Jordan 193
A Jordan 193 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Jordan tervezett és versenyeztetett az 1993-as Formula-1 világbajnokság során. A csapat egyik autóját végig Rubens Barrichello vezette, a másikat eleinte Ivan Capelli, akit két verseny után Thierry Boutsen váltott, őt pedig az idény végén egy-egy versenyre Marco Apicella, Emanuele Naspetti, végül Eddie Irvine[1].
Jordan 193 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Jordan |
Tervező | Gary Anderson Mark Smith |
Előző | Jordan 192 |
Következő | Jordan 194 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | szénszálas méhsejt és kompozit szerkezet |
Motor | Hart 1035 3,5L V10 szívó |
Váltó | Jordan 6 sebességes félautomata |
Tömeg | 510 kg |
Üzemanyag | Sasol |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Sasol Jordan |
Pilóták | 14. Rubens Barrichello 15. Eddie Irvine 15. Thierry Boutsen 15. Marco Apicella 15. Emanuele Naspetti |
Első verseny | 1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj |
Utolsó verseny | 1993-as Formula–1 ausztrál nagydíj |
Futott versenyek | 16 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 0 |
Edzéselsőségek | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
Áttekintés
szerkesztésA katasztrofális 1992-es idényt követően, ahol a gyenge és megbízhatatlan Yamaha-motoroknak köszönhetően mindössze egyetlen pontot szereztek, a Jordan úgy döntött, hogy a Hart V10-eseire vált. Elődeihez képest az autót is áttervezték, ugyanis megemelték az orr-részt és egy újfajta első szárnyat szereltek fel. Mivel ebben az évben még megengedett volt, az autókat ellátták különféle vezetéstechnikai segédletekkel, mint a pilótákat segítő elektronika és kipörgésgátló, valamint félautomata sebességváltó. Utóbbival sok gond volt, mert hajlamos volt a beragadásra, főként a szezon elején, ezért amíg nem oldották meg a gondokat, átmenetileg manuális váltóra váltottak. Nem építettek viszont be aktív felfüggesztést, és a tengelytáv is rövidebb volt, mint más csapatoknál - ez instabilitást okozott a hátsó részen, amit később tengelytáv-növeléssel próbáltak orvosolni. Ugyan a Jordan autói még mindig másodpercekkel lassabbak voltak, mint az élmezőny, de a középmezőnnyel tudtak csatázni. AZ idény során kisebb fejlesztések is érkeztek, köztük egy erősebb Hart-motor[2].
A csapat főszponzora ebben az évben is a Sasol volt, amely meghatározta a csapat színeit. Szponzorálta még őket a Barclay cigaretta, ahol a dohányreklámok be voltak tiltva, ott nem kerültek fel az autókra.
Az újonc Barrichello mellett gyakran cserélődtek a pilóták, de egyikük sem tudott olyan jó eredményeket szállítani, mint ő. Viszont ezek sem voltak túl fényesek: az utolsó előtti, japán nagydíjig nem szereztek pontot, akkor viszont rögtön hármat is. Barrichello az európai nagydíjon lehetett volna akár harmadik is, ha nem hibásodik meg alatta az autó.
A japán nagydíjon Irvine visszavette a körét a versenyt vezető Ayrton Sennától, amire a brazil indulatosan reagált és a futam után fel is pofozta az írt.
Eredmények
szerkesztésÉv | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1991 | Sasol Jordan | Hart 1035 | G | RSA | BRA | EUR | SMR | ESP | MON | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | JPN | AUS | 3 | 11. | |
Rubens Barrichello | KI | KI | 10 | KI | 12 | 9 | KI | 7 | 10 | KI | KI | KI | KI | 13 | 5 | 11 | ||||||
Ivan Capelli | KI | NK | ||||||||||||||||||||
Thierry Boutsen | KI | KI | 11 | KI | 12 | 11 | KI | 13 | 9 | KI | ||||||||||||
Marco Apicella | KI | |||||||||||||||||||||
Emanuele Naspetti | KI | |||||||||||||||||||||
Eddie Irvine | 6 | KI |
Forráshivatkozások
szerkesztés- ↑ https://www.autosport.com/f1/news/the-contrasting-fortunes-of-1993s-bottom-six-f1-teams-/10545839/
- ↑ A Jordan-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. február 8. (Hozzáférés: 2025. január 22.)