III. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem
III. Izjaszláv Davidovics (oroszul: Изяслав Давыдович), (? – 1161. március 6.[1]) kijevi nagyfejedelem 1154-től 1155-ig, 1157-től 1158-ig és 1161-ben.
| III. Izjaszláv | |
 | |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1155. eleje – márciusa | |
| Elődje | I. Rosztyiszláv |
| Utódja | Jurij Dolgorukij |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1157. május 19. – 1158 tele | |
| Elődje | Jurij Dolgorukij |
| Utódja | I. Rosztyiszláv |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1161. február 12. – március 6. | |
| Elődje | I. Rosztyiszláv |
| Utódja | I. Rosztyiszláv |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
| Született | nem ismert |
| Elhunyt | 1161. március 6. Belgorod |
| Édesapja | Dávid Szvajatoszlavics |
| Testvére(i) | Nikolay Svyatosha |
| Gyermekei | unknown daughter of Iziaslav II of Kyiv |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Izjaszláv témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csernyigovi fejedelemsége
szerkesztésIzjaszláv a Rurikovicsok csernyigovi ágából származott, nagyapja Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem, apja David (~1050–1123) csernyigovi herceg volt. 1139-ben Vszevolod unokatestvére (Csernyigov akkori ura) nagyfejedelemmé küzdötte fel magát, Csernyigovot pedig Izjaszláv bátyjának, Vlagyimirnak adta. A fivérek részt vettek a Vszevolod halála (1146) után kitört örökösödési harcban, azonban ellenséges táborokban; míg Izjaszláv névrokona, Izjaszláv Msztyiszlavics nagyfejedelem híve volt, bátyja hamarosan átállt Jurij Dolgorukij táborába. Izjaszláv 1147-ben megpróbálta elfogni a Novgorod-Szeverszkijből elűzött unokatestvérét, Szvjatoszláv Olgovicsot, de a csatában alulmaradt. Több sikerrel járt 1149-ben, amikor a nagyfejedelemmel együtt megfutamította a Perejaszlavlt ostromló Jurij Dolgorukijt.
1151-ben mindkét fivér részt vett a Malij Rutyec folyónál zajló ütközetben, ám ellenkező oldalakon. Vlagyimir a csatában elesett, a győztes nagyfejedelem pedig Izjaszlávnak adományozta a Csernyigovi fejedelemséget. Jurij Dolgorukij ezután kun szövetségeseivel együtt megpróbálta elfoglalni Csernyigovot, ám nem járt sikerrel.
Kijevi nagyfejedelemsége
szerkesztés1154. november 13-án meghalt Izjaszláv nagyfejedelem, idős társuralkodója pedig annak öccsét, a szmolenszki Rosztyiszlávot hívta meg a trónra. Egy hónappal később az öreg nagyfejedelem is meghalt, Izjaszláv pedig kihasználva hogy Rosztyiszláv a szintén a trónra pályázó Jurij Dolgorukijt próbálja feltartóztatni, megszállta Kijevet és kikiáltotta magát nagyfejedelemnek. Dolgorukij azonban hamar a főváros alá érkezett, Izjaszláv pedig visszavonult Csernyigovba és önként átadta a trónt rokonának. Trónigényét azonban továbbra is fenntartotta és Kijevben népszerűségre is szert tett azzal, hogy kiváltotta a kunok fogságába esett oroszokat, köztük unokaöccsét, Szvjatoszláv Vszevolodovicsot.
1157. május 15-én meghalt Jurij Dolgorukij (feltehetően megmérgezték a bojárok), utóda pedig a hagyományos szenioritási rendszernek megfelelően Izjaszláv lett. Meg akarta tartani emellé a Csernyigovi fejedelemséget is, de rokonai tiltakozására a várost átadta unokatestvérének, de a fejedelemség egy részét továbbra is megtartotta. 1158-ban konfliktusba került Jaroszláv halicsi fejedelemmel, aki korábbi riválisa kiadatását követelte, amit Izjaszláv megtagadott. Jaroszláv erre koalíciót szervezett a nagyfejedelem ellen, amiben Msztyiszláv Izjaszlavics volhíniai fejedelem és a pereszopnyicai herceg állt az oldalára. Csernyigovi rokonsága megvonta a nagyfejedelemtől támogatását; a kunokat ugyan sikerült felbérelnie, de az 1158 végén Kijev mellett lezajlott ütközet közben a berendek (a vazallus úzoktól elszakadt nomád törzs) átálltak a halicsiakhoz, Izjaszláv elvesztette a csatát és a vjaticsokhoz menekült. A győztes halicsiak újból a szmolenszki Rosztyiszlávnak ajánlották fel a trónt.
Izjaszlávot tovább üldözték volhíniai-halicsi ellenfelei, sereget küldtek utána, amely feldúlta a vjaticsok földjeit. A volt nagyfejedelem válaszul szövetségre lépett a kunokkal és segítségükkel végigpusztította a Szmolenszki fejedelemséget és ekkor már segítségére sietett a novgorod-szeverszki és kurszki herceg is. 1161 február 8-án kunjaival együtt átkelt a befagyott Dnyeperen és egy meglepetésszerű támadással négy nappal később elfoglalta Kijevet. Rosztyiszláv a kísérete tanácsára elmenekült a fővárosból és a közeli Belgorodban húzódott meg. Izjaszláv itt négy hétig ostromolta, ám közben megérkeztek a nagyfejedelem felmentő csapatai és a kunok a túlerő elől elvonultak. Izjaszláv is kénytelen volt visszavonulni, ám március 6-án az úzok rátaláltak és kíséretével együtt lemészárolták. Csernyigovban temették el, Borisz és Gleb templomában.
Egyetlen lánya Gleb Jurjevics perejaszlavli fejedelemhez (később kijevi nagyfejedelem) ment feleségül.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Rurikids 5 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Források
szerkesztés- Соловьев С. М. История России с древнейших времен. – М.: «Мысль», 1988. Кн.1, т. 2.
- Рыжов, К. Монархи России (600 кратких жизнеописаний). – М.: Вече, 2007. – 576 с. – ISBN 5-9533-0851-5
- Карамзин Н.М. История государства Российского.- М.: Эксмо, 2006
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Изяслав Давыдович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: I. Rosztyiszláv |
Következő uralkodó: Jurij |
.svg)
| Előző uralkodó: Jurij |
Következő uralkodó: I. Rosztyiszláv |
| Előző uralkodó: I. Rosztyiszláv |
Következő uralkodó: I. Rosztyiszláv |
