Jean-Baptiste Kléber

Jean-Baptiste Kléber (Strasbourg, 1753. március 9. – Kairó, 1800. június 14.) francia tábornok a forradalmi és a napóleoni háborúk idején.

Jean-Baptiste Kléber
Született	1753. március 9. Strasbourg
Meghalt	1800. június 14. (47 évesen) Kairó
Sírhely	Cronenbourg French National Cemetery
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Szolgálati ideje	1769 – 1800
Rendfokozata	tábornok
Csatái	bajor örökösödési háború francia forradalmi háborúk vendée-i háború huhogók Siege of Jaffa Siege of Acre Battle of Mount Tabor Battle of Heliopolis
Kitüntetései	Szerepel a Diadalívre gravírozott névlistán
Halál oka	szúrt seb
Élettárs	Pauline Fourès
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Kléber témájú médiaállományokat.

Élete és pályafutása

Kléber Strasbourgban született, ahol az apja mint építész dolgozott. Párizsban kapott építészeti képzést, de két német nemest egy kocsmai verekedésben kisegített, ezzel támogatást szerzett a katonai iskolában Münchenben. Az osztrák hadseregbe lépett be, de ebből kilépett 1783-ban, mert alacsony származása gátolta az előmenetelét. Visszatérve Franciaországba megkapta kinevezését a középületek ellenőri posztjára Belfort-ban, ahol erődítést és hadtudományt tanult. 1792-ben beállt a felső-rajnai önkéntesekhez. Katonai tudása miatt segédtisztté választották és nem sokkal később alezredessé.

A forradalmi háborúk idején

Mainz védelmében (1793. július) kitüntette magát, hogy bár fogságba esett a helyőrség többi tagjával együtt, amikor kiszabadult azonnal előléptették 1793 augusztusában dandártábornokká. Legyőzte a felkelőket Vendée-ban, két hónappal később hadosztályparancsnok lett. Ebben a hadműveletben aratott győzelmet a royalisták serege fölött Le Mans-ban és Savenay-ban. Amikor nyíltan kifejtette véleményét, hogy Vendée enyhébb intézkedéseket kívánna, a felettesei visszarendelték, de még egyszer 1794 áprilisában visszaküldték Sambre-et-Meuse hadseregéhez. Kiváló képességei és bátorsága a Charleroi körüli harcokban tűnt ki, és különösen a Fleurusnál aratott győzelme (1794. június 26.) koronázta meg tetteit, és 1794-1795 telén Mainz ostroma. 1795-ben és 1796-ban a hadsereg ideiglenesen főparancsnoka lett, de visszavonták fővezéri kinevezését. 1795. október 13-án a Neuwied-hídnál ragyogó utóvédharcot vívott, és az 1796-os támadó hadjáratban ő volt Jourdan legaktívabb és legsikeresebb beosztottja.

A napóleoni háborúk idején

Rajnához való visszavonulást követően ismét lemondatták a főparancsnokságról, visszavonult a hadseregtől a civil életbe 1798-ig. Elfogadta a megbízatást az egyiptomi hadjárat vezetésére Bonaparte parancsnoksága alatt, de az első összecsapásban megsebesült a fején Alexandriában, ami megakadályozta, hogy részt vegyen a hadjárat többi részében, de elismerésként kinevezték Alexandria kormányzójának. A szíriai hadjáratban 1799-ben azonban már ő vezette a támadást, elfoglalta El-Aríst, Gázát és Jaffát, és óriási győzelmet aratott a Tabor-hegynél 1799. április 15-16-án.

Amikor Napóleon visszatért Franciaországba 1799 vége felé, akkor Kléberre hagyta a francia erők parancsnokságát. Ebben a minőségében, látva, hogy nincs remény arra, hogy a serege visszatérjen Franciaországba, vagy megszilárdítsa hódításait, megállapodást kötött El-Arísban (1800. január 24.), Sidney Smithszel, ami lehetővé tette a francia hadsereg "méltósággal való" evakuálását. Amikor lord Keith admirális ratifikálta a szerződést, Kléber megtámadta a törököket Héliopolisznál. Annak ellenére, hogy csak 10 000 katonája volt 60 000 török ellen, Kléber erői teljesen legyőzték a törököket 1800. március 20-án. Ezután újra birtokba vette Kairót, amely fellázadt a francia uralom ellen.

Nem sokkal a győzelem után, egy szíriai diák, Soleyman El-Halaby, aki Egyiptomban élt, 1800. június 14-én merényletet követett el ellene, szíven szúrta késével. Ez ugyanazon a napon történt, amikor Kleber barátja és bajtársa, Desaix elesett Marengónál. A merénylő jobb karját elégették, és egy kairói köztéren karóba húzták és több órán át hagyták haldokolni. A merénylő koponyáját Franciaországba szállították, és francia orvostanhallgatóknak mutogatták, mint a merénylők jellegzetes fejét, hogy ez mutatja a hajlamot a bűnelkövetésre és a fanatizmusra.

Kleber meggyilkolása

Kléber holttestét szülővárosában temették el, szívét a párizsi Invalidusok dómjában őrzik.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Baptiste Kléber című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Mémoires politiques et militaires 1793-1794 de Jean-Baptiste Kléber
• Le dieu Mars en personne de Jean-Joël Brégeon