Isola Bella (Taormina)
Isola Bella (szicíliai nyelven: Ìsula Bedda) kicsiny sziget Szicília keleti partjainál, Messina és Catania között félúton, Taormina közelében. A szigetet, mely a Jón-tenger apró öblében fekszik a „Jón-tenger gyöngyszeme” néven is ismerik.[1] A sziget egészen 1990-ig magántulajdonban volt, amikor is Szicília régió megvásárolta és természetvédelmi területté alakította. A szigetet a Természetvédelmi Világalap (WWF) olasz szervezete irányítja. A szigetet a szárazfölddel egy, az áramlatok és árapály következtében folytonosan változó homoknyelv köti össze, mely dagály idején víz alá kerül. A sziget partja kicsiny és sziklás, a napfürdőzők körében népszerű.
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Isola Bella (Ìsula Bedda) | |
Közigazgatás | |
Ország | Olaszország |
Tartomány | Szicília |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Jón-tenger |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 37° 51′ 01″, k. h. 15° 18′ 03″37.850278°N 15.300833°EKoordináták: é. sz. 37° 51′ 01″, k. h. 15° 18′ 03″37.850278°N 15.300833°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Isola Bella témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésA szigetet I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király ajándékozta a közeli hegyen fekvő Taormina városának 1806-ban. Ezt követően a szigetet egy bizonyos Travelyan asszony vásárolta meg 14 000 líráért. A hölgy egy kis házat épített magának, a szigetre pedig számos különféle egzotikus növényt telepített be, melyek ma is lényeges részét képezik a sziget flórájának. Fiának halála után Travelyan asszony elhagyta a szigetet, melyet férjére, Salvatore Cacciolára hagyott, aki húsz éven át volt Taormina polgármestere. Cacciola halála után a szigetet egyetlen unokája, Cesare Acrosso örökölte.
Acrosso, vagy szicíliai kifejezéssel Don Cesare a helyi önkormányzattól nem kapott engedélyt egy villa felépítésére a szigeten, ezért eladta azt. Az új tulajdonos, Lo Turco sem kapott építési engedélyt, ezért a sziget ötven éven át elhagyatottan állt, csak a helyi halászok látogatták. A szigetet 1954-ben vásárolták meg legutolsó tulajdonosaik, a Bosurgi testvérek, akiknek több országban is jól menő vállalkozásuk volt, a Sanderson & Son illatszergyár. A Bosurgik átalakították a szigetet, úgy építették meg rajta házukat, hogy a táj képét megőrizték. Amíg a szigeten éltek, a sziget a vállalkozók, hajótulajdonosok és hírességek találkozóhelye volt. A Sanderson cég csődje után azonban kénytelenek voltak elárverezni a szigetet, melyet végül 1990-ben Szicília régió vásárolt meg.
Környezetvédelem
szerkesztésAz UNESCO már korábban felfigyelt a sziget értékeire, 1983-ban felhívta a kormány figyelmét, hogy tegyenek meg mindent, hogy a sziget állami tulajdonba kerüljön. Szicília régió 1988-ban kiadott 14-es törvénycikkelye alapján a szigetet természetvédelmi területté nyilvánították. Miután Szicília régió megszerezte a sziget tulajdonjogát, a Környezetvédelmi Tanács 1998. november 4-én a WWF olasz szervezetének, a WWF Italia-ONLUS-nak a kezelésére bízta.
Isola Bella, Taorminával együtt 2006. június 1-je óta az UNESCO világörökségi javaslati listáján is szerepel.[2] 1999 augusztusa óta a sziget egy irányító testület felügyelete alatt áll. Személyzetét egy igazgató és két felügyelő alkotja. Ez utóbbiak, a rendőrséggel együtt folytonosan ellenőrzik a területet, figyelemmel kísérik a természetvédelmi területen folyó tevékenységeket. Az irányító testület koordinálja a területen folyó tudományos kutatásokat is. Ugyanők illetékesek a szigeten vezetett túrák szervezésében is.
Növényzet
szerkesztésA szigetnek meglehetősen szokatlan flórája van, különösen az „A” zónában, mivel a természetes mediterrán növényzet mellett egzotikus növényzet is található, ilyenek például az óriás strelícia (Strelitzia augusta), a sárkányfa (Dracaena draco), a szágópálma (Cycas revoluta). Ezek a betelepített növények mindannyian mediterrán klímájú területekről származnak, így a sziget ideális körülményeket nyújt számukra, egyes helyeken még a természetes növényzetet is felváltják. Ilyen fajok a Pistacea lentiscus, az Euphorbia dendroides, és a Rhamnus alaternus. A Capo Sant’Andrea növényzetét az erdészek telepítették újra. A területet számos faja nagyon fontos, különösen azokon a sziklás területeken, ahol az emberi beavatkozás nehézkes. Ilyen helyeken néhány ritka, akár ősi faj is megtalálható, például a Brassica incana; a Limonium ionicum és a taorminai búzavirág (Centaurea tauromenitana).
Állatvilág
szerkesztésA sziget számos madárfajnak ad otthont, ezek közül néhány egész évben itt él, egyesek csak pár hónapig, míg mások vándorlásuk során csak egy néhány napot töltenek itt. A legsűrűbben lakott helyek a sziklaszirtek. Az itt élő madarak többsége tengeri madár, például az ezüstsirály (Larus argentatus), a korallsirály (Laurus audouinii), a jégmadár (Alcedo atthis), valamint néhány olyan faj, melyek sziklafalakon élnek, például a vándorsólyom (Falco peregrinus), a kék kövirigó (Monticola solitarius), a havasi sarlósfecske (Apus melba). Bár az öböl forgalma nagy, mégis találhatók érdekes, ritka fajok, például a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), a kormorán (Phalacrocorax carbo), és a szürkegém (Ardea cinerea). A fás-bozótos növényzet madarak százainak nyújt rejtekhelyet: európai szalakóta (Coracias garrulus), búbos banka (Upupa epops), kuvik (Athene noctua), valamint kisebb madárfajok: tengelic (Carduelis carduelis), barázdabillegető (Motacilla alba) és a kékcinege (Parus caeruleus). Számos hüllő is él a szigeten, különösen érdekes egy bizonyos gyíkféle, melynek pikkelyei színesek, hasi oldalának színezete vörös, mely az évszaktól függően sötétebb vagy világosabb árnyalatot vehet fel. Egyes tanulmányok szerint ez egy őshonos faj, a Podarcis sicula medemi, de mivel a tanulmányok régiek, megerősítésre szorulnak.
A tenger nem tartozik a természetvédelmi terület irányítása alá, bár annak lényeges részét képezi. Fajok ezrei élnek benne, tengeri növények, melyek számos más élőlénynek nyújtanak menedéket és táplálékot. A tenger felszíne alatt rákok, kagylók és különféle halak élnek, melyek a tengeri növények közt keresnek táplálékot.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés- Taormina Tourist Sites (angolul)