I. Dagobert frank király
I. Dagobert (latinul: Dagobertus) (606[2] – 639. január 19.[1]), az utolsó olyan frank király, aki nem csak egy névleg egyesített birodalom felett uralkodott.[1]
| I. Dagobert | |
 | |
| I. Dagobert és Szent Amand | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 629 – 639 | |
| Elődje | II. Chlothar |
| Utódja | III. Sigebert, II. Klodvig |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 606 nem ismert |
| Elhunyt | 639. január 19. (33 évesen) Saint-Denis[1] |
| Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház |
| Édesapja | II. Chlothar |
| Édesanyja | Haldetrude |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei | |
 | |
| I. Dagobert aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dagobert témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Chlothar fiaként született.[1] 623-ban édesatyja Austrasia királyává tette,[3] 629-ben pedig az egész Frank Birodalom királya lett.[1] Úgy szilárdította meg uralmát, hogy barátsági szerződést kötött Hérakleiosz bizánci császárral, legyőzte a gascogne-iakat és a bretonokat, továbbá keleti határán hadjáratot vezetett a szlávok ellen.[1] 631-ben hadsereget küldött Spanyolországba, hogy segítse Swinthilát, a vizigót trónbitorlót.[1] Kegyetlen tette volt, hogy 10000 bolgár családot, akik az avarok elől menekülve nála kerestek menedéket,előbb Bajorországba befogadott, utóbb egy éjjel legyilkoltatott.[4] 638-ban leigázta a bretonokat[3] és szövetséget kötött Hérakleiosz bizánci császárral az avarok ellen.[3] Székhelyét Austrasiából Párizsba helyezte át, mert onnan jobban lehetett kormányozni a királyságot.[5] Austrasiát 634-ben azzal engesztelték ki, hogy hároméves fiát Sigebertet, megtette királyuknak.[6] Kéjvágyó,[4] kegyetlen[4][7] és amellett gyenge fejedelem volt.[4] Kicsapongását a nép fizette meg terhes adókkal, gyengeségét az ország majordomusa Landeni Pipin zsákmányolta ki a saját hatalmának növelésére.[4] Sikertelenül harcolt a szlávok ellen.[4] Hogy erkölcstelenségét külsőképpen fedezze és a papok kedvét megnyerje, több zárdát épített,[4] amelyeknek egyikében, Saint-Denisben, temetteték el.[4] Utódja III. Sigebert, majd másik fia Klodvig lett.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 127. oldal
- ↑ Merovingians 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
- ↑ a b c Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-9257-00-1, 6. kötet, 263. oldal
- ↑ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Dagobert, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Uralkodók és dinasztiák, 127–128. oldal
- ↑ a b Uralkodók és dinasztiák, 128. oldal
- ↑ Az Uralkodók és dinasztiák, 128. oldala szerint híres volt az igazságszeretetéről és pártolta a művészeteket
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: II. Chlothar |
 |
Következő uralkodó: III. Sigebert |
