Ivan Goll
Ivan Goll (Ismert Yvan G. és Iwan G. néven is) (Saint Dié, Franciaország, 1891. március 29. – Párizs, 1950. február 27.) elzászi származású német-francia költő, az expresszionista és a szürrealista stílus követője, németül és franciául is írt verseket, kevesebbet németül, annál többet franciául.
| Ivan Goll | |
 | |
| Született | 1891. március 29.[1][2][3][4][5] Saint-Dié-des-Vosges[1] |
| Elhunyt | 1950. február 27. (58 évesen)[1][2][3][4][5] Neuilly-sur-Seine |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Claire Goll |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (10)[6][7] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Goll témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága
szerkesztésIrodalomtörténeti érdekessége az, hogy az expresszionizmusból a szürrealizmusba jutott, s Németországban voltaképpen ő indította el a szürrealista irányt, amelynek alapelvét 1924-ből származó manifesztumában (Manifest des Surrealismus) így fogalmazta meg: „A realitás minden nagy művészet alapja… Minden művészi alkotás kiindulópontja a természetben van. A kubisták fölébe hajoltak a legegyszerűbb, a legértéktelenebb tárgynak, és odáig mentek el, hogy beleragasztottak a képbe egy darabka festett papírt, egy játékkártyát vagy egy gyufásdoboz tetejét. – A valóságnak ebből a magasabb művészi síkra való átviteléből keletkezett a szürrealizmus.”[8] Voltaképpen a francia szürrealizmus német nyelvű közvetítője lett.
1921-ben vette feleségül Clara Aischmann[9] költőnőt és újságírót, kit ezek után az irodalomtörténet Claire Goll asszonynéven jegyez. Goll és felesége a berlini Die Aktion és a Der Sturm c. folyóiratokban is publikáltak. Ivan Goll expresszionista-szürrealista szabadversei hatottak a fiatal Szabó Lőrincre is. Az 1920-as években Ivan Goll és Claire Goll Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak elküldte Bázelben megjelent Lirische Films című verskötetének dedikált példányát. Ivan Goll Tihanyi Lajossal Párizsban került kapcsolatba, Tihanyi lefestette a költőt, aztán ezt a képet az 1926-ban a Párizsba látogató Kassáknak ajándékozta. Tihanyi Lajos Ivan Goll-portréját ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.[10]
Ivan Goll pacifista volt, a népek közti barátság híve. 1939-ben New Yorkba emigrált feleségével együtt, csak 1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. Ivan Goll 1950-ben halt meg, felesége 1977-ben. Claire Goll sokat tett férje hagyatékának rendezése ügyében. Mindketten egy sírban, a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszanak.
Ivan Goll művei mind a mai napig gyakran jelennek meg önálló kötetekben vagy nemzetközi antológiákban, művészetének ismerete nélkül az expresszionista, dadaista és szürrealista irodalomról nem lehet beszélni.
Kötetei időrendben
szerkesztés- Lothringische Volkslieder (1912)
- Der Panama-kanal (1914)
- Requiem. Für die Gefallenen von Europa (1917)
- Methusalem oder Der ewige Bürger (1922)
- Melusine. Schauspiel (1922) (2. kiad. Wiesbaden, 1956)
- Poèmes d'Amour (1925) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
- Poèmes de Jalousie (1926) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
- Poèmes de la Vie et de la Mort (1927) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
- Die Eurokokke (Franciául: Lucifer Vieillissant) (1927)
- Le Microbe de l'Or (1927)
- Der Mitropäer (1928) (Új kiadás Berlin, Argon, 1987)
- Agnus Dei (1929)
- Sodome et Berlin (1930)
- Fruit from Saturn (1946)
- Dichtungen (1960) (Posztumusz)[11]
Kiadványaiból
szerkesztés- Le Cinq Continents. (Nemzetközi költői antológia. Szerk., kiad., a verseket németből ford. Ivan Goll). Párizs, 1924
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 22.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 22.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 375
- ↑ Grave of Goll (Père-Lachaise, division 10)
- ↑ Halász i. m. 384. o.
- ↑ Nürnberg, 1890. október 29. - Párizs, 1977. május 30.
- ↑ Csaplár Ferenc: Egy hagyaték felépítése. L. Élet és Irodalom c. hetilap, 48. évf. 26. sz.
- ↑ Kötetek címeinek közreadása a német wikipédia összeállítása nyomán.
Források
szerkesztés- Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. Ivan Goll l. 384. o.
- Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 409. o. ISBN 963-280-285-3
További információk
szerkesztés- Ivan Goll művei és a róla szóló irodalom[halott link]
- Iwan Goll: Archipenko; szerk. Kassák Lajos; Horizont, Wien, 1920? (Horizont)
