II. György Frigyes Ágost moszkitó király
II. György Frigyes Ágost (1833–1865) a Moszkitó Királyság uralkodója volt 1842 és 1865 között. Uralkodása alatt az ország a nemzetközi versengés színterévé vált földrajzi helyzete miatt.
| II. György Frigyes Ágost | |
 | |
| Moszkitó Királyság uralkodója | |
| Uralkodási ideje | |
| 1842 – 1865 | |
| Elődje | Róbert Károly Frigyes |
| Utódja | Vilmos Henrik Clarence |
| Született | 1833 Spanish Town |
| Elhunyt | 1865 (31-32 évesen) Bluefields |
| Édesapja | Róbert Károly Frigyes |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. György Frigyes Ágost témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fiatalkora
szerkesztésRóbert Károly Frigyes legidősebb fiaként született 1833 körül. 1840-ben apja létrehozott egy rendeletet, amely szerint egy tanács fogja vezetni az országot, egészen fia nagykorúvá válásáig. A rendelet emellett különleges jogkörökkel ruházta fel MacDonald tábornokot, aki így biztosítani tudta a törvények betartását és a hivatalos anglikán vallás szabad gyakorlását, amely 1840 óta az ország hivatalos vallása volt.[1]
Uralkodása
szerkesztésApja halálakor György csak 9 éves volt, a régenstanács vezetését az előre megbízott személyek vezették. Habár a törvényt hivatalosan elfogadták, Nagy-Britannia mégis elutasította a tanács működését különböző okokra hivatkozva. A brit kormány 1843 május 4-én egy másik régenstanácsot állított fel Wellington, Johnson és Lowrey tábornokok vezetésével.[2] A csupán 12 éves ifjút a hagyományt követve Belize-ben koronázták meg 1845 május 7-én.[3] Egy év múlva a király feloszlatta a régenstanácsokat és egy teljesen újat nevezett ki, tagjai főként bluefieldsi kreolok, és indiánok voltak akik a fővárosban üléseztek.[4]
A tanács a király nevében több törvényt is elfogadott, többek között egy helyi vezetésű fegyveres csoportot, valamint megszüntették a letelepedési törvényt betarthatatlansága miatt. Az "indián törvények és vámok" rendelkezés is hatályát vesztette, mivel nem lehetett kordában tartani a tömeges fakivágásokat.[5]
György támogatta Nagy-Britanniát, és engedélyezte a brit ellenőrök tevékenységét a királyságon belül, politikai és kapcsolattartási szövetség lévén. Támogatásával 1844-ben a britek újra megalapították a protektortust azzal a céllal, hogy stratégiai érdekeltségüket kiterjesszék Közép-Amerikára. Ezeknek a döntéseknek nyomán a királyság központját Bluefields-be helyezték. 1848-ban megszerezték Nicaraguától San Juan del Norte-t, ahol szoros együttműködést alakítottak ki a Brit Királyi Haditengerészettel. A város elfoglalásával Nagy-Britannia és a Moszkitó Királyság egy stratégiailag fontos pontot szereztek meg, amely lehetőséget adott az Atlanti- és a Csendes-óceán összekötésére.
A déli irányú expanzióval sikerült magukra haragítani Nicaraguát, Hondurast, valamint az Egyesült Államokat, akik a brit befolyás csökkentéséért küzdöttek a régióban. 1850 és 1854 között több brit-amerikai összetűzés következett be a megszállt városban, aminek következtében Nagy-Britannia visszavonulót fúj és aláírta a Managuai Szerződést. A feltételek szerint Nagy-Britanniának el kellett ismernie Nicaragua fennhatóságát a Moszkitó-parton, akik autonóm kormányt nyertek, valamint a király maradhatott az ország vezetője.[6] A szerződés keretében Györgynek le kellett mondania királyi címéről, de ezt sikerült elhalasztania. Emellett az ország(rész) hivatalos elnevezése Moszkitó Rezervátum (spanyolul:Reserva Mosquita) lett.
A nemzetközi szerződés jelentőségét tovább erősíti, hogy sem Nicaragua, sem Nagy-Britannia nem gyakorolhatott nyomást, vethetett ki adót vagy annektálhatta a területet. A szerződés következtében nem változott a Moszkitó Királyság és az uralkodó státusza a belügyek intézésében. 1861-ben György, már örökös kormányzóként kezdeményezte a szerződés következtében az alkotmány módosítását. Ezt el is fogadták, alapjait a Managuai szerződésre és az 1846-os törvényekre fektették. Ezzel együtt létrehoztak egy kétkamarás törvényhozó testületet, amelynek tagjait választással jelölték ki (csak írni-olvasni tudó, megfelelő vagyon tulajdonnal rendelkező férfiak vehettek részt). A rendszer lehetővé tette a kreol többségű és a moszkitó indiánok közötti hatalom megosztását.[7]
Jelleme
szerkesztésGyörgyöt gyakran együgyűnek, értelmetlennek jellemezték a brit kormány tagjai és az amerikai írók, például E. G. Squier. Többségük a britek bábjának tekintették és azzal okolták, hogy működésképtelenné tette országa kormányát, mert nem tudott önuralmat gyakorolni.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 'British and Foreign State Papers (1849-50)' 38 (London, 1862), pp. 794-795.
- ↑ Archives of British Honduras, ed. John Burdon, 3 vols., London, (1931-1934) 3: 64.
- ↑ Archives of British Honduras, 3: 72.
- ↑ Constitution of the Council of State, 10 September 1846 in Eleonore von Oertzen, Lioba Rossbach and Volker Wüderlich, The Nicaraguan Mosquitia in Historical Documents, 1844-1927: The Dynamics of Ethnic and Regional History (Berlin: Reimer Verlag, 1990) pp. 106-108.
- ↑ Council of State decrees, 5 October, 8 October, 12 October and 17 November 1846 in von Oertzen, Rossback and Wünderlich, Nicaraguan Mosquitia pp. 110-121.
- ↑ Michael Olien, "Micro\Macro Linkages: Political Structures on the Mosquito Coast, 1845-64," Ethnohistory 34/3 (1987): 256-87.
- ↑ "Municipal Constitution of the Mosquito Reserve", in von Oertzen, Rossback and Wunderlich, Nicaraguan Mosquitia, pp. 318-335.
- ↑ Richard Cobden. The Letters of Richard Cobden: Volume III: 1854-1859. OUP Oxford (2012. július 5.) „"We have set up a king of Mosquitia—a savage chief whom we took to Jamaica to crown and anoint & then set up as "his majesty" over a few thousand wandering uncivilized Indians... Of course he is only a puppet in our hands, & virtually we are the rulers of the Mosquito coast..."”
További információk
szerkesztés- Buyers, Christopher: Mosquitos (angol nyelven). The Royal Ark, 2010. [2019. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 11.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a George Augustus Frederic II című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.