Johann Caspar Bluntschli

Johann Caspar Bluntschli (néhol Kaspar, magyarosan Bluntschli János Gáspár) (Zürich, 1808. március 7. – Karlsruhe, 1881. október 21.) svájci jogász, jogfilozófus, államelméleti gondolkodó, egyetemi tanár.

Johann Caspar Bluntschli
Johann Caspar Bluntschli fiatal korában
Született	1808. március 7. Zürich
Elhunyt	1881. október 21. (73 évesen) Karlsruhe
Állampolgársága	svájci
Foglalkozása	jogi író, politikai író
Tisztsége	Member of the Second Chamber of the Diet of the Grand Duchy of Baden Member of the Customs Parliament rektor (1844–1846, Zürichi Egyetem) President of the Institut de Droit International (1874–) President of the Institut de Droit International (1875–)
Iskolái	Bonni Egyetem
Kitüntetései	Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1853)
Sírhelye	Bergfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Caspar Bluntschli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1833-tól tanár volt az újonnan alapított zürichi egyetemen. Szülővárosának közéletében aktív részt vállalt és már 1837-ben a nagytanács tagja volt. A zürichi magánjogi törvénykönyv kodifikálásával is őt bizták meg. A politikai viszonyok alakulása miatt, a radikálisok győzelme következtében elkedvetlenedve, Bluntschli 1847-ben Münchenbe költözött és 1848-ban az ottani egyetemen a közjog és a német magánjog tanszékét nyerte el. Majd 1861-ben az egyetem meghivásának engedve, Heidelbergbe ment és mint az államtudományok tanára, komoly hírnevet szerzett. A drezdai jogászgyűlés 1861-ben elnökévé választotta, tagja lett a badeni első kamarának is. A brüsszeli nemzetközi jogi konferencián Bluntschli a német császár küldötte volt; jelentékeny érdeme volt továbbá a genti «Institut de Droit International» létrehozásában is. A német politikai életben is nagy szerep jutott neki, elkötelezett hive volt a mérsékelt, bizonyos konzervativizmussal árnyalt liberalizmusnak. Bluntschli jogirodalmi munkássága igen jelentős. Szakított a nehézkes német előadási stílussal és azért művei széles körben elterjedtek. Többet ezek közül idegen nyelvekre, többek között magyarra is lefordítottak és néhánynak a magyar jogi irodalomra, közfelfogásra is befolyása volt.

Főbb művei

• Lehre vom modernen Staat. 3. köt. (Stuttgart 1875); az I. és II. köt. már ötödik kiadást érő általános államtant, illetve államjogot tartalmazza, a III. köt. pedig a politikáról szól, mint tudományról.
• Nagy jelentőségü a nemzetközi jogi irodalom szempontjából: Das moderne Völkerrecht der civilisierten Staaten als Rechtsbuch dargestellt (III. kiad. 1878.) című munkája, melyben a nemzetközi jog kodifikálását kísérli meg.
• Geschichte des allgemeinen Staatsrechts und Politik (München 1864,) magyarra ford. Hévády (Akadémia kiadása 1875).
• Különös érdemeket szerzett még a svájci közjog történetét tárgyaló művekkel, amelyek az előzőeket értékben messze felülmúlták: Geschichte des schweizerischen Bundesrechtes 1-2 köt. (Zürich 1849-52);
• Stadt- und Rechtsgeschichte der Stadt und Landschaft Zürich (uo. 1838-39).
• Privatrechliches Gesetzbuch für Canton Zürich. 4. köt. (uo. 1854-6);
• Deutsches Privatrecht (München III. kiad. 1864). Brater társaságában kiadta a nálunk is elterjedt munkát: Deutsches Staatswörterbuch. 11. köt. (Stuttgart 1857-70), amely később rövidítve jelent meg (1870-75);
• Arndttal és Pölz-cel együtt Münchenben, 1853-ban, a Critische Ueberschau für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft című folyóiratot alapította meg, s úgy ez utóbbiban, mint az előbbiben számos értekezést közölt.

Magyarul

• A politikai pártok; ford., jegyz. Ballagi Géza; Heckenast, Pest, 1872
• Az általános államjog és a politika története. A tizenhatodik század óta a jelenkorig, 1-2.; ford. Acsády Ignác; Akadémia, Bp., 1876 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata)

Emlékezete

Emlékét Münchenben 1882-ben Bluntschli-alapítvánnyal örökítették meg, amelynek feladata nemzetközi jogi pályakérdések kitűzése és megjutalmazása.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Irodalom

• Holtzendorff: B. u. seine Verdienste u. die Staatswissenschaften (Berlin, 1882)
• Hamza Gábor: Az európai magánjog fejlődése (Budapest, 2002), 120-123. o.
• Hamza Gábor: Entstehung und Entwicklung der modernen Privatrechtsordnungen und die römischrechtliche Tradition (Budapest, 2009), 246-249. o.