Jesse Jackson
Jesse Louis Jackson, Sr. (Greenville, Dél-Karolina, 1941. október 8. –) afroamerikai civil jogi aktivista és baptista tiszteletes. Elnöki jelöltje volt a Demokrata Pártnak 1984-ben és 1988-ban, valamint árnyékszenátorként szolgált Washingtonban 1991-től 1997-ig. Alapítója volt mindkét, később Rainbow/PUSH néven összeolvadt szervezetnek. Legidősebb fia, ifjabb Jesse Jackson képviselő. Egy AP-AOL „Black Voices” szavazáson 2006 februárjában a „legfontosabb fekete vezető”nek választották.[1]
| Jesse Jackson | |
 | |
| Jackson a Chicagói Egyetemen 2009-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Jesse Louis Burns |
| Született | 1941. október 8. (83 éves) Greenville, Dél-Karolina |
| Nemzetiség | amerikai |
| Házastársa | Jacqueline Lavinia Brown |
| gyermekei | Santita Jackson, Jesse Jackson, Jr., Jonathan Jackson, Yusef DuBois Jackson, Jacqueline Lavinia Jackson, Ashley Laverne Jackson (with Karin Stanford) |
| Iskolái |
|
| Munkássága | |
| Vallás | Baptista |
| Tisztség | tiszteletes, emberi jogi aktivista |
 | |
| Jesse Jackson aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jesse Jackson témájú médiaállományokat. | |
Korai időszak és tanulmányai
szerkesztésJesse Louis Burns néven született Greenville-ben (Dél-Karolina) Helen Burns Straggs-től, egy 16-éves egyedülálló anyától. Biológiai apja, Noah Louis Robinson, néhai profi ökölvívó és a közösség prominens alakja egy másik nővel házasodott össze amikor Jesse született. Nem volt jelen fia életében. 1997 január 28-án Greenville-ben halt meg. S.C.[2] 1943-ban, két évvel Jesse születése után, édesanyja összeházasodott Charles Henry Jackson-nal, aki 14 évvel később adoptálta Jesse-t. Jesse felvette mostohaapja családi nevét.[3]
Jackson a Sterling High School középiskolába járt, ami egy elkülönített iskola Greenville-ben, ahol tanuló-sportoló volt. Miután 1959-ben elvégezte a középiskolát, visszautasított egy szerződést egy profi baseball csapattól, hogy így a fajilag integrált University of Illinois egyetemre járhasson egy football ösztöndíjnak köszönhetően.[4] Egy évvel később, Jackson átment a North Carolina A&T egyetemre, ami Greensboro-ban (North Carolina) található. Több különböző dolgot nevezett meg a váltás okának. Jackson azt állítja, hogy a váltás alapvető oka a faji megkülönböztetés, ami közrejászott abban, hogy képtelen volt összekötőként játszani a football csapatban, annak ellenére, hogy kivételesen jó volt ezen a poszton a középiskolában. Az ESPN.com szerint ezek az állítások a football csapat faji diszkriminációjával kapcsolatban túlzóak lehetnek, mert az Illinois-i kezdő összekötő abban az évben afroamerikai volt, ennek ellenére nem említ más tényezőket az összekötő faji hovatartozásán kívül, amelyek közrejátszhattak ezen tapasztalatához (mint például csapatdinamika vagy csapaton belüli kapcsolatok).[5] Jackson megemlíti, hogy degradálva érezte magát a beszéd professzora által, míg Ő a nyilvános beszéd verseny csapat tagja volt, annak ellenére, hogy a csapttagjai támogatását bírta, akik beválasztották a csapatba, kiemelkedő képességei miatt.[4] Jackson elhagyta Illinoist második szemsztere végén, miután akadémiai próbaidőre bocsáltották.
Miután lediplomázott az A&T egyetemen, Jackson a Chicago Theological Seminary szemináriuma járt azzal a céllal, hogy tiszteletes lesz, de 1966-ban otthagyta, hogy az Afroamerikai Civil Jogi Megmozdulásokra(1955–1968) tudjon koncentrálni.[6] 1968-ban felszentelték, teológiai diploma nélkül; Chicagó tiszteletbeli teológiai doktorává avatták 1990-ben, és megszerezte diplomáját eddigi érdemei alapján, valamint élettapasztalata és következő munkája miatt 2000-ben.[7][8]
Civil jogi munkássága
szerkesztés
1965-ben részt vett a Menet Selmából Montgomerybe rendezvényen, amit James Bevel, Dr. Ifj. Martin Luther King, és más civil jogi vezetők rendeztek Alabamában. Amikor Jackson visszatért Selmából, erőfeszítéseket tett a Southern Christian Leadership Conference-nél (SCLC), hogy egy támaszpontot állítsanak fel nekik Chicagoban.
1966-ban, King and Bevel Jacksont választották az SCLC Operation Breadbasket szervezete vezetőjének Chicagoban, és az SCLC előléptette nemzeti igazgatóvá 1967-ben. A philadelphiai Reverend Leon Sullivan példáját követve, kulcsfontosságú cél lett az új csoportnak, hogy támogassák a “selective buying”-ot (bojkott) mint a fehérbőrűek által uralt üzleti szektorra való nyomásgyakorlás eszközét, hogy alkalmazzanak feketebőrűeket és vásároljanak feketebőrű beszállítótól való termékeket és szolgáltatásokat. Sullivan egyik előfutára volt Dr. T.R.M. Howard, egy tehetős doktor és vállalkozó, valamit fontos pénzügyi támogatója az Operation Breadbasket-nek. Muelőtt Chicagoba költözött Mississippiből 1956-ban, Howard, mint a Regional Council of Negro Leadership vezetője, sikeresen levezényelt egy bojkottot szerviz állomások ellen, amelyek megtagadták a mellékhelyiség használatát feketéknek.[9]
Amikor King merénylet áldozata lett 1968. április 4-én Memphisben (Tennessee), egy nappal azután, hogy elmondta híres "I've Been to the Mountaintop" beszédét Mason Temple-ben, Jackson a parkolóban volt egy emelettel lejjebb. Jackson szereplése az NBC Today Show-ban, amelyben ugyan azt a vérfoltos garbót viselte, amelyet előtte nap is viselt, vitát váltott ki King néhány tanácsosából; King néhány munkatársa is vitatja Jackson leírását érintettségéről és a merénylet eseményeinek sorrendjéről.[10]
Jackson ismert volt nyilvános tüntetések vezetéséről, miután először dolgozni kezdett Kingnek 1966-ban. Elsődleges célja ezen akciókkal, hogy önbizalmat öntsön a feketebőrű honfitársaiba.[11]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Sean Alfano. „Poll: Jesse Jackson, Rice Top Blacks”, CBSNews.com, 2006. február 15. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- ↑ Smothers, Ronald: Noah L. Robinson, 88, Father of Jesse Jackson. The New York Times, 1997. január 31. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
- ↑ Öccse, Chuck Jackson, énekes volt egy énekkarban, a The Independents-ben, ami nem összekeverendő az R&B énekes Chuck Jackson-nalm aki az "Any Day Now (My Wild Beautiful Bird)" című dalt is jegyzi. Whitburn, Joel. The Billboard Book of Top 40 Hits, rev. and expanded 9th, New York: Billboard Books, 315. o. (2010. november 29.). ISBN 9780823085545
- ↑ a b Jesse Jackson, MSN Encarta. MSN. Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 7. Archiválva 2007. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 8.) 2009-10-31.
- ↑ ESPN.com: GEN - Edwards: The man who would be King in the Sports Arena. Espn.go.com, 2002. február 28. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- ↑ Gale - Free Resources - Black History - Biographies - Jesse Jackson. Gale.cengage.com. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- ↑ „Rev. Jesse Jackson Sr. Receives Master's Degree From Chicago Theological Seminary”, Findarticles.com, 2000. június 19. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- ↑ "Jackson Closes A Chapter". [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
- ↑ David T. Beito and Linda Royster Beito, Black Maverick: T.R.M. Howard's Fight for Civil Rights and Economic Power (Urbana: University of Illinois Press, 2009)
- ↑ By Joyce Purnick and Michael Oreskes; Joyce Purnick and Michael Oreskes are political reporters for The New York Times. This story was reported by Ms. Purnick and Mr. Oreskes and written by Ms. Purnick.. „Joyce Purnick and Michael Oreske, Jesse Jackson Aims for the Mainstream, New York Times, November 29, 1987”, New York Times, 1987. november 29. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- ↑ Thomas, Evan. „Pride and Prejudice”, Time, Time, Inc., 1984. május 7.. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 1.)
Források
szerkesztés- Dudley, K. (1994), The End of the Line, Chicago: University of Chicago Press, ISBN 0226169081
|
Ez az amerikai politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |