I. Sten Sture

svéd államférfi
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 3.

Idősebb Sten Sture (svédül: Sten Sture den äldre), (Svédország, 1440Jönköping, 1503. december 14.) svéd államférfi és Svédország kormányzója 1470-1497 és 1501-1503 között.

I. Sten Sture

Svédország birodalmi kormányzója
Uralkodási ideje
1470 1497
ElődjeVIII. Károly
UtódjaII. János
Uralkodási ideje
1501 1503
ElődjeII. János
UtódjaSvante Nilsson
Született1440[1][2][3][4][5]
Svédország
Elhunyt1503. december 14. (62-63 évesen)[6][7][8][9]
Jönköping[8]
Nyughelye
  • Mariefred Charterhouse
  • Strängnäs Cathedral

ÉdesapjaGustav Sture
ÉdesanyjaBirgitta Stensdotter
Testvére(i)Birgitta Gustavsdotter
HázastársaIngeborg Tott
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sten Sture témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sten Sture megérkezik Stockholmba, Georg von Rosen festménye (1864)

Sten Sture 1440 körül született, apja Gustav Anundsson Sture, anyja pedig Birgitta Stensdotter Bielke volt, VIII. Károly svéd király féltestvére.

Első kormányzósága

szerkesztés

VIII. Károly 1470-es halálakor, végakarata értelmében, Sten Sture került az ország élére kormányzóként. Az uniópárti nemesség és I. Keresztély dán király megpróbálta letaszítani helyéről, azonban a brunkebergi csatában Sten legyőzte őket és sikerült megerősítenie a helyzetét. Ezután negyedszázadig uralta az országot, szinte intézményesítve a kormányzói rendszert. A parasztság és a kisnemesség támogatását felhasználva sikerült visszaszorítania a főnemesség hatalmát és sikeresen hárította a dán követeléseket a kalmari unió visszaállítására. Uralma alatt alapították az uppsalai egyetemet.

1493-ban I. János, dán és norvég király szövetséget kötött III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel a svédek ellen. 1495-től egészen 1497-ig Sten sikeresen visszaverte a Finnországban támadó oroszokat, de összekülönbözött a főnemességgel, elsősorban Svante Nilssonnal, aki összehívatta a Titkos Tanácsot és 1497. március 8.-án Sten Sturét megfosztották kormányzói tisztségétől.

Második kormányzósága

szerkesztés

Sten elsősorban parasztokból álló seregével Stockholm felé indult, de időközben a zűrzavart kihasználva, a dán király nagy sereggel és flottával szintén megindította az invázióját Svédország ellen. A rotebro-i csatában a dán sereg legyőzte és az ezután következő tárgyalásokon Sten Sture elismerte János király jogát a svéd trónra. Cserébe új hűbérbirtokokat és az új kormányzatban fontos pozíciót kapott.

A dán uralom azonban népszerűtlen volt és Sten csatlakozott az elégedetlenkedő nemesek összeesküvéséhez. 1501-ben kitört a lázadás és Sten Sturét újból kormányzónak választották. Kalmar és Öland kivételével visszaállították a független Svédországot, amit a kormányzó 1503-as haláláig meg is tartottak.

Ingeborg Tott-tal való házasságából nem született gyermeke, így jókora vagyona a Vasa családba házasodott húgára és annak gyermekeire szállt. Unokaöccsét a stockholmi vérfürdőben kivégezték, az ő fia, Gustav Vasa később Svédország királya lett.

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  4. BnF-források (francia nyelven)
  5. Alvin
  6. Sten Sture (svéd nyelven)
  7. Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b 157, 2018. október 5.
  9. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)