Ilovszky János
Ilovszky János (Budapest, Ferencváros, 1888. május 20. – Keszthely, 1953. december 28.)[1] kereskedő, országgyűlési képviselő, székesfővárosi bizottsági tag, a budapesti kisipari hitelintézet alelnöke.
| Ilovszky János | |
| Született | 1888. május 20. Budapest |
| Elhunyt | 1953. december 28. (65 évesen) Keszthely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
Életútja
szerkesztésIlovszky János és Bernhardt Franciska fiaként született. Tulajdonosa volt az 1872-ben alapított Ilovszky János porcelán- és üvegkereskedő cégnek. Tanulmányait Magyarországon és külföldön végezte. A főváros közéleti mozgalmaiban 1909-től vett részt. 1920. november 20-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött a nála tíz évvel fiatalabb Némethy Annával.[2] 1920-tól a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja volt. Mint a Népszínház Nyugdíjintézetének elnöke, számos nagy előadást készített elő a Nemzeti és a Városi Színházban, amelyek jelentékenyen elősegítették, hogy a Népszínház nyugdíjasai kedvezőbb ellátásba kerüljenek. Miután a Nyugdíjintézet a papírokba (hadikölcsön, stb.) fektetett vagyonát devalváció következtében elvesztette, az előadások jövedelme pótolta legalább részben a szükségleteket.
Tagja volt a fővárosi színügyi bizottságnak és e minőségben több ízben felszólalt a színházak vigalmi adójának csökkentéséért. Részben az ő felszólalásának hatása alatt tért át a főváros tanácsa a pausálé-rendszerre. Tagja volt a Fehérház 33-jának, akik 1919. augusztus 6-án a Peidl-kormány eltávolításával visszahelyezték az országot alkotmányos alapjaira. A József királyi herceg által kibocsátott ez irányú nagy jelentőségű okmány kézirata az ő birtokában volt. 1933-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara levelező, két évvel később rendes tagjává választották. 1932 és 1945 között a Baross Szövetség országos elnöke volt. 1945-ben 7 évi kényszermunkát kapott a Baross Szövetség elnöke. A budapesti népbíróság ítélkezett Ilovszky János, a Baross Szövetség elnökének ügyében; a bíróság népellenes bűntettekben mondotta ki bűnösnek.[3] Élete vége felé anyagelosztóként dolgozott. Halálát szívkoszorú elzáródás okozta.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Halálesete bejegyezve a keszthelyi állami halotti akv. 252/1953. folyószáma alatt.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 1777/1920. folyószáma alatt.
- ↑ Magyar Nép, 1945. szeptember (2. évfolyam, 107-119. szám)1945-09-18 / 114. szám
Források
szerkesztés- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
szerkesztés- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
- Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 20.
- Az új városháza. A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak életrajza, a főváros hivatalainak, intézményeinek és üzemeinek ismertetése. Az 1931-37. évi törvényhatóság. Szerk. Weichert Béla. Budapest, 1931