Jordan EJ12

Formula–1-es versenyautó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 18.

A Jordan EJ12 a Jordan Grand Prix Formula–1-es versenyautója volt a 2002-es Formula–1-es szezonban. Pilótái Giancarlo Fisichella és Szató Takuma voltak.

Jordan EJ12
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóJordan
ElőzőJordan EJ11
KövetkezőJordan EJ13
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas monocoque
MotorHonda RA002E 3L V10 szívó
VáltóJordan 7 sebességes longitudinális
ÜzemanyagElf
GumikBridgestone
Versenyeredmények
Csapat(ok)DHL Jordan Honda
PilótákOlaszország 9. Giancarlo Fisichella
Japán 10. Szató Takuma
Első versenyAusztrália 2002-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Utolsó versenyJapán 2002-es Formula–1 japán nagydíj
Futott versenyek17
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

A 2001-es szezon után a Jordan 2002-ben jóval kevesebb pénzzel rendelkezett, mint az azt megelőző években. Az autónak új aerodinamikával és súlycsökkentéssel kellett volna hatékonyabbá tennie a Honda erős motorját. A reményekkel ellentétben az EJ12 a kezdetektől fogva nem bizonyult túl versenyképesnek. Mindkét versenyző ritkán végzett a pontszerző helyeken. A legtöbb pontot Giancarlo Fisichella szerezte, aki három ötödik és egy hatodik helyet szerzett. Szató Takumának a szezon utolsó nagydíjáig és egyben a hazai nagydíjáig kellett az idő, hogy pontot szerezzen, ott ötödik lett. A Jordan végül kilenc ponttal a hatodik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban. A győzelmek, a dobogós helyezések vagy akár a világbajnoki címek elérhetetlennek tűntek.

Technológia

szerkesztés

A 2002-es szezonra a Jordan egy meglehetősen szokatlan autót fejlesztett ki, amely különösen a nagyon keskeny oldallapok és az alacsonyan ülő orr miatt tűnt ki. Az előző évi Jordan EJ11 első szárnyának két, egyenként 45 fokban ferde keresztmerevítővel ellátott konstrukcióját megtartották. Az új oldaltámaszok által elért súlycsökkenés a sebesség és a motor jobb teljesítménykihasználása érdekében történt. A gumiabroncsokat ismét a Bridgestone-tól szerezték be, a benzint pedig a korábbi évektől eltérően már nem az Elf Aquitaine, hanem a Liqui Moly szállította.

Az előző EJ11-es modellhez hasonlóan a Jordan hétfokozatú sebességváltót használt, amelyhez egy további hátrameneti fokozatot és a Honda motorját is mellékelte. A japán cég a Honda RA002E 3,0 literes tízhengeres motorját biztosította, amelyet a British American Racing is használt a BAR 004-esben. Az egység 835 és 865 lóerő közötti teljesítményt fejlesztett ki 18 800 fordulat/perc fordulatszámig. Minden henger négy szeleppel rendelkezett. A Honda PGM-FI rendszert használták befecskendező rendszerként és a Honda PGM-IG rendszert gyújtásként. A gyújtógyertyákat az NGK Spark Plugtól szerezték be.[1][2]

Szponzorok és festés

szerkesztés

Az autót szinte teljesen sárgára festették - csak az első és hátsó szárnyak, valamint az oldalsó szárnyak alja és a felnik voltak feketék. Az új szezonnal a DHL és a Deutsche Post főszponzorokká lépett elő, és ennek megfelelően megjelentek az autó orrán, az oldalfalain, a légterelőnyíláson és a pilótafülke oldalán. A korábbi főszponzor, a Benson & Hedges háttérbe szorult, és csak az első és hátsó szárnyakon, valamint az autó orrának tetején jelent meg. A motorszállító Honda mellett kisebb szponzorok is voltak.

1997 óta először fordult elő, hogy az autó orrának oldalát nem egy állat rajza díszítette. Azokban az országokban, ahol a dohánytermékek reklámozása tilos volt, a Benson & Hedges logójában az N, S és H betűket elsötétítették - a "Be On Edge" kifejezés jelent meg.[3]

Eddie Jordan két új versenyzőt szerződtetett a szezonra. Az első autót a már tapasztalt olasz Giancarlo Fisichella vezette a 9-es rajtszámmal, míg a Honda által szervezett újonc Szató Takuma volt a második pilóta a 10-es rajtszámmal. A brazil Ricardo Zonta maradt tesztpilóta, ahogyan az előző évben is. Fisichella szinte kivétel nélkül jobb volt csapattársánál mind a kvalifikáción, mind a versenyen, és a szezon összesített pontjainak nagy részét, 7-et szerzett. Szató sikerét a hazai nagydíjon, Suzukában érte el, amikor egy erős kvalifikáció után az ötödik helyen végzett, és ezért a hazai közönség ünnepelte.

A szezon végén Fisichella a csapatnál maradt, míg Szató a British American Racinghez igazolt, amely később a Honda gyári csapata lett. Helyét 2003-ban az ír Ralph Firman vette át, akit két futamon a magyar Baumgartner Zsolt váltott. Zonta szerződését nem hosszabbították meg.

Utóélete

szerkesztés

Az 1-es számú kasztni, amelyet Szató vezetett, a Drift Limits nevű cég tulajdonában van.

Eredmények

szerkesztés
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Pontok Helyezés
2002 Jordan Honda RA002E B AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 9 6.
  Giancarlo Fisichella KI 13 KI KI KI 5 5 5 KI 7 DNQ KI 6 KI 8 7 KI
  Szató Takuma KI 9 9 KI KI KI KI 10 16 KI KI 8 10 11 12 11 5
  1. allf1.info - This website is for sale! - allf1 Resources and Information.. ww16.allf1.info. [2023. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  2. F1 Thunder - Team Jordan. f1thundergp.tripod.com. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  3. dict.cc Wörterbuch :: to be on edge :: Englisch-Deutsch-Übersetzung. www.dict.cc. (Hozzáférés: 2023. január 6.)