Wikipédia

II. Balduin flamand gróf

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 24.
Ez a szócikk a flamand grófról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Balduin (egyértelműsítő lap).

II. (Kopasz) Balduin (holland: Boudewijn II „de Kale” van Vlaanderen, francia: Baudouin II „le Chauve” de Flandre, angol: Baldwin II „the Bald” of Flanders) (kb. 863 – 918. szeptember 10.), Flandria, Bourgone és Ternois grófja, illetve a Saint-Bertin apátság apátja. Szülei I. Balduin flamand gróf és felesége, Martell Judit. Anyai ágon II. Kopasz Károly frank király unokája, illetve Nagy Károly dédunokája volt.

II. Balduin flamand gróf
RagadványneveKopasz Balduin (holland: Boudewijn II van Vlaanderen, francia: Baudouin II "le Chauve" de Flandre, angol: Baldwin II "the Bald" of Flanders
Flamand grófság
II. Balduin
Uralkodási ideje
879 – 918
ElődjeI. Balduin flamand gróf
UtódjaI. Arnulf flamand gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházFlandria-ház
Születettkb. 863
Elhunyt918. szeptember 10. (kb. 55 évesen)
Gent
NyughelyeGent, Szt. Péter apátság
ÉdesapjaI. Balduin flamand gróf
ÉdesanyjaMartell Judit Karoling-házi hercegnő
Testvére(i)Raoul cambrai-i gróf
HázastársaÆlfthryth v. Ælfþryð, Elftrude, wessexi hercegnő
GyermekeiArnulf
Adalolf (v. Æthelwulf)
Ealhswid
Ermentrude
Forrás: Charles Cawley: Medieval Lands
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Balduin flamand gróf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Pontos születési ideje és helye ismeretlen, de feltehetően szülei 863-as házassága után született.[1]

Feltehetően apja 879-ben bekövetkezett halála után vette fel a grófi címet,[2] bár Folcwine 10.szd-ból származó krónikája[3] felváltva említi gróf és márki címen (comes és marchio). Folcwine feltehetően a flamand tengerpart meghódításában és a viking támadások elhárításában játszott szerepe miatt adhatta neki a "fényességes márki" ("inclitus marchisus") megnevezést.[4]

II. Balduin uralkodásának kezdetén számos viking rablótámadást kellett elhárítania, elsősorban azért, mert Angliában Alfréd sikerrel hárította el a viking támadásokat. A Somme folyótól északra szinte minden feldúltak a vikingek, rendszeresen felhajóztak a Schelde és Dijle folyókon és 881-ben egyik seregük elfoglalta Gent városát és ott telelt át.[5] 891/2-ben a Dijle folyó mentén, Leuven városa mellett Karintiai Arnulf keleti frank király súlyos vereséget mért Balduin segítségével a Flandriát 13 éven keresztül fosztogató vikingekre. A csatát az Annales Fuldenses örökítette meg, eszerint a csata után a halott vikingek tömege eltorlaszolta a folyót. A csatát követően Arnulf erődítményt épített a Dijle folyó egyik szigetén.[6]

Balduin neve először 888-ban tűnik fel a korabeli forrásokban, amelyek beszámolnak arról, hogy Foulques reimsi érsekkel és Raoul apáttal (a Cysoing, Saint-Bertin, és Saint-Vaast apátságok apátjával) közösen követségbe mentek Karintiai Arnulfhoz, a Keleti Frank Királyság urához, hogy felajánlják neki a Kövér Károly halála után megüresedett nyugati frank trónt.[7] Később azonban Eudes (v. Odo) aquitániai király hűbérese lett, miután azt megválasztották Nyugati Frank Királyság királyának.

Támogatásáét cserébe, amikor 892. január 5-én meghalt Raoul apát (Eberhard, Friuli őrgrófjának és Gisèle, Jámbor Lajos lányának fia),[8] Balduin követeket küldött Odo udvarába és magának követelte unokaöccse (consobrinus) apáti címeit.[9]

Balduin az Artois grófja és Saint-Vaast apátja címeket 899-ig viselte, amikor Együgyű Károly elfoglalta Arras városát.[10] 900-ban Foulques reimsi érseket egy bizonyos Winemar, Balduin megbízásából, meggyilkolta[11] és ezután Balduin felvette a Saint-Bertin apátság világi apátjának címét, amit a király is elismert.[12]

Folcwine krónikája alapján Balduin uralma alá tartozott Boulogne és Ternois grófsága is, valamint a Saint-Bertin apátság, ezeket az uradalmakat második fiára, Adalolfra hagyta.[13] Balduint egy másik forrás mint a “Morinusok fejedelmét” említi, akik a mai Nyugat-Flandria tartomány területén éltek.[14] A rendelkezésre álló források alapján nem világos, hogy Balduin mikor nyerte el ezeket a címeket, különösen Boulogne grófi címét. Általában 896-ra teszik a dátumot, mivel ebben az évben Balduin öccsének, Raoul cambrai grófjának a tevékenysége révén egy bizonyos Herkengerus gróf elvesztette uradalmait,[15] ami között feltehetően Boulogne is volt.[16] A Ternois grófja cím megszerzésének ideje attól függ, hogy a grófság és a Saint-Bertin apátjának címe 892 előtt jogilag különálló volt-e. Amennyiben nem, akkor Raoul apát címeinek elbitorlásával egyidőben jutott hozzá ehhez a grófi címhez is, amennyiben igen, akkor egyes vélemények szerint[17] a címet akár már I. Balduin is felvehette. Korábban elterjedt nézet volt, hogy II. Balduin a genti Saint-Pierre de Gand kolostor világi apátja is volt, ami az Annales Blandinienses egyik, 892-ből származó bejegyzésén alapul.[18] Mivel azonban az Annales Blandinienses feltehetően a Saint-Bertin apátság mára elveszett krónikáin alapul, ez a bejegyzés valószínűleg a Saint-Bertin-re vonatkozik, mert ekkor a genti apát a későbbi I. Róbert nyugati frank király volt.[19]

Balduin melléknevét, a „Kopasz”-t feltehetően nem azért kapta, mert ő maga kopasz volt, hanem így akarta kihangsúlyozni, hogy anyai ágon II. Kopasz Károly frank királytól származik.[20] Halála után Flandria grófi címét idősebbik fia, Arnulf örökölte, míg második fia Adalolf a Boulogne és Ternois grófja, valamint a St. Bertin apátja címeket örökölte.[21]

Halálát az Annales Blandinienses és Annales Elmarenses is 918-ra teszi,[22] a pontos dátumot kérdéses: Balduin (jóval később keletkezett) sírfelirata (ld. lent) és a Saint-Pierre de Gand apátság krónikáiban fennmaradt gyászjelentés[23] január 2-át jelöli meg. Sírfelirata: "Qui legis hec, tu nosce, quod hic tumulatus habetur / Marchio Balduinus culmen honestatis. / Regem traxit avum Karolum cognomine Calvum, / Omnia magnificans moribus et meritis. / Effulsit quarto nonas cum sol Ianuarii, / Exuit hunc dominus corporis exuviis."[24] Folcwine krónikája, aki szinte a gróf kortársa volt, szeptember 10-ét adja meg,[25] amit az is alátámaszt, hogy a gróf özvegye 11-én jelentős adományt hagyott az apátságra. A grófot a genti Saint-Pierre de Gand apátságban temették el, feltehetően felesége kérésére, aki férje mellett akar nyugodni (és a Saint-Bertin apátságban nem temettek el nőket).[13]

Családja és utódai

szerkesztés

Felesége Ælfthryth volt, Alfréd wessexi király első lánya ( – 929. június 7.).

Utódok

szerkesztés

A házasságból a következő gyermekek születtek:

  • Arnulf (kb. 890-964. március 27.), 918-tól Flandria grófja. Felesége Adela v. Attala, II. Heribert, Vermandois grófjának lánya.
  • Adalolf v. Æthelwulf (kb.890-933. november 13.), Boulogne és Ternois grófja, a Saint-Bertin apátság világi apátja 918 és 933 között. Adalolfot anyai dédapja, Æthelwulf wessexi király után nevezték el, apja halála után örökölte annak bizonyos címeit, amelyeket 933-as halála után bátyja kapott meg.[26]
  • Ealswid
  • Ermentrud

További leszármazottak

szerkesztés

Egyik ismert leszármazottja unokája, Arnulf unokaöccse, Hildebrand, aki 961-ben a Saint-Bertin és Saint-Vaast apátságok apátja volt. Folcwine utal rá, mint Arnulf unokaöccsére (nepos) és egyanabban a bekezdésben Arnulfra, mint anyai nagybátyjára ((avunculus))[27] A szöveg alapján nem ismert, hogy Balduin melyik gyermeke lehetett Hildebrand apja v. anyja, bár Arnulf nővérei a legvalószínűbbek.

Feltételezett törvénytelen gyerek

szerkesztés
  • Albert v. Ascelin ( – kb. 977), 951 és 977 között Tronchiennes prépostja

A Tronchiennes-i krónika szerint egy bizonyos Albertus vagy Ascelmus, korábban Párizs püspöke, 951-ben Tronchiennes prépostja lett elődje, Reynerus halálát követően. A krónika szerint Kopasz Balduin gróf törvénytelen gyermeke és Arnulf féltestvére, halálát 977-re teszi.[28] Saint Bavon krónikája egy jóval rövidebb bejegyzést tartalmaz, miszerint a Tronchiennes-i krónikában említett Ascelmus elírás volt és az igazi név Ascelinus.[29]

A korabeli források elemzése alapján valószínűsíthető, hogy az Albert v. Ascelin néven ismert személy megfelel egy bizonyos Alberic-nek, aki Párizs püspöke volt 941 és 954 között.[30] Mindenesetre kétségbe vonja a történet hitelességét, hogy a Tronchiennes-i krónika jóval régebbi forrás és feltehetően összekeveri egy másik Alberttel, aki szintén Párizs püspöke volt kb. 1016-1018 között és egy 11. szd-i forrás[31] szerint szintén egy Balduin nevű flamand gróf törvénytelen gyereke volt.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Baldwin II of Flanders. [2007. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 7.)
  2. ↑ Ann. Vedast. 43-4
  3. ↑ Gesta abbatum S. Bertini Sithiensium, c. 98, MGH SS 13: 624
  4. ↑ France in the Making, 843-1180 By Jean Dunbabin, 47. o.
  5. ↑ Ann. Vedast. 51
  6. ↑ Vikings in the Netherlands
  7. ↑ Ann. Vedast. 65
  8. ↑ Ann. Vedast. 70; Folcwine, c. 97, MGH SS 13: 623
  9. ↑ "…, Balduinus itaque comes legatos dirigit ad Odonem regem, mandans cum sua gratia velle tenere abbatias sui consobrini." Ann. Vedast, s.a. 892, p. 71; Folcwine, c. 98, MGH SS 13: 624
  10. ↑ Ann. Vedast. 81; Grierson (1938), 257-8
  11. ↑ Ann. Vedast. 82; Folcwine, c. 98, MGH SS 13: 624; Ann. Bland. 16
  12. ↑ "Baldwinus autem post haec abbatiam optinuit regia donatione." Folcwine, c. 98, MGH SS 13: 625
  13. ↑ a b Folcwine, c. 103, MGH SS 13: 627
  14. ↑ i, 16, MGH SS 3: 574
  15. ↑ Ann. Vedast. 77
  16. ↑ "Ex sancti enim Chiliani pontificis et martyris articulis manuum gaudmus habere nobiscum; quas reliquas Erkengerus comes et Arnoldus de Germania Bononiensem civitatem deportaverunt." Ex sermone de adventu SS. Wandregisili, Ansberti et Vulfranni, c. 14, MGH SS 15, part 2: 629; "Carolus rex regno Francorum occidentalium leges dictavit, quem postea Heribertus comes Viromanuorum dolo captum Peronae posuit in custodia. Quo adhuc imperium obtnente, Bononiensium comes fuit Erkengarius, genere et potentia non parum egregius, in cuius etiam ditione Rentica fuit predium, in quo beati Bertulfi corpus erat tumulatum.", Ex Vita Bertulfi Renticensis, c. 22, MGH SS 15, part 2: 635
  17. ↑ Grierson (1938)
  18. ↑ "Rodulfus obiit. Baldwinus successit." Ford.: Raoul meghalt, Balduin követte. Ann. Bland. 15; idézi Ganshof (1937), 383
  19. ↑ Grierson (1939)
  20. ↑ ["Successit illi in comitatu Flandriae filius ejus Balduinus, qui se Calvum nominari fecit, non quia calvus actu fuerit, sed ut, nomen avi sui Karoli Calvi suscitans, nomen ac generis nobilitatem exalteret." Ford.: “A grófi székben fia, Balduin követte, akit kopasznak is neveztek, ki ténylegesen nem volt az, de a név Kopasz Károlyra utalt”. Chronicon sancti Bavonis, s.a. 980, de Smet 1: 495
  21. ↑ "Markam vero eius filii eius inter se diviserunt; et Arnulfus, qui maior natu erat, Flandriam, Adalolfus vero civitatem Bononiam et regionem Taruennicam pariterque Sancti Bertini suscepit abbatiam.", Folcwine, c. 103, MGH SS 13: 627
  22. ↑ "Balduvinus comes obiit, Blandinio sepelitur." Ann. Bland., s.a. 918, Grierson (1937), 16; hasonlóan az Annales Elmarenses (ibid., 84); az Annales Elnonenses 919-et ad meg. (ibid., 149)
  23. ↑ Dhondt (1940), 133, n. 4
  24. ↑ MGH Poetae Latini 5: 297
  25. ↑ "… obiit anno Verbi incarnati 918, 4 Idus Septembris." Folcwine, c. 103, MGH SS 13: 627
  26. ↑ ”Igitur post haec Adalolfus comes et abbas in hoc monasterio Sithiu egrotans, obiit anno nativitatis Domini 933, Idus Novembris, sepultusque est in basilica Sancti Bertini, in latere sinistro altaris sancti Martini capitanei. … Post cuius luctuosum obitum Arnulfus, frater eius, abbatiam cum reliquo eius comitatu recepit." Folcwine, c. 105, MGH SS 13: 627
  27. ↑ Folcwine, MGH SS 13: 629
  28. ↑ "Concessit fato reverendissimus in Christo pater, dominus Reynerus, praepositus, cui succesit Albertus, qui et Ascelmus dicebatur. Hic Balduini comitis ex concubina erat filius, frater Arnulphi, qui quondam Parisiorum exstitit episcopus, sed ab eisdem pulsus in Flandriam rediit ad fratrum suum Arnulphum, qui ei omnes redditus oppidi Trunchiniensis, simulque cum praepositurae illius dignitate, dedit. Canonici tum erant omnino sexdecim, at hic Albertus quauor ex iis adimens beneficia, eadem militibus male distribuit." Chronicon Trunchiniense, s.a. 951, de Smet 1: 596; "Obiit R. D. Albertus, Balduini Calvi Flandriae comitis filius, XXV administrationis suae anno, qui Parisiorum quondam fuerat episcopus, cujus in locum successit R. D. Walterus." ibid., s.a. 977, p. 596
  29. ↑ "Reinerus, praepositus Tronciniensis, obiit. Cui successit Albertus, qui et Ascelinus, Parisiorum episcopus." Ford.: “Reynerus, Tronchiennes prépostja, meghalt. Őt követte Albertus, vagy más néven Ascelinus, korábban párizsi püspök.” Chronicon sancti Bavonis, de Smet 1: 521
  30. ↑ Vanderkindere (1902), 1: 286-7
  31. ↑ Gesta episcoporum Cameracensium i, 110, MGH SS 7: 448, ld. még a III. Balduin flamand grófról szóló lapot

Források

szerkesztés
  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető


Előző uralkodó:
I. Balduin 		Következő uralkodó:
I. Arnulf
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=II._Balduin_flamand_gróf&oldid=27233633”