Johan Peter Emilius Hartmann
Johan Peter Emilius Hartmann (Koppenhága, 1805. május 14. – Koppenhága, 1900. március 10.) dán zeneszerző, a dán romantikus zene egyik legjelentősebb alakja. Emil Hartmann zeneszerző apja.
Johan Peter Emilius Hartmann | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1805. május 14. Koppenhága |
Állampolgársága | dán |
Elhunyt | 1900. március 10. (94 évesen) Koppenhága |
Sírhely | Garnisons Kirkegård |
Családja | |
Házastárs | Emma Hartmann |
Gyermekei |
|
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Hangszer | orgona |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Johan Peter Emilius Hartmann témájú médiaállományokat. |
Élete
szerkesztésElső bemutatkozásával, Ravnen című operája előadásával nagy sikert aratott. Később vejével, Niels Gadeval együtt létrehozta a Koppenhágai Konzervatóriumot, melynek első igazgatója volt. Színpadi műveket, kamara- és zongoraműveket, kantátákat egyaránt szerzett. 1900-ban hunyt el, közel 95 éves korában.
Művei
szerkesztés- Zenekar
- g-moll szimfónia Nr. 1, op. 17 (1835), HartW 28
- E-dúr szimfónia Nr. 2, op. 48 (1847/48), HartW 29
- Adam Oehlenschläger-tragédiák nyitányai:
- Axel og Valborg, op. 57 (1856), HartW 40
- Corregio, op. 59 (1858), HartW 41
- Yrsa, op. 78 (1883), HartW 22
- Színpad
- Undine, op. 33 (Carl Borgaard), (1842)
- Hakon Jarl, op. 40 (Adam Oehlenschläger), (1844/57)
- Dante, op. 85, (1888)
- Opera
- Ravnen (A holló), op. 12 (1830–32), Libretto: Hans Christian Andersen
- Korsarerne (A kalózhajó), op. 16 (1832–35), Libretto: Henrik Hertz
- Liden Kirsten (A kis Kirsten), op. 44 (1844–46), Libretto: Hans Christian Andersen
- Balett
- Valkyrien (Walkűrök), op. 62 (1860/61)
- Thrymskviden, op. 67 (1867/68)
- Arcona, op. 72 (1873–75)
- Vokális zene
- nagyszámú kantáta
- Guldhornene (Aranyszarvak), melodráma, op. 11, Adam Oehlenschläger után (1832)
- kórusművek
- dalok
- Kamarazene
- g-moll hegedűszonáta Nr. 1, op. 8 (1826)
- C-dúr hegedűszonáta Nr. 2, op. 39 (1844)
- g-moll hegedűszonáta Nr. 3, op. 83 (1886)
- B-dúr fuvolaszonáta, op. 1 (1825)
- Zongora
- d-moll szonáta Nr. 1, op. 34 (1841)
- F-dúr szonáta Nr. 2, (1853)
- a-moll szonáta Nr. 3, op. 80 (1876–83)
- rövidebb darabok
- Orgona
- g-moll szonáta, op. 58 (1855)
- f-moll fantázia, op. 20 (1837)
- a-moll fantázia
- Thorvaldsen gyászinduló (orgona és rézfúvósok)
- Oehlenschläger gyászinduló (1850) (orgona és rézfúvósok)
- Nyitózene az Egyetem Jubileumára (1879) (orgona és rézfúvósok)
Források
szerkesztés- Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők, Typotex Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 978-963-9664-68-5, 85. oldal