Jelölőnyelv
A jelölőnyelvek közé olyan mesterséges nyelvek tartoznak, melyek segítségével szöveget és képeket, illetve egyéb elemeket meghatározott cél (pl. számítógépes értelmezés, strukturálás, megjelenítés) érdekében valamilyen jelölésrendszerrel láthatunk el.
Az egyik legismertebb jelölőnyelv a HTML, ami ma a World Wide Web legelterjedtebb dokumentumformátuma.
Története
szerkesztésA szövegek valamilyen céllal való megjelölése, metaadatokkal való ellátása már a számítógépes nyelvek kialakulása előtt elterjedt. A nyomdászok és szedők számára például bevett szokás volt bizonyos jelzésekkel ellátni a kéziratokat, ami jelezte a kiadvány végső formájában használandó betűképet, stílust, margókat stb. A jelzéseket leggyakrabban a szerkesztők, korrektorok és grafikusok helyezték el kéziratokban.
Általános jelölőnyelvek
szerkesztésEgy jelölőnyelv akkor általános, ha a benne használható jelöléseknek (tageknek) csak a szintaktikája van megszabva, a jelentésük (szemantikája) viszont nincs. Egy általános jelölőnyelvben a jelölések értelmét az adott alkalmazás szabja meg, ugyanakkor a kötött szintaktika lehetővé teszi, hogy az ilyen formátumú dokumentumokat könnyen beolvashassuk, írhassuk vagy formailag ellenőrizhessük egy általános célú értelmezővel (parser).
SGML
szerkesztésA GML nyelvet (Generalized Markup Language, általános leírónyelv) Charles Goldfarb fejlesztette ki az 1960-as években az IBM számára Edward Mosher és Raymond Lorie segítségével (a családneveik kezdőbetűiből áll össze a GML rövidítés). Az SGML (Standard Generalized Markup Language) ennek a leszármazottja, 1986-ban vált ISO szabvánnyá. Dokumentum-, illetve formátumleíró nyelvként használatos. Legismertebb alkalmazása a HTML.
XML
szerkesztésAz XML nyelv az SGML leszármazottja (annak részhalmaza). Számos egyszerűsítést és megkötést alkalmaz az elődjéhez képest, melyek által a benne készült dokumentum egyszerűbben feldolgozhatóvá válik. Alapértelmezésben Unicode-kódolást használ, ezért egyszerűen használható soknyelvű adatok kezelésére. Manapság a szöveges alapú adattárolás és a különböző rendszerek közötti adatcsere egyik legnépszerűbb formátuma.
Specifikus jelölőnyelvek
szerkesztésAz általános jelölőnyelvek konkrét alkalmazása során az egyes jelöléseknek már adott jelentése van (például a HTML nyelv az SGML egyik konkrét alkalmazása). Ezekben a nyelvekben a jelölések értékkészlete (általában) véges, a nyelv saját specifikációja alapján meghatározva.
HTML
szerkesztésA HTML az SGML egyik alkalmazása, weblapok készítéséhez fejlesztettek ki, és mára már internetes szabvánnyá vált a W3C (World Wide Web Consortium) támogatásával.
DTD
szerkesztésA DTD (Document Type Definition, dokumentum típusú definíció) szintén SGML-alkalmazás, dokumentumtípusok specifikációjára használatos. DTD-ben specifikálják pl. az egyes HTML-dokumentumtípusokat is.
XHTML
szerkesztésAz XHTML a HTML XML nyelven alapuló változata.
XSD
szerkesztésAz XSD (XML Schema Definition) a Dokumentumtípus-definíció XML-alapú megfelelője. Segítségével egy tetszőleges XML-alkalmazás (vagy egy XML-parser) számára specifikálhatjuk a használni kívánt jelölések felépítését és értékkészletét.
TeX
szerkesztésA TeX egy betűszedő rendszer, amelyet Donald Knuth készített. Főleg akadémiai körökben népszerű, különösen a matematikai, fizikai és informatikai közösségekben. Kiválóan alkalmas matematikai képletek szedéséhez, de a LaTeX (és egyéb sablonnyelvek) megjelenése óta számos más szedési feladathoz is használják. A Wikipédia is ezen nyelv segítségével állítja elő a matematikai kifejezéseket.