Joseph von Führich

osztrák festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 20.

Joseph von Führich (Kratzau, Csehország, 1800. február 9.Bécs, 1876. március 13.) osztrák festő, a 19. század közepi bécsi művészélet egyik vezéralakja.

Joseph von Führich
Született1800. február 9.[1][2][3][4][5]
Chrastava[5][6][7][8]
Elhunyt1876. március 13. (76 évesen)[1][2][3][4][9]
Bécs[10][7][8]
Állampolgárságaosztrák
SzüleiWenzel Führich
Foglalkozása
  • festőművész
  • neveléstudós
  • egyetemi oktató
  • gravírozó
  • publicista
  • tanár
KitüntetéseiBécs város díszpolgára (1875)
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph von Führich témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Kezdetben apjától, Wenzel Führich(wd) festőtől tanult, majd a prágai akadémián Josef Berglernek(wd) volt a tanítványa. Cornelius, Overbeck és némileg Dürer hatása alatt a vallásos romantikus irány híve lett és műveiben előszeretettel keresztény legendákat ábrázolt. Ebből az időből való: Krisztus születése; Szent Antal megkísértése; Mózes; Szent Bernát álma; Alexandriai Szent Katalin; rajzsorozata Tieck Genovévájához; a Miatyánk ciklus stb. 1826-ban Rómába ment, az ún. nazarénus festőkhöz csatlakozott és különösen Overbeck hatása alatt befejezte a Massimi-villa (Casino Massimi) Tasso-képsorozatát és több, kizárólag vallásos tárgyú függőképet is festett.

Hazatérése után festette meg a Krisztus diadalmenete, Jákob és Ráchel találkozása című képeket. 1834-ben a bécsi akadémiai képtár második őre, 1841-ben az akadémián a történeti képkompozíció tanára lett. Ettől fogva döntő befolyása lett a bécsi festészetre; az akkori legismertebb bécsi festők, Dobiaschofsky(wd) és Kupelwieser hozzá csatlakoztak.

Érett művei közül a legfontosabbak: stációképek a bécsi Nepomuki Szent János plébániatemplomban; az altlerchenfeldi templom nagy freskósorozata (1854—1861); Mária útja a hegyen át (1841); Krisztus útja az Olajfák hegyére (Bécs, Moderne Galerie), stb. Vallásos tárgyú, olykor mély eszmei tartalmú rajzsorozatai közül, melyeket főleg életének utolsó évtizedeiben készített és amelyek metszetekben széles körben elterjedtek, kiemelendők: Der bethlehemitische Weg (1863); Die Nachfolge Christi (1866-68); Der Psalter (1871); Das Leben Mariens (1869); Der verlorene Sohn (1869); Die Legende vom heiligen Wendelin (1871); Das Buch Ruth (1873); Der arme Heinrich, stb.[11]

Overbeck mellett Führich a nazarénus törekvések legkövetkezetesebb harcosa, aki azonban túlélve korát, stílusát kénytelen volt mind alacsonyabb igények szolgálatába állítani.

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Josef von Führich (holland nyelven)
  4. a b Josef von Führich (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. a b Research Library in Olomouc: REGO (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 1.)
  8. a b Encyklopedie Kroměříže (cseh nyelven), 2020. május 1. (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  9. Brockhaus (német nyelven)
  10. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. Lásd Dreger, Moritz: Josef Führich. (Wien, 1912).