Japán vízisikló

Japán vízisikló
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Öregcsalád:	Colubroidea;
Család:	Siklófélék (Colubridae);
Alcsalád:	Natricinae;
Nem:	Rhabdophis;
Faj:	R. tigrinus;
Tudományos név
	Rhabdophis tigrinus; H. Boie, 1826
Szinonimák
	Tropidonotus tigrinus; Amphiesma tigrinum; Tropidonotus lateralis; Tropidonotus orientalis; Natrix tigrina; Natrix tigrina lateralis; Natrix tigrina formosana; Rhabdophis tigrina lateralis;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Japán vízisikló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Japán vízisikló témájú kategóriát.

A japán vízisikló (Rhabdophis tigrinus) vagy japán fűkígyó, tigrissikló a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a valódi siklófélék (Colubridae) családjába tartozó, főleg Délkelet-Ázsiában előforduló faj.

Leírása

A japán vízisikló nagyjából a nálunk is honos vízisiklóhoz (Natrix natrix) hasonló méretű (60-70, legfeljebb 130 centiméter hosszú) kígyó, kerek pupillákkal és a testtől alig elkülönülő fejjel. Testének alapszíne olajzöldes-szürkésbarnás, fekete és vöröses-narancssárgás keresztsávokkal vagy pettyekkel, a fejen a vízisiklóéhoz hasonló mintázat található; hasa fehéres. Ez a faj ún. hátsóméregfogas sikló, megnyúlt és barázdált méregfogai felső állkapcsának hátsó részében helyezkednek el.

Az állat feje

Mintázata - közelről

Elterjedése

A japán vízisikló Kelet-Oroszországban, Észak- és Dél-Koreában, Kínában, Tajvanon, Vietnamban és Japánban (Jakusima, Tanegashima, Kyūshū, Sikoku, Honsú, Osaka és a Rjúkjú-szigetek) fordul elő. Egyetlen alfaja, a R. t. formosanus csak Tajvanon él. [1]

Életmódja

Földön élő, éjszakai életmódú, félig vízben élő faj, napközben búvóhelyén tartózkodik. Tápláléka főleg kisebb gerincesekből, leginkább békákból áll, különösen a fiatalok halat is esznek. Zsákmányát a legtöbb kígyóhoz hasonlóan szaglásával találja meg. Tojásrakással szaporodik, a fészekben 18-25 tojás lehet.

Japán vízisikló az elejtett békával

Félig vízi életmódot folytat

Védekező viselkedése

Ha hűvös időben sarokba szorítják, passzívan védekezik: a kobrákhoz hasonlóan ellapítja nyakát, sőt testét; melegebb időben hajlamosabb menekülni. [2] Mérgeskígyó mivolta ellenére kevés feljegyzett haláleset történt, mivel megfélemlítésre hajlamosabb a teste ellapításával reagálni. E viselkedés annak az oka lehet, hogy méregfogai - mint általában a hátsóméregfogas kígyóknál - túlságosan hátul helyezkednek el ahhoz, hogy egy nagyobb élőlényt sikeresen meg tudjon marni.^[1]

Mérge

A kígyó nyakában két méregmirigy található, amelyek a lenyelt varangyok mérgét választják ki.^[2] Maga a mirigy nem a méreganyagok előállítására, hanem inkább tárolására szolgál. A mérget főként egyik mérgező zsákmányától, a japán varangytól (Bufo japonicus) "szerzi be". [3] Egy amerikai-japán kutatás szerint azokon a területeken, ahol nem élnek varangyok, a kígyók nem rendelkeznek ezzel a méreggel.^[3]

A kígyó által képezett vegyület (a varangyok mérge mellett) véralvadásgátló hatású. Mérge ellen létezik egy hatékony antiszérum, amely néhány órán belül hat.^[4] Marása azonban kezelés híján belső vérzést is okozhat.

Marása ugyan gyakori, de ritkán veszélyes; ennek ellenére súlyos tünetekre kell számítani, a helyi duzzanattól és fájdalomtól a fejfájásig és az eszméletvesztésig. A halált sokk vagy akut veseelégtelenség válthatja ki. A fajnak legalább 3 haláleset tulajdonítható.

Jegyzetek

↑ Rhabdophis tigrinus IN JAPAN: PATHOGENESIS OF ENVENOMATION AND PRODUCTION OF ANTIVENOM
↑ Hutchinson, Deborah A., Alan H. (2007. február 13.). „Dietary sequestration of defensive steroids in nuchal glands of the Asian snake Rhabdophis tigrinus”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 104 (7), 2265–2270. o. DOI:10.1073/pnas.0610785104. ISSN 0027-8424. PMID 17284596.
↑ Frankfurter Allgemeine Zeitung, 30. Januar 2007, Nr. 25 / Seite 32.
↑ Rhabdophis tigrinus

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tigernatter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhabdophis tigrinus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Mark O'Shea: Giftschlangen – Alle Arten der Welt in ihren Lebensräumen, Kosmos Verlag, 2006. ISBN 3-440-10619-5
Dr. Dieter Schmidt: Atlas Schlangen, Nikol-Verlag. ISBN 978-3-86820-011-9
Chris Mattison: Enzyklopädie der Schlangen, blv Verlag. ISBN 978-3-8354-0360-4
biodiversitylibrary.org
Rhabdophis tigrinus
"Rhabdophis tigrinus"
"Foraging Behavior of Rhabdophis tigrinus (Serpentes: Colubridae) in a Gutter with a Dense Aggregation of tadpoles"

[1] Rhabdophis tigrinus IN JAPAN: PATHOGENESIS OF ENVENOMATION AND PRODUCTION OF ANTIVENOM

[2] Hutchinson, Deborah A., Alan H. (2007. február 13.). „Dietary sequestration of defensive steroids in nuchal glands of the Asian snake Rhabdophis tigrinus”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 104 (7), 2265–2270. o. DOI:10.1073/pnas.0610785104. ISSN 0027-8424. PMID 17284596.

[3] Frankfurter Allgemeine Zeitung, 30. Januar 2007, Nr. 25 / Seite 32.

[4] Rhabdophis tigrinus

[1]

[2]

[3]

[4]