutgarde filia Hermegardis Namurcensis comitissæ, Ottonis prefati ducis filie" nevezi meg, aki férjével, Ottóval ("Ottonis comitis de Los") II. Baldric liège-i püspök szülei voltak.[15] A rokoni kapcsolat meglehetősen valószínűtlen, hiszen Liutgarde szülei 990-ben házasodtak, míg Baldricot 1008-ban iktatták be püspöki székébe. Férje Ottó, Looz grófja.
  • Goda de Namur (? – ?). A Vita Arnulfi megnevezi III. Albert három nővérét: "Lugerdam, Godam, Ermengardam" és megjegyzi, hogy Goda volt az anyja Meinsindának ("Meinsindam matrem sancti Arnulfi episcopi Suessioniæ").[14] Goda férjének kilétére nézve nem maradt fenn semmilyen információ, de házasságukból egy gyermekről tudunk:
    • Meinsinda (? – ?) A Vita Arnulfi közli, hogy Szent Arnulf püspöknek Meinsinda volt az anyja ("Meinsindam matrem sancti Arnulfi episcopi Suessioniæ"). Férje nem ismert, de a házasságból származó gyermek, Arnulf, 1060-ban belépett a soissons-i Saint Médard kolostorba, 1081-ben püspökké avatták és az Oudenbourgi kolostorba vonult vissza, amit ő alapított.
  • Ermengarde de Namur (? – ?). Csak a Vita Arnulfi-ből ismert, amely megnevezi II. Albert gróf három nővérét: "Lugerdam, Godam, Ermengardam".
  1. Pirenne, H. (ed.) (1909) Album belge de diplomatique (Brussels), planche IV, idézi Actes des Comtes de Namur de la Première Race 946-1196 (Namur), Rousseau, F. (ed.),p. xxxv.
  2. Die Urkunden Otto des II und Otto des III, Sickel, Th. (ed.) MGH Diplomatum regum et imperatorum Germaniæ, II, p. 502.
  3. Namur, p. xli
  4. a b Genealogica comitum Buloniensium MGH SS IX, p. 300.
  5. Richeri Historiæ IV 49, MGH SS III, p. 642.
  6. a b Fundatio Ecclesiæ S. Albani Namucensis, MGH SS XV.2, p. 962.
  7. Ex Miraculis S. Veroni Auctore Aolberto Abbate Gemblacensi 20, MGH SS XV.2, p. 752.
  8. Ex Miraculis S. Gengulfi Auct. Gonzone Abbate Florinensi 15, MGH SS XV.2, p. 793.
  9. Genealogica comitum Buloniensium MGH SS IX, pp. 300-1.
  10. Chronicon Sancti Huberti Andaginensis 77 (96), MGH SS VIII, p. 610.
  11. Die Urkunden Heinrichs IV (Gladiss, D von (ed.) MGH Diplomatum regum et imperatorum Germaniæ, VI), p. 526.
  12. Genealogica ex Stirpe Sancti Arnulfi descendentium Mettensis 4, MGH SS XXV, p. 383.
  13. Cartulaires de l'abbaye de Molesme, Tome II, 119 and 127, pp. 120 and 126.
  14. a b Vita Arnulfi Episcopi Suessioniensis I.3, MGH SS XV.2, p. 879.
  15. Gestorum Abbatem Trudonensium Continuatio Tertia 1007, MGH SS X, p. 382.
  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető