Ibériai hiúz

Az ibériai hiúz, más néven spanyol hiúz vagy párduchiúz a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj. Sokáig az eurázsiai hiúz egyik alfajának tartották, de ma már bizonyítottan külön faj. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó és a világ legritkább macskaféléje.

Ibériai hiúz
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia) Család: Macskafélék (Felidae) Alcsalád: Macskaformák (Felinae) Nem: Hiúz (Lynx) Kerr, 1792 Faj: L. pardinus
Tudományos név
Lynx pardinus (Temminck, 1827)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ibériai hiúz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ibériai hiúz témájú médiaállományokat és Ibériai hiúz témájú kategóriát.

Figyelő ibériai hiúz

Ibériai hiúz a Doñana Nemzeti Parkban

Előfordulása

Az ibériai hiúz egykor gyakori állat volt az Ibériai félszigeten, sőt dél-Franciaországban is élt néhány példány. A 20. század elején még körülbelül 100 000 példánya élt, de az 1960-as és 1990-es évek közt az állatok 80%-a eltűnt, a vadászat és az üregi nyulak megfogyatkozásának következtében. A spanyol hiúznak mára csak elszórt populációi maradtak Spanyolország délnyugati részén, Portugáliából pedig talán már ki is pusztult. Legnagyobb populációja a dél-spanyolországi Doñana Nemzeti Parkban található. 2007-ben a populációt hozzávetőleg 100 egyedre becsülték; azóta a gondos védelmi programnak hála állománya tíz év alatt közel a négyszeresére nőtt, a súlyosan veszélyeztetett kategóriából pedig átkerült a veszélyeztetett besorolásba.

Testfelépítése

A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, de nála kisebb, testhossza 65–100 cm, beleértve 5–19 cm-es farkát. Marmagassága körülbelül 40–50 cm. A felnőtt állatok 5–15 kg-ot nyomnak. A nőstények valamivel könnyebbek a hímeknél. A spanyol hiúz pofája alapvetően sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé. Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. A spanyol hiúz bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna. Pofaszakálla sokkal markánsabb, mint a többi hiúznak.

Életmódja

Mivel kisebb többi rokonánál, zsákmányállatai is kisebb termetűek, a mezei nyúlnál ritkán zsákmányol nagyobb állatot. Szürkületkor vadászik rágcsálókra, nyulakra, rovarevőkre, madarakra, hüllőkre és kétéltűekre, tehát mindenre, ami elég kicsi hozzá képest. Azonos „ízlésük” miatt vetélytársa a vörös rókának, az egyiptomi mongúznak és a vadmacskának. Mivel a nyúlpopulációt az utóbbi időben túlvadásszák, illetve járványok ritkítják, ezért a hiúzok rákényszerülnek, hogy nagyobb állatokat is zsákmányoljanak, például dámszarvast, muflont és őzet. Egy kifejlett hímnek naponta egy, egy vemhes nősténynek pedig naponta három nyulat kell megennie, hogy le ne gyengüljön. A spanyol hiúz legjobban a nyílt erdőkkel kevert nagy kiterjedésű bozótosokat kedveli, ugyanis a nyílt terepen élnek fő zsákmányállatai, a ligetekben pedig kialakíthatja vackát. Egy kifejlett ibériai hiúznak 10-20 négyzetkilométer territóriumra van szüksége, de a terület mérete a vadászható állatok mennyiségétől függ. Magányosan élő és vadászó állat. Lopakodva cserkészi be prédáját, vagy hosszú ideig fekszik és vár fedezékben, amíg a leendő zsákmánya elég közel nem kerül a rejtekhez. Ekkor rövid nekifutással próbálja meg elejteni.

Kitűnő látásának köszönhetően a párduchiúz egy egeret 75 méterről, egy üregi nyulat 300, egy őzet pedig akár 500 méterről is észrevesz.

Szaporodása

A párzási időszak beköszöntével (január–február) a nőstény elindul partnert keresni, ilyenkor territóriumát is otthagyhatja. A 2-3 kölyök a párzás után 65-75 nappal jön világra. A fiatal hiúzok 18 hónaposan hagyják el anyjukat, és még körülbelül 6 hónapba telik, mire új területet találnak maguknak. A hímek 2-3, a nőstények 2 éves korukban válnak ivaréretté. A párduchiúz, akárcsak a nemzetség többi tagja, vadon 10-12 évig él.

Természetvédelmi helyzete

A spanyol hiúz ma is a világ legritkább macskaféléi közé tartozik, de a gondos védelmi programnak hála megmenekülni látszik a kihalástól. Ma körülbelül 400 él belőlük szabadon. A fő veszélyt a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása, a szőrméjéért való vadászat jelenti. Míg a 2000-es években és a 2010-es évek elején leginkább az autók veszélyeztették a hiúzokat (2000 óta a párduchiúzok 62%-a gázolásban pusztult el, és még utolsó menedékükben, a Doñana Nemzeti Parkban sincsenek biztonságban az autóktól), addig ma zsákmányállatuk visszaszorulása az egyik legnagyobb gond. Fontos, hogy a hiúzok táplálékszakosodott állatok, szinte kizárólag üregi nyúlon élnek. Az ezeket sújtó betegségek és visszaszorulásuk komolyan veszélyezteti a macskák fennmaradását. Eltűnésükkel ez lenne az első macskaféle kihalása a kardfogú macskák kihalása óta, ami még a pleisztocén végén halt ki. Reménykedésre ad okot, hogy 2005-ben a világon először fogságban születtek spanyolhiúz-kölykök, szám szerint három, azóta pedig még négy. Ezek a születések felvetik a lehetőséget, hogy fogságban való szaporítással talán meg lehet menteni az ibériai hiúzt, de egyelőre még vadon próbálják megóvni.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
• IberiaNature: A guide to the natural history of Spain – The Iberian Lynx
• Origo – Parafadugóval egy macskaféle megmentéséért
• Képek és videók az ibériai hiúzról