Jameson-mamba

Jameson-mamba
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Mérgessiklófélék (Elapidae);
Nem:	Dendroaspis;
Faj:	D. jamesoni;
Tudományos név
	Dendroaspis jamesoni; Traill, 1843
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jameson-mamba témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jameson-mamba témájú kategóriát.

A Jameson-mamba (Dendroaspis jamesoni) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata)) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a mérgessiklófélék (Elapidae) családjába tartozó faj.

Elnevezése

A faj Robert Jameson skót természettudós után kapta nevét.

Alfajai

Két alfaja van; D. j. jamesoni, illetve a Kelet-Afrikában előforduló D. j. kaimosae.

Előfordulása

Afrikai elterjedésű faj, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika és Kelet-Afrika számos országában előfordul. Élőhelyei között erdők, esőerdők, fás szavannák szerepelnek.

Megjelenése

Hosszú, vékony testű kígyó, sima felszínű pikkelyekkel. A felnőtt példányok testhossza rendszerint 1,5-2,2 méter közé esik, de akár 2,64 méteresre is megnőhetnek. Színezetük fakó zöld, feketével szegett pikkelyekkel. Nyakuk és hasuk sárgás színű. A D. j. kaimosae alfaj farka fekete, míg a D. j. jamesoni-é zöld.

Életmódja

A Jameson-mamba nappal aktív állat. Falakó életmódú, szinte egész életét a fákon tölti. Táplálékát más falakó állatok alkotják, mint kisebb emlősök, madarak, hüllők.

Természetes ragadozói közé több ragadozómadár is tartozik, úgymint a vitézsas, bukázósas vagy a kongói kígyászhéja. Esetenként mongúzok, méhészborzok, illetve más kígyók is elejthetik.

Szaporodási időszakban a hímek aktívan harcolnak a nőstényekért. Tojással szaporodnak, melyeket termeszvárakba raknak le.

Mérge

Mérge neurotoxinokat és szívre ható kardiotoxinokat tartalmaz. Marása tünetei közé tartozik a fájdalom, duzzadás, hányás, bénulás. A méreg blokkolja az agyból az idegrendszeren keresztül az izmokba irányuló jelátvitelt, így bénulást okoz. Az áldozat a légzőizmok bénulása miatt, fulladástól hal meg. A D. j. kaimosae alfaj mérge mintegy kétszer erősebb a másik alfajénál, ennek oka ismeretlen.

Rejtőzködő életmódja miatt embereket ritkán ér marás. Marása ellen a Dél-Afrikai Orvosi Kutatóintézet ellenszérumot gyárt.

Források

John M. Mehrtens: A kígyók világa
Mark O'Shea: A világ mérgeskígyói
[1]

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap