Az irat az ügyvitel, ügyviteli munka (ügyiratkezelés) alapját képezi, minden ügyintézés iratokban testesül meg.[1]

Az irat fogalmát A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény határozza meg:

"c) irat: valamely szerv működése vagy személy tevékenysége során keletkezett vagy hozzá érkezett, egy egységként kezelendő rögzített információ, adategyüttes, amely megjelenhet papíron, mikrofilmen, mágneses, elektronikus vagy bármilyen más adathordozón; tartalma lehet szöveg, adat, grafikon, hang, kép, mozgókép vagy bármely más formában lévő információ vagy ezek kombinációja;

d) közirat: a keletkezés idejétől és az őrzés helyétől függetlenül minden olyan irat, amely a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozik vagy tartozott;

e) magánirat: a nem közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozó, valamint a természetes személyek tulajdonában lévő irat". [2]

Az iratokat megkülönböztethetjük mozgásirányuk és tartalmuk szerint. Azonban a tartalom és forma szerint több fajtába is sorolhatóak, erre az érkeztetéskor és iktatáskor különösen kell figyelni.

Mozgásirányuk szerint lehetnek:

  • külső iratok
  • belső iratok

Tartalmuk szerint:

  • levelek
  • okiratok
  • szerződések
  • jegyzőkönyvek
  • jelentések
  • bizonylatok
  • meghatalmazások
  • munkaviszonnyal kapcsolatos
  • igazolványok és bizonyítványok
  • egyéb[1]

Tartalmi és formai követelmények

szerkesztés

Tartalmi követelmények:

  • irat megnevezése
  • készítő és címzett pontos megnevezése
  • a jellegéből adódóan szükséges azonosítási adatok (sorszám, ügyiratszám, adó-nyilvántartási szám, tevékenységi engedély száma, bankszámlaszám stb.)
  • tartalom és cél
  • az ügy kifejtése
  • keltezés (hely, dátum)
  • aláírás
  • bélyegző, pecsét

Formai követelmények:

  • áttekinthetőség (pl. formanyomtatványok alapján)
  • helyesírás
  • jó olvashatóság
  • javítások igazolása
  • legfontosabb szövegrészek kiemelése[1]

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés