Jak–100

A Jak–100 (oroszul: Як-100) szovjet többcélú szállító helikopter, melyet a Jakovlev tervezőirodában fejlesztettek ki az 1940-es évek végén. Két prototípusát építették meg, sorozatgyártására nem került sor. Jak–22 jelzéssel is ismert.

Jak–100
A Jak–100 háromnézeti rajza
Funkció	könnyű többcélú helikopter
Gyártó	115. sz. repülőgépgyár
Tervező	Jakovlev (OKB–115)
Gyártási darabszám	2 db (prototípus)
Első felszállás	1948. május 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–100 témájú médiaállományokat.

Története

A Jakovlev tervezőiroda a koaxiális rotorelrendezésű S típusú helikopterrel szerzett tapasztalatok alapján kezdett hozzá 1947-ben a egy könnyű többcélú helikopter kifejlesztéséhez. A helikoptert a Mil tervezőirodánál (OKB–329) fejlesztett hasonló feladatkörű, később Mi–1 típusjelzéssel gyártott helikopter versenytársának szánták. A megjelenésében a Sikorsky S–51-re emlékeztető helikopternek két változatát tervezték: egy háromszemélyes szállító változatot (egy pilóta és két utas, vagy rakomány), valamint egy gyakorló változatot kettőzött kezelőszervekkel.

Az első, kettőzött kezelőszervekkel ellátott, Jak–22 jelzést kapott prototípus 1948-ban készült el a moszkvai 115. sz. repülőgépgyárban. 1948. május 8-án hajtották végre a géppel az első felszállást. Novemberben, a Mi–1-gyel párhuzamosan kezdődött el a gyári berepülési programja. Ennek során a gépnél vibráció, a rotorlapátokon flatter-jelenség lépett fel. Ezeket a hibákat később kiküszöbölték. A tömegközéppontot kissé hátrébb tolták és módosították a rotorlapátokat. Az, új rotorral ellátott, ez elsőnél kissé nehezebb második prototípus 1949 júliusában repült először. A második prototípus háromszemélyes volt.

A gyári tesztelést 1950 júniusában fejezték be, majd átadták a Szovjet Légierő Tudományos Kutatóintézetének (NII), ahol 1950 második felében végrehajtották a géppel a repülési próbákat. A tesztek alapján a gép jó értékelést kapott. Stabilnak, könnyen kezelhetőnek bizonyult egy átlagos képzettségű pilóta számára. A gépet ezek alapján ugyan sorozatgyártásra alkalmasnak találták, de a kormány ekkor már döntött a konkurens Mi–1 sorozatgyártásáról, így a Jak–100-as csak prototípus szintjén maradt.

Műszaki jellemzői

Hagyományos elrendezéső, egy főrotorral és egy farokrotorral rendelkező helikopter. A sárkányszerkezet teljesen fémépítésű, a fő- és a farokrotor lapátjai egyaránt fából készültek.

Műszaki adatok (első prototípus)

Geometriai méretek és tömegadatok

• Főrotor átmérője: 14,5 m
• Törzshossz: 13,91 m
• Üres tömeg: 1690 m
• Maximális felszálló tömeg: 2090 kg
• Üzemanyag: 228 l

Motor

• Száma: 1 db
• Típusa: AI–26GRFL héthengeres léghűtéses csillagmotor
• Legnagyobb teljesítmény: 575 LE

Repülési jellemzők

• Maximális sebesség: 170 km/h
• Maximális repülési magasság
  • Lebegésben: 2720 m
  • Vízszintes repülésnél: 5250 m
• Hatótávolság: 325 km

Kapcsolódó szócikkek

Hasonló helikopterek

• Mi–1
• Sikorsky H–5
• Bristol Sycamore
• Weir W.9
• Bell 48

Források

• Yefim Gornon, Dmitry Komissarov, sergey Komissarov: OKB Yakovlev – A History of the Design *Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, 2005, ISBN 1 85780 203 9, pp. 351–352.
• Bill Gunson, Yefim Gordon: Yakovlev Aircraft since 1924, Putnam Aeronautical Books, London, 1997, ISBN 0 85177 872 0, p. 126.
• A Jak–100 az Ugolok nyeba (Airwar.ru) repülő enciklopédia oldalán (oroszul)