II. Alfonz asztúriai király

II. (Tiszta, Szemérmes) Alfonz (Oviedo, 759 – Oviedo, 842. március 20.) Asztúria királya (791–842), a Kantábriai-házból. Nagyapja, I. (Katolikus) Alfonz és III. (Nagy) Alfonz mellett Asztúria legjelentősebb uralkodójának tartják. (A spanyol források szerint ugyanis III. Alfonz is Asztúria – és nem León – királya volt.)

II. Alfonz
Asztúria király
Uralkodási ideje
791 – 842
Elődje	I. Bermodo
Utódja	I. Ramiro
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Kantábriai-ház
Született	759 Oviedo
Elhunyt	842. március 20. Oviedo
Nyughelye	Pantheon of Asturian Kings
Édesapja	I. Fruela
Édesanyja	Munia of Álava
Házastársa	Berta (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Alfonz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Uralkodása

II. Alfonz apja I. (Kegyetlen) Fruela király volt. Édesanyja Munia. II. Alfonz belharcok után, 791-ben, I. (Diakónus) Bermudo lemondását követően tudott trónra lépni. Uralma lendületet adott a reconquistának, azaz az Ibériai-félsziget móroktól való visszafoglalása folyamatának. 794-ben, 811-ben, 812-ben, 816-ban és 825-ben is legyőzte őket.

Kapcsolatba lépett Nagy Károly frank uralkodóval, a Szent Római Birodalom (avagy, ahogyan a birodalmat a későbbi története alapján inkább nevezik, a Német-Római Császárság) császárával. Az országot is megnyitotta a frank befolyás előtt. Ez a nemesség egy részének ellenállásába ütközött, akik a királyt még átmenetileg fogságba is ejtették.

II. Alfonz szobra Madridban

A királyság székhelyét Praviából Oviedóba tette át, és itt püspökséget alapított, Idősebb Szent Jakab apostol – Galicia apostola – sírhelye megtalálásának helyén pedig megalapította az ismert zarándokhelyet, Santiago de Compostelát. Sokat fáradozott a királyság nemzeti identitásának megteremtéséért. A szerzetesi természetű királynak (felesége Berta (?), akiről közelebbit nem tudunk) gyermeke nem született, ezért utóda I. Bermudo fia, I. Ramiro lett.

Források

• Antonio C. Floriano: Cronologia y genealogia de los reyes de Asturias, Archívum, Tomo VI., 1956.
• Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968-1969.
• Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
• Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364-1994), Vigo, 1994.
• Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
• Uralkodók és dinasztiák (Magyar Világ Kiadó, 2001.)
• http://www.homar.org/genealog/
• https://web.archive.org/web/20080202123946/http://www.genealogie-mittelalter.de/

Előd: I. Diakónus Bermudo

Asztúria királya 791 – 842

Utód: I. Ramiro