Johannes Thiele
Johannes Thiele (Ratibor, 1865. május 13. – Straßburg, 1918. április 17.) német kémikus és egyetemi tanár. A Porosz Királyság részét képező Sziléziában született. Munkássága során különböző laboratóriumi technikákat fejlesztett ki a szerves vegyületek elszigetelésére. 1917-ben leírt egy eszközt, amivel meg lehet határozni a pontos olvadáspontot, ezt Thiele-csőnek nevezték el.
| Johannes Thiele | |
 | |
| Született | 1865. május 13.[1][2] Ratibor |
| Elhunyt | 1918. április 17. (52 évesen)[1][2] Straßburg |
| Állampolgársága | porosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Thiele témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Emil Knoevenagel: Thiele’s Theorie der Partialvalenzen im Lichte der Stereochemie. In: Justus Liebigs Annalen der Chemie. Bd. 311–312, Lipcse 1900, S. 241–255.
- Ferdinand Heinrich: Thieles Hypothese von den Partialvalenzen. In: Theorien der organischen Chemie. Friedrich Vieweg & Sohn Verlag, Braunschweig 1912, S. 34–82.
- Zeitschrift für angewandte Chemie, Bd. 31, Teil 1, (1918), S. 117.
- Wilhelm Prandtl: Die Geschichte des chemischen Laboratoriums der Bayerischen Akademie der Wissenschaften in München. München 1952, S. 87.
- W. R. Pötsch, A. Fischer, W. Müller, H. Cassebaum: Lexikon bedeutender Chemiker, 1. Aufl., S. 420, VEB Bibliographisches Institut Leipzig, Leipzig 1988, S. 420.
- Walther Killy, Rudolf Vierhaus (Hrsg.): Deutsche Biographische Enzyklopädie. Bd. 10, K. G. Saur Verlag, München 1999, ISBN 3-598-23170-9, S. 3.
