Eino Ilmari „Illu” Juutilainen (Lieksa, 1914. február 21.Tuusula, 1999. február 21.) finn vadászpilóta, aki 94 légigyőzelmével a legeredményesebb nem német vadászpilóta a világon. Kétszer tüntették ki hazája legmagasabb kitüntetésével, a Mannerheim-kereszttel.

Ilmari Juutilainen
Született1914. február 21.
Finnország Lieksa
Elhunyt1999. február 21. (85 évesen)
Finnország Tuusula
Állampolgárságafinn
Nemzetiségefinn
Foglalkozása
  • pilóta
  • repülőtiszt
Kitüntetései
  • Memorial medal of the Winter War[1]
  • Memorial medal of the Continuation War[1]
  • Medal of Liberty, 2nd Class (1940)[1]
  • Cross of Liberty, 4th Class (1941)[1]
  • Cross of Liberty, 4th Class (1941)[1]
  • Cross of Liberty, 4th Class (1941)[1]
  • Cross of Liberty, 3rd Class (1942)[1]
  • Mannerheim Cross 2nd Class (1942)[2]
  • Iron Cross 2nd Class (1943)[1]
  • Mannerheim Cross 2nd Class (1944)[1]
  • Cross of Liberty, 3rd Class (1944)[1]
  • Vaskereszt 1. osztálya (1944)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilmari Juutilainen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Katonai pályafutása

szerkesztés

Juutilainen 1914-ben született Lieksa városában, bátyja Aarne Juutilainen az 1930-as években csatlakozott a Francia Idegenlégióhoz, majd öccséhez hasonlóan később részt vett a szovjetek elleni harcokban, mint a Finn Hadsereg tisztje. Ilmari 1933-ban lépett be a Finn Légierőhöz mint szerelő. Egy évre rá letette a pilótavizsgát, majd 1937-ben került a LeLv24 alakulathoz őrmesteri rangban. Ekkor a légierő vadász egységei főleg a holland gyártású Fokker D.XXI-t repülték. A merev futóműves repülőgép azonban 1939-re elavulttá vált.

A téli háborúban

szerkesztés

Az 1939-es szovjet támadás során a finn vadászrepülők intenzíven védték légterüket az agresszorok ellen. Juutilainen december 19-én került először harcérintkezésbe szovjet repülőgépekkel: egy rajnyi Il–4-es bombázót vett üldözőbe: egyet sikerült lelőnie közülük. December 23-án újabb, vadászfedezet nélkül repülő bombázókkal akadt össze rajával, ezúttal Tupoljev SZB–2-esek voltak az ellenfelek. A hatfős raj csak egy gépet semmisített meg, így született meg az 1/6 légigyőzelem, amelyről így nyilatkozott Juutilainen:"Az igazat megvallva, nem foglalkoztam a töredékgyőzelmekkel. Azokról inkább lemondtam a fiatalabb bajtársaim javára." 1939 utolsó napján kemény légiharcban lelőtt egy I–16-s vadászgépet. Juutilainen három légigyőzelmet aratott a Fokker D.XXI-el.

A második világháborúban

szerkesztés

1940 márciusában amerikai gyártmányú Brewster F2-s vadászgépeket kapott a Finn Légierő. A behúzható futóműves repülőgépeket gyorsan megkedvelték a finn pilóták (nem így az amerikaiak akik kudarcaikat a típus kiforratlanságával magyarázták). Juutilainen egysége júniusban kapta meg az új gépeket. Az ún. folytatólagos háború során sikeresen repülte a F2-es típust.

1940. augusztus 18-án 3 db I–16-ost lőtt le egymaga. Utolsó győzelmét a típussal egy He 111-es fölött aratta, amelyet elfogtak a szovjetek. Juutilainen kettő Buffalót használt el a harcok során, ezekkel összesen 32 légigyőzelmet aratott.

1943-ban képezték át a Bf 109-es típusra, mellyel 1943. augusztus 31-én aratta első győzelmét. 1944. június 30-án érte el egyéni rekordját, amikor egy bevetés alatt hat ellenséges repülőgépet semmisített meg. Utolsó légigyőzelmét 1944. szeptember 3-án aratta.

Légi győzelmei

szerkesztés
Repülőgéptípus Légi győzelem
Fokker D.XXI 2 1/6
Brewster B239 34
Messerschmitt Bf 109G 58
Összesen: 94 1/6

A háború után

szerkesztés

Juutilainen 1947-ben szerelt le a légierőtől. Ezután saját repülőgépével repült. Utoljára 1997-ben szállt fel harci géppel a levegőbe, a Finn Légierő egyik F–18D kétüléses vadászbombázójával.

  • Horváth Zoltán: A finn fenegyerek. In: Aranysas 2002. február, pp. 42–47.
  1. a b c d e f g h i j k Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.)
  2. http://www.mannerheim-ristinritarit.fi/ritarit?xmid=35, 2023. szeptember 24.