Irena Sendler
Irena Stanisława Sendler (Varsó, 1910. február 15. – Varsó, 2008. május 12.) Lengyelországban született, leánykori nevén Krzyżanowska, Irena Sendlerowaként is ismert.[10] Lengyel katolikus szociális munkás volt, aki a Lengyel Földalatti Államban és a Żegota ellenállási mozgalomban dolgozott a németek által megszállt Varsóban a második világháború idején. Társaival együtt 2500 zsidó gyereket mentett ki a varsói gettóból, majd hamis papírokkal ellátva, családoknál és árvaházakban helyezte el őket.[11]
| Irena Sendler | |
 | |
| Született | Irena Krzyżanowska 1910. február 15.[1][2] Varsó[3][4] |
| Elhunyt | 2008. május 12. (98 évesen)[5][6][7][8][9] Varsó |
| Állampolgársága | lengyel |
| Gyermekei | három gyermek |
| Szülei | Stanisław Krzyżanowski |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Varsói Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | természetes halál |
| Sírhelye | Powązki temető[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irena Sendler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fiatalkora
szerkesztésIrena Sendlert gyerekkora óta szoros szálak fűzték a zsidókhoz. Édesapja Dr Stanislaw Krzyzanowski, egy Varsó melletti kisvárosban praktizált, legtöbb páciense szegény zsidó volt. Az apa 1917-ben tífuszban halt meg.[12]
Második világháború
szerkesztésIrena Sendler a német megszállás alatt Varsóban élt (azelőtt Otwockban és Tarczynban lakott, ahol a városi szociális ügyosztályainak dolgozott). Zsidósegítő tevékenységét 1939-ben kezdte el, amikor a németek betörtek Lengyelországba. Segítőivel együtt több mint 3000 hamis iratot készítettek zsidó családok számára még a Żegota, illetve gyermekekkel foglalkozó részleg létrejötte előtti időkben. Zsidóknak segíteni nagyon veszélyes dolognak számított a németek által megszállt Lengyelországban: a család minden tagját kivégezték, ha kiderült, hogy zsidót bújtattak.
1942-ben az újonnan alakult Żegota (Zsidómentő Tanács) Irenát a gyermekekkel foglalkozó részleg vezetőjének nevezte ki, fedőneve Jolanta volt.[13]) A Szociális Ügyosztály alkalmazottjaként különleges engedélyt szerzett a tífuszjárványra hivatkozva, így a varsói gettóban szabadon mozoghatott.[14] Mikor a falakon belül járt, szolidaritásból és az álcázás hitelessége érdekében hordta a sárga csillagot.
Együttműködött a városi önkormányzat gyermek részlegével és az RGO-val (Rada Główna Opiekuńcza), ami egy német hatóságok által megtűrt lengyel intézmény volt. Irena szervezte meg a zsidó gyerekek kijuttatását a gettóból: dobozokban, bőröndökben és ládákban rejtette el őket.[11] A gettón belüli tífuszjárvány kitörése lehetővé tette Irena számára, hogy egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva bejuthasson a gettóba, majd az újszülötteket és a kisebb gyerekeket mentőautókban csomagoknak álcázva kicsempészhesse.[15] A varsói gettó szélén található régi bíróságot is sokszor használta a gyerekek kijuttatására.
A gyerekeket lengyel családoknál, a varsói Mária Családja Ferences Nővéreinek árvaházába, vagy katolikus kolostorokban, mint például a Szeplőtelenül Fogantatott Áldott Szűz Mária Nővéreinek zárdájában helyezte el.[16] Turkowiceben és Chotomówban. Néhányan a községi plébániára kerültek közülük. Irena mindegyik pártfogoltjáról feljegyzést készített, hogy megőrizze régi és új adataikat. Ezeket egy almafa alá ásva, egy üvegben tartotta. A Żegota meggyőzte a gyerekeket arról, hogyha a háborúnak vége, akkor felkeresik majd a zsidó rokonaikat.[17]
1943-ban a Gestapo letartóztatta Irenát, kegyetlenül megkínozták és halálra ítélték. A Żegota viszont megvesztegette a kivégzésért felelős németeket, így Irena megmenekült a haláltól. Eszméletlenül, kezeit és lábait eltörve egy erdőben hagyták.[11] Varsóban megfélemlítés céljából azt terjesztették, hogy meghalt. A háború végéig elrejtőzve élt, viszont folytatta a zsidó gyerekek mentését. A háború után kiásta a gyerekek adatait tartalmazó üvegeket és megpróbálta megkeresni a gyerekeket, hogy visszatérhessenek a szüleikhez. Majdnem az összes szülő a treblinkai megsemmisítőtáborban vesztette életét.
Kitüntetések
szerkesztésA földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam.[18]
A szovjet hatalomátvétel után Lengyelországban, Irena Sendlert a kommunista lengyel állam hatóságai üldözték a lengyel emigráns kormánnyal és a Honi Hadsereggel való kapcsolatai miatt. Ez idő alatt elveszítette második gyermekét.
1965-ben a Jad Vasem Sendlert a Világ Igaza címmel tüntette ki,[19] melyet 1983-ban jóváhagyott az Izraeli Legfelsőbb Bíróság. Az Izrael Intézet parancsnoki keresztjével is megtisztelték. A lengyel kommunista kormány csak ebben az évben engedte meg, hogy külföldre utazhasson Izraelbe a kitüntetés miatt.
2003-ban II. János Pál pápa személyes levélben köszönte meg Irenának a háborúban nyújtott segítségét. 2003. október 10-én Fehér Sas-rendet kapott, amely Lengyelország legmagasabb civil kitüntetése és Washingtonban, az Amerikai Lengyel Kulturális Centrumtól Jan Karski-díjat bátorságáért és jó szívéért.
2007. március 14-én kitüntette őt Lengyelország szenátusa. 97 évesen már nem volt olyan állapotban, hogy átvehesse a díját, helyette egy levelet írt, melyet az egykor általa csecsemőként megmentett Elżbieta Ficowska vitt el. 2007. április 11-én ő kapta meg legidősebb korában a Mosolyrend kitüntetést.
2009 májusában Irena Sendlert az Audrey Hepburn Humanitárius Posztumusz Díjában részesítették.[20] A színésznőről illetve későbbi UNICEF nagykövetről elnevezett díjat gyermekeket segítő magánszemélyek és szervezetek kaphatják. Az alapítvány felidézi Irena Sendler hősies munkásságát, mellyel 2500 zsidó gyermeket mentett meg a németek által megszállt Lengyelországban, a második világháború idején.
Sendler volt a Żegota Zsidósegítő Tanács Gyermekekért Felelős Részlegéből az utolsó, aki távozott sorainkból.
Nobel-díj jelölése
szerkesztésLech Kaczyński lengyel elnök azt nyilatkozta, hogy őt illetné meg, hogy Nobel-békedíjra jelöljék, bár a jelöléseket titokban szokták tartani. Sendler jelölése 2007-ben nagy sajtóvisszhangot kapott,[21][22] újból előtérbe került második világháború alatti tevékenysége. Sokan úgy vélték, hogy ő fogja a Nobel-békedíjat kapni, azonban a bizottság végül Al Gorenak ítélte a díjat, s nem Sendlernek.[23][24]
Dokumentumfilm
szerkesztésAz amerikai filmrendező Mary Skinner történelmi dokumentum filmet kezdett forgatni Irena Sendler 2003-ban Anna Mieszkowskának elmesélt emlékeire alapozva. "Irena Sendler, In the Name of Their Mothers" Az "Irena Sendler, a mindannyiuk anyja nevében" c. film a halála előtt adott hosszú interjúkon alapszik. Szintén közreműködött Irena három segítőtársa és néhány zsidó gyerek, akiket megmentett. A filmet leginkább Lengyelországban helyi operatőrökkel, Andrzej Wolffal és Sławomir Grunberggel forgatták, bemutatva számos helyszínt: Irena Sendler háború alatti szállását, a Żegota székhelyeit, Varsó csatornáit, a Gestapo székhelyét, illetve a Pawiak börtönt. Ez az első nem lengyelek által készített történelmi dokumentumfilm, amely Irena Sendler igaz történetét és a nők merész "összeesküvését" mutatja be. Skinner több mint 70 órányi interjús anyagot vett fel, 4 évet töltött archívumok tanulmányozásával, történészekkel és szemtanúkkal értekezett, hogy minél hitelesebb munkát készíthessen. A filmet valószínűleg 2010-ben mutatják be.
Élet egy üvegben
szerkesztés
2006-ban, Kansasban egyetemisták egy színdarabot adtak elő Irena életéről, mely az Élet egy üvegben címet kapta. Ebből később film készült Irena Sendler – Bátor szív címmel.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b http://ww2.senat.pl/k6/pos/029/materialy.pdf
- ↑ 2008. május 18., http://www.iht.com/articles/ap/2008/05/12/europe/EU-GEN-Poland-Obit-Sendler.php, https://web.archive.org/web/20080518002233/http://www.iht.com/articles/ap/2008/05/12/europe/EU-GEN-Poland-Obit-Sendler.php
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Irena Sendler
- ↑ a b c Baczynska, Gabriela, JonBoyle. „Sendler, savior of Warsaw Ghetto children, dies”, Washington Post, The Washington Post Company, 2008. május 12. (Hozzáférés: 2008. május 12.) [halott link]
- ↑ The Economist obituary
- ↑ RaoulWallenberg.net Article "Irena Sendler". [2007. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
- ↑ Richard Z. Chesnoff, "The Other Schindlers: Steven Spielberg's epic film focuses on only one of many unsung heroes" Archiválva 2013. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, U.S. News and World Report, 13 March 1994.
- ↑ Polish Holocaust hero dies at age 98, 2008. május 12. (Hozzáférés: 2008. május 13.)[halott link]
- ↑ L.S.I.C.. [2009. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 20.)
- ↑ IrenaSendler.org. [2010. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 20.)
- ↑ 'Female Schindler' Irene Sendler, who saved thousands of Jewish children, dies - Telegraph Archiválva 2008. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben|source=Levél a lengyel parlamentnek
- ↑ Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában. [2018. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 26.)
- ↑ [1] The Audrey Hepburn Humanitarian Award goes to Irena Sendler (pdf)
- ↑ Nobel Prize Is Sought for Polish Heroine Archiválva 2009. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben The New York Sun
- ↑ The Objects of the Foundation, Part 10 Archiválva 2008. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben from The Nobel Foundation
- ↑ Nominations & Speculations Archiválva 2010. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben from International Peace Research Institute, Oslo
- ↑ The Nobel Peace Prize 2007. The Nobel Foundation. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)
Források
szerkesztés- Anna Mieszkowska, Die Mutter der Holocaust-Kinder, DVA 2006, ISBN 3-421-05912-8 A könyvről az amazon.hu oldalán
- Irene Tomaszewski & Tecia Werblowski, Zegota: The Council to Aid Jews in Occupied Poland 1942-1945, Price-Patterson, ISBN 1-896881-15-7
