Joghatóság
A joghatóság (latin: iurisdictio, juriszdikció) egy rendezőelv az ügyek államok közötti elosztására. Meghatározza, hogy egy bizonyos bírói szerv vagy más hatóság eljárhat-e egy adott, rendszerint részben vagy egészben külföldi vonatkozású jogvitában és azt eldöntheti-e.
A hatályos magyar jogban
szerkesztésA joghatóság kérdését a 2018. január 1-jén hatályba lépett nemzetközi magánjogi törvény (Nmjtv.) szabályozza.[1] Kizárólag magyar bíróság járhat el az Nmjtv. szerint.[2] Ezzel szemben kizárt magyar bíróság joghatósága az Nmjtv. 89. §-ában felsorolt ügyekben.[3]
Az Ákr. – a Ket.-ben foglalt korábbi szabályozástól eltérően – nem tartalmaz a joghatóságra vonatkozó külön szabályokat. A indokolás szerint[4] ugyanis a hazai közigazgatási hatósági ügyek elsöprő többségében a joghatóság kérdése fel sem merül, így valójában nem tekinthető általános szabálynak a joghatóság szabályozása. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvénynek (Jat.) a jogszabályok területi hatályára vonatkozó általános rendelkezései irányadóak, amelyek kimondják, hogy a jogszabály területi hatálya Magyarország területére terjed ki.[5]
Az európai uniós jogban
szerkesztésAz európai uniós (korábbi nevén közösségi jogban) az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény szabályozta ezt a kérdést. A szabályozás helyébe lépett a 44/2001/EK rendelet.[6]
A korábbi magyar jogban
szerkesztésA közigazgatási eljárásról szóló korábbi törvény (Ket.) úgy rendelkezett a joghatóság kérdésében, hogy a magyar állampolgár, a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyére Magyarország területén – főszabály szerint – magyar hatóság eljárását szabta meg.[7]). A 2017. december 31-ig hatályos magyar jogban a joghatóság nemzetközi magánjogi kérdéseit a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. IX. fejezete rendezte, ún. kollíziós normákkal.
A joghatóság fajtái a következők voltak
szerkesztésA katolikus egyházjogban
szerkesztésA joghatóság a katolikus egyházjogban az átfogó értelemben vett vezetési jogosultság ("fejedelmi pásztori hatalom") belső és külső ügyekben.
Az igazságszolgáltatási jogosultság elnyerésének feltétele a részesülés a pappá szentelés szentségében - ez azonban nem jogosít a joghatóság gyakorlására. Az egyházi hivatal által elismert három szentelési fokozat szerint az adott hivatal viselője más és más joghatósággal rendelkezik [14]:
- a pápa a joghatósági primátus birtokosa
- a püspököknek valamely egyházmegye irányításával összefüggésben van joghatósága
- a pap szűk értelemben birtokosa a teljhatalomnak a feloldozás megadása tekintetében a bűnbánat szentségében, míg tágabb értelemben valamely egyházközség irányítója.
Joghatósági primátus
szerkesztésA II. vatikáni zsinat megfogalmazása szerint a
- "római pápáknak... hivatalából fakadóan – mert Krisztus helyettese és az egész Egyház feje – teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat"
– ezzel az első vatikáni zsinat (1870) kötelező érvényű vallási tanítását ismételte meg: [14]
- : „Aki azt mondja, hogy a római pápát csak a felügyelet és a hivatal elsősége illeti meg, nem pedig a teljes és legfelsőbb jurisdictio az egész Egyház felett, és pedig nemcsak a hit és erkölcs dolgaiban, hanem a fegyelem és a kormányzat minden egyes ügyében, bárhol a földön; vagy azt mondaná, hogy ő csak jelentékeny részét birtokolja ennek a hatalomnak, azonban nem a legfelső hatalomnak teljességét; vagy azt mondaná, hogy a hatalom az ő számára nem természetes és nem közvetlen és nem terjed ki minden egyes hívőre és keresztény közösségre, minden egyes és bármely rendű papra: az legyen kiközösítve az Egyházból!”[15]
Források
szerkesztés- 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról
- 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról
- Magyar katolikus lexikon Egyházkormányzat című szócikke
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról. X. fejezet
- ↑ Nevezetesen: a) olyan eljárásban, amelynek tárgya belföldön fekvő ingatlanon fennálló dologi jog vagy ilyen ingatlan bérlete, haszonbérlete; b) magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban; c) belföldön kiállított okirat megsemmisítésére irányuló eljárásban; d) jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban; és e) belföldi végrehajtást érintő eljárásban.
- ↑ Nevezetesen: a) olyan eljárásban, amelynek tárgya külföldön fekvő ingatlanon fennálló dologi jog vagy ilyen ingatlan bérlete, haszonbérlete; b) nem magyar állampolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban; c) külföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban; d) külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, tartalmával és megszűnésével kapcsolatos eljárásban; e) külföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany (e pont alkalmazásában a továbbiakban együtt: jogi személy) alapításával, megszűnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerződés vagy létesítő okirat érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetve a jogi személy szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban; f) jogoknak, tényeknek és adatoknak külföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban; g) külföldi végrehajtást érintő eljárásban.
- ↑ Ákr. 17. §
- ↑ 2010. évi CXXX. tv. 6. § (1) bek.
- ↑ Címe: Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben (Brüsszel I.)- https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:l33054
- ↑ 2004. évi CXL. törvény 18. § (1) bek.
- ↑ 1979. évi 13. tvr. 54. § (1) - (4)bek.
- ↑ 1979. évi 13. tvr. 55. § - 59/A. §
- ↑ 1979. évi 13. tvr. 60. § - 62. §
- ↑ 1979. évi 13. tvr. 62/A. §
- ↑ 1979. évi 13. tvr. 62/C. § - 62/D. §
- ↑ 1979. évi 13. tvr. 62/F. § - 62/H. §
- ↑ a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
- ↑ I. Vatikáni Zsinat, 4. ülés, IV. fej, IX. old.