Interkozmosz–6

Interkozmosz–6 vagy Enyergija–1 szovjet 13KSZ Enyergija típusú asztrofizikai tudományos műhold volt, amelyet a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának részeként 1972. április 7-én indítottak. A műhold a kozmikus sugárzás nagy energiájú részecskéinek és a meteoritok tanulmányozására szolgált a világűt Föld közeli térségében. a kutatási programban hat ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia és Románia vett részt.

Interkozmosz–6
Ország	Szovjetunió
Gyártó	RKC Progressz
Típus	műhold kutatási projekt
Indítás dátuma	1972. április 7.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Voszhod hordozórakéta
Tömeg	5886
COSPAR azonosító	1972-027A
SCN	05936
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

A kujbisevi Progressz vállalatnál kifejlesztett és gyártott 13KSZ Enyergija típusú műhold a Zenyit felderítő műholdon alapul, annak módosított változata. A műhold visszatérő egységében helyezték el a tudományos műszereket. A műhold a Föld környezetét és a légkört kutatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre.

Az első műhold, melynek fedélzetén magyar fejlesztésű műszer kapott helyet. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő (kombinált mikro-meteorit-detektor) műszerét a visszatérő műholdon felbocsátott, műanyagfólia szerkezetű csapdákkal – (Tánya) begyűjtő – mikro-meteoriteket vizsgálták. A román űrkutatók egy kozmikus sugárzás-detektort szerelhettek fel műszerükként.

Jellemzői

1972. április 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy továbbfejlesztett kétfokozatú Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A műhold több manővert hajtott végre.

Pályaelemei

• első pályaelem 89.84 perces, 51.82 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, apogeuma 335 kilométer,
• második pályaelem 89.06 perces, 51.79 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, apogeuma 257 kilométer volt
• harmadik pályaelem 89 perces, 51.78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, apogeuma 246 kilométer volt
• negyedik pályaelem 88.92 perces, 51.76 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, apogeuma 242 kilométer volt

Energiaellátását akkumulátorok biztosították. Az űrkabin súlya 5 886 kilogramm, műszereinek hasznos tömege 1 070 kilogramm. Aktív szolgálati idejét 1972. április 11-én 4 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Interkozmosz–6. hso.hu. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
• Interkozmosz–6. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
• Interkozmosz–6. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. február 15.)

Elődje: Interkozmosz–5

Interkozmosz sorozat 1969–1994

Utódja: Interkozmosz–7