Jonathan Safran Foer

amerikai író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 24.

Jonathan Safran Foer (Washington, 1977. február 21. –) egyesült államokbeli író. Leginkább Minden vilángol (2002) és Rém hangosan és irtó közel (2005) című regényeiről ismert. 2009-ben megjelentetett egy ismeretterjesztő művet Állatok a tányéromon címmel. Annak ellenére, hogy munkáit széles körű szakmai elismerés övezi, egyfajta megosztó személy maradt a kritikusok körében, akit szenvedélyes dicséretekkel és kritikákkal egyaránt elhalmoznak. Jelenleg kreatív írást tanít a New York Egyetemen.

Jonathan Safran Foer
Élete
Született1977. február 21. (47 éves)
Washington
SzüleiEsther Safran Foer
Albert Foer
HázastársaNicole Krauss (2004. június – 2014)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény
Kitüntetései
  • Berlin Prize (2007)
  • Guardian First Book Award (2002)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jonathan Safran Foer témájú médiaállományokat.

Jonathan Safran Foer 1977-ben született Washingtonban. Édesapja Albert Foer ügyvéd, az American Antitrust Institute elnöke. Édesanyja Esther Safran Foer, lengyel származású holokauszttúlélők gyermeke, a Sixth & I Historic Synagogue nevű zsinagóga vezetője. Jonathan a középső gyermek ebben az összetartó zsidó családban. Bátyja, Franklin, a The New Republic nevű liberális újság szerkesztője, öccse, Joshua szabadúszó újságíró. Foer éles eszű és érzékeny kisgyerek volt. 8 évesen egy iskolai kémiai kísérlet során történt balesetben másodfokú égési sérülést szenvedett. Ez olyan komoly megrázkódtatást okozott neki, amelyből mintegy három évig tartott számára a felépülés.

Foer a Georgetown Day School elvégzése után a Princetoni Egyetemen folytatta tanulmányait. 1995-ben, elsőévesként beiratkozott Joyce Carol Oates írónő egyik kurzusára, aki érdeklődést mutatott írásai iránt, hangot adva annak a véleményének, hogy Jonathan rendelkezik az általa legfontosabbnak tartott írói tulajdonsággal, az energiával. Foer később így emlékezett vissza erre: "Ő volt az első személy, akinek a hatására azt gondoltam, hogy komolyan meg kellene próbálkoznom az írással. Az életem teljesen megváltozott ezután." Oates később tanácsadóként segítette Jonathant szakdolgozata készítése során, amelyben anyai nagyapja, a holokauszttúlélő Louis Safran életét dolgozta fel. Ezért a szakdolgozatáért Foer elnyerte az egyetem kreatív szakdolgozat írási díját.

Miután befejezte az egyetemet, rövid ideig a Mount Sinai School of Medicine diákja lett, ahonnan kirúgása után folytatta írói karrierjét.

2004 júniusában feleségül vette Nicole Krauss írónőt, akivel New Yorkban élnek. 2 gyermekük született.

Foer 1999-ben diplomázott le Princetonban filozófiából, majd Ukrajnába utazott, hogy szakdolgozatát kibővítse. 2001-ben szerkesztője volt A Convergence of Birds: Original Fiction and Poetry Inspired by the Work of Joseph Cornell című antológiának, amelyhez hozzájárult az "If the Aging Magician Should Begin to Believe." című novellával. Princetoni szakdolgozata végül a Minden vilángol című regénnyé bővült, amely a Houghton Mifflin kiadásában jelent meg 2002-ben. Ezzel rögtön több díjat is begyűjtött: a nemzeti Zsidó Könyvdíjat (National Jewish Book Award) és a Guardian Elsőkönyves Díjat (Guardian First Book Award). Ezen kívül Will Heinrichhel és Monique Truonggal megosztva megkapta a PEN/Robert Bingham Díjat 2004-ben. 2005-ben Liev Schreiber rendezésében film született a regényből Elijah Wood főszereplésével.

Második regénye, a Rém hangosan és irtó közel 2005-ben jelent meg. Foer a 2001. szeptember 11-i eseményeket használta fel háttérként a 9 éves Oskar Schell története számára, aki megtanulja, hogyan dolgozza fel édesapjának a World Trade Centerben bekövetkezett halálát. A könyvben Foer számos nem hagyományos írási technikát használ, mint például a vizuális írás. A történet több, egymással összefüggő szálon fut, a könyvben ajtókilincsek képei és egyéb furcsaságok szerepelnek, végül pedig egy 14 oldala pörgetős füzettel végződik. Ezen technikák használata miatt Foert később a kritikusok részéről nagy elismerés és komoly kritikák egyaránt érték. Az ellentmondó kritikák ellenére a könyv remekül fogyott és több nyelvre is lefordították. Emellett a Warner Bros. filmstúdió révén film is készült a regényből, Stephen Daldry rendezésében, Scott Rudin produceri munkájával.

2005-ben megírta a Seven Attempted Escapes From Silence című opera szövegkönyvét, amelyet a Berlini Állami Operaházban mutattak be 2005. szeptember 14-én.

Foer alkalmi vegetáriánus (néhány évig vegetáriánus volt, néhány évig mindenevő, néhány évig vegán) 10 éves kora óta. 2006-ban narrátora volt a "Ha ez kóser..." című dokumentumfilmnek, amely bemutatja, hogy szerezheti meg egy étel a zsidó vegetarianizmust támogató kóser tanúsítványt. Gyermekkorában, tinédzser-, és középiskolás évei alatt vegetáriánusnak mondta magát, ennek ellenére gyakorta fogyasztott húst. Jelenleg is vegetáriánusnak, de nem vegánnak tartja magát. 2009. november 2-án jelent meg első ismeretterjesztő könyve, az Állatok a tányéromon. Ebben megfogalmazza hosszú ideje tartó bizonytalan érzéseit a húsevéssel kapcsolatban, és hogy első gyermeke születése azzal a sürgető érzéssel töltötte el, hogy az érdekében elhatározásra jusson ebben. A könyvben több helyen is találhatóak közbeszúrva elmélkedések erről a témáról.

2008 tavaszán Foer első alkalommal tanított írást, mint meghívott professzor a Yale Egyetemen. Jelenleg a New York-i Egyetem diplomás kreatív írás programjának professzora. 2010 novemberében megjelent harmadik könyve, a Tree of Codes. 2012 márciusában az ő szerkesztésében (és Nathan Englander fordításában) megjelentették a The New American Haggadah című könyvet, amely a zsidó Exodus történetét dolgozza fel.

2012 májusában Foer két kötetre való szerződést kötött a Little, Brown and Company kiadóval, ennek folyományaként negyedik regénye Escape From Children's Hospital címmel várhatóan 2014-ben megjelenik. Elöljáróban ennyit mondott új könyvéről: "Kitalált beszámoló egy nyári tábor tudományos szakkörében történt robbanásról, amely során Safran Foer legjobb barátja elveszti bőrét az arcán és kezén, miközben a szerző sértetlen marad". Foer kiadója így írta le a megjelenés előtt álló könyvet: "Történet egy gyermekkori közös traumáról és a barátság megváltó erejéről. Átmenet a képzelet és valóság közt, többféle stílus határvonalán egyensúlyozva mutatja be az eseményeket a kiváltó 1985-ös pillanattól indulva a résztvevők életében". Az író első kommentárja új könyvéről két kérdés volt: "Mi történt valójában aznap? Mire képes egy regény? Ez a két kérdés foglalkoztat jelenleg, és remélem megválaszolják majd egymást: a regény elmondja, hogy mi történt aznap, és az adott nap történetének őszinte előadása megmutatja, mire lehet képes egy regény".

Bírálatok

szerkesztés

Annak ellenére, hogy művei jól fogynak, Foerre egyfajta megosztó személyiségként tekintenek sokan, annak köszönhetően, hogy sűrűn nyúl modern irodalmi eszközökhöz. A New York Press újságírója, Harry Siegel írt róla kritikus hangnemben "Extremely Cloying and Incredibly False (Rém émelyítő és irtó hamis)" című cikkében: "Foer az állítólagos új Philip Roth, habár szerencse-süti szintű okoskodásai, a regényeiben szereplő értelmetlen rajzok és egyéb tipográfiai trükkök még csak a közelébe sem emelik Rothnak, még a legrosszabb formájában sem". Anis Shivani listáján is szerepel, amit a tizenöt leginkább túlértékelt íróról írt.

Művei, magyarul

szerkesztés
  • Everything is Illuminated, 2002
    • Minden vilángol, Fordította: Dezsényi Katalin, Ulpius-ház kiadó, Bp., 2003[1]
  • Extremely Loud and Incredibly Close, 2005
    • Rém hangosan és irtó közel, Fordította: Dezsényi Katalin, Cartaphilus kiadó, Bp., 2009[2]
  • Eating Animals, 2009
    • Állatok a tányéromon; ford. Deák Márta; Bioenergetic kiadó, Bp., 2012[3]
  • We Are the Weather: Saving the Planet Begins at Breakfast, 2019
    • Globális öngyilkosság. Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik; ford. Tábori Zoltán; Helikon, Bp., 2020

További információk

szerkesztés