Jean-Pierre Léaud

francia filmszínész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 2.

Jean-Pierre Léaud (ejtsd: zsanpierr léó) (Párizs, 1944. május 28. –) francia filmszínész.

Jean-Pierre Léaud
Jean-Pierre Léaud a 2016-os cannes-i fesztiválon
Jean-Pierre Léaud a 2016-os cannes-i fesztiválon
Született1944. május 28. (80 éves)[1][2][3][4]
Párizs 20. kerülete[5]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
SzüleiJacqueline Pierreux
Pierre Léaud
Foglalkozása
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1959 – napjainkig
Tevékenységszínész

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Léaud témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Disznóól c. filmben (1969)

Jacqueline Pierreux színésznő és Pierre Léaud forgatókönyvíró fia.

15 éves korában mutatkozott be színészként Antoine Doinel szerepében François Truffaut, francia filmrendező alteregójaként, a Négyszáz csapás című filmben. A filmben nyújtott alakítására azonnal felfigyelt a cannes-i filmfesztivál zsürije és annak elnöke, Jean Cocteau is, aki azonnal felkérte őt új filmje, az Orpheus testamentuma egyik szerepére.

Léaud volt a főszereplője Truffaut négy további filmjének is, amelyek Doinel életének 20 évét ölelik át, Claude Jade partnereként, aki előbb a barátnőjét, majd a felesége, Christine szerepét játszotta: Lopott csókok (1968), Családi fészek (1970) és Menekülő szerelem (1979).

Léaud játszott más meghatározó rendezők filmjeiben is, mint Jean-Luc Godard, Bernardo Bertolucci, Agnès Varda. Az 1990-es években kezdődött karrierjének második felívelő korszaka, miután a finn Aki Kaurismäki fontos szerepre szerződtette Bérgyilkost fogadtam (J’ai engagé un tueur) című filmjében. Ezután több nagy szerepet kapott Philippe Garrel, Olivier Assayas filmjeiben. Godard több munkájában rendezőasszisztensként is közreműködött, sőt önálló filmet is rendezett Miről van szó? (De quoi s’agit-il?) címmel. Főszereplője volt Sándor Pál Csak egy mozi c. filmjének is.

Ismertebb filmjei

szerkesztés

Szakirodalom

szerkesztés
  • Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy – a francia film ötven éve (Budapest, 1992, Héttorony Könyvkiadó – Budapest Film)
  • Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG/JLG – Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása (Szerzőifilmes Könyvtár 3. kötet; Budapest, 2012, Francia Új Hullám)
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. http://www.nndb.com/lists/504/000063315/
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Les gens du cinéma. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
  6. [1]

További információk

szerkesztés