Julia Margaret Cameron
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Julia Margaret Cameron (Kalkutta, 1815. június 11. – Kalkutta, 1879. január 26.) brit fotográfus, akit a korabeli hírességekről készített portréi, illetve az Artúr-mondakörről és más legendákról szóló képei tettek híressé
| Julia Margaret Cameron | |
.jpg) | |
| Született | Julia Margaret Pattle[1] 1815. június 11.[2][3][4][5][6] Garden Reach[1] |
| Elhunyt | 1879. január 26. (63 évesen)[2][3][4][5][6] Kalutara[7][8] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Charles Hay Cameron (1838 – nem ismert)[9][10][11] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Adeline Maria de l'Étang James Pattle |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julia Margaret Cameron témájú médiaállományokat. | |
Cameron fotográfus karrierje rövid volt és életének utolsó tizenegy évére terjedt ki. Negyvennyolc éves korában kapott egy fényképezőgépet ajándékba, és csak ekkortól kezdett fotózni. Munkája mégis nagy hatással volt a modern fényképészet fejlődésére, főleg a közeli portréi, amit ma is sokan utánoznak. Cameron háza, a Dimbola Lodge ma is látogatható az angliai Wight-szigeten.
A fotózás előtt
szerkesztésJulia Margaret Cameron (leánykori nevén Julia Margaret Pattle) az indiai Kalkuttában született. Apja, James Pattle, a Brit Kelet-indiai Társaság tisztviselője, anyja Adeline de l’Etang francia arisztokraták lánya. Cameron családjának nőtagjai híresen szépek voltak, ő maga rút kiskacsának tűnhetett két gyönyörű nővére mellett. Ahogy unokahúgának lánya, Virginia Woolf is írja, a három nővér között volt egy szép, egy merész és egy tehetséges. (Természetesen a tehetséges Julia Margaret volt.)
Julia Franciaországban végezte tanulmányait, de visszatért Indiába és férjhez ment Charles Hay Cameronhoz, aki Kalkuttában dolgozott jogászként. 1848-ban Charles Hay Cameron nyugdíjba ment, és a család Londonba költözött. Cameron testvére, Sarah Prinsep már régebb óta ott élt, és sok híres íróval és művésszel állt kapcsolatban. 1860-ban Cameron meglátogatta a költő Alfred Lord Tennysont, aki a Wight-szigeten élt, és az élmény hatására hamarosan a Cameron család is vásárolt ott egy ingatlant, amelyet Dimbola Lodge-nak neveztek el, a család ceyloni birtoka után.
A fotózás
szerkesztés
1863-ban, Cameron 48 éves korában, a lánya egy fényképezőgépet ajándékozott neki, és ezzel elindította édesanya fényképész karrierjét. Cameron fotóművészetében mindig a szépség megragadására törekedett.
A soft-focus fancy portrait (lágy fókuszálású képzeletbeli portré) készítésének alaptechnikáit David Wilkie Wynfieldtől tanulta, és később tovább is fejlesztette ezt a technikát. Cameron nagyra becsülte David Wilkie Wynfield fotóművészetét, és úgy gondolta, hogy a férfi nagyban hozzájárult az ő sikeréhez is.
Cameron néha megszállottan gyakorolta új hivatását. Ennek eredményeképpen azonban olyan új, az akkori konvencióktól mentes képeket tudott készíteni, melyek nagy hatással voltak a modern fényképészetre is. A képei meghittek voltak, és egyedülállóak a szándékos homályosságukkal. A homályosságot Cameron hosszú exponálási idővel érte el (miközben a fotó tárgya mozgott), illetve szándékosan rosszul fókuszált. Ezt néhány kortársa kifogásolta, sőt kigúnyolta, de a családja, és a barátai támogatták, így korának egyik legtermékenyebb és leghaladóbb amatőrjévé válhatott.A szakmája iránti lelkesedése, folyamatos, véget nem érő fotózása gyakran zavarta a környezetét, de ennek köszönhetően sok jó felvétel maradt az utókor számára a gyermekeiről, és az őt meglátogató jelentős személyiségekről.
Karrierje alatt Cameron részletes feljegyzéseket készített és minden képét bejegyeztette a szerzői jog irodával. Egyes fontos történelmi személyiségekről egyedül ő készített fotót, hiszen ez az ő korában még újdonságnak számított.
Cameron fotóit két kategóriába sorolhatjuk: szorosan szerkesztett portrékba, és illusztratív allegóriákra, melyek vallási és irodalmi munkákon alapulnak. Főleg az allegorikus munkáin látszik a preraffelita hatás, melyeken távolba meredő tekinteteket, puha mozdulatokat és lágy fényeket láthatunk.
Portrék
szerkesztés
Mivel Cameron nővére kapcsolatban volt rengeteg művésszel, a fotós gyakran választott híres embereket portréi tárgyául. Néhány híres "modellje": Charles Darwin, Alfred Lord Tennyson, Robert Browning, John Everett Millais, William Michael Rossetti, Edward Burne-Jones, Ellen Terry és George Frederic Watts. A portrék legtöbbje az arcot nagyon közelről mutatja, és soft-focus effekttel készült. Cameron gyakran baráti kapcsolatban állt ezekkel a híres emberekkel és igyekezett megragadni a személyiségüket a képein.
Fényképes illusztrációk
szerkesztésCameron munkásságának másik felét a fényképes illusztrációk alkották Gyakran fotózott történelmi helyszíneket vagy irodalmi munkákat, úgy, hogy a képek egy olajfestményre hasonlítsanak. A barátja, Tennyson 1859-ben kiadta az Artúr- mondakört feldolgozó király idilljeit (Idylls of the King), melyet Cameron illusztrált korabeli olajfestményekhez hasonló fotókkal, melyek például a részletgazdagságukban, és a drapériák tekervényes ábrázolásában is hasonlítottak ezekhez a festményekhez. Ma ezeket a munkákat néha bírálják a kritikusok, de Cameron művészinek gondolta őket.
Utolsó évei
szerkesztés1875-ben Cameron visszaköltözött Ceylonba. Itt azonban sok nehézség hátráltatta fotóművészetének gyakorlásában (nehéz volt vegyszereket és friss vizet szerezni a képek előhívásához, emellett nem volt lehetősége egy olyan művészeti közegben élni, mint Angliában, és a képeit sem tudta sehol eladni). Így kevesebb képet készített, általában indiaiakról. Ezek a képek nagyon hasonlítottak azokra a képekre, melyeket Cameron a szomszédjairól készített Angliában, de ezekből a fotókból nagyon kevés maradt meg. Cameron 1879-ben halt meg Ceylonban.
Hagyatéka
szerkesztésCameron unokahúga, Julia Prinsep Stephen megírta Cameron életrajzát, melyet 1886-ban ki is adtak. Julia Stephen lánya Virginia Woolf, komikusan ábrázolja Cameron jellemét egyetlen drámájában. Woolf Roger Fry-jal egy gyűjteményt szerkesztett Cameron fotóiból. Mégis, Cameron munkássága csak akkor vált széles körben ismertté, mikor Helmut Gernsheim 1948-ban könyvet írt munkásságáról.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Julia Margaret Cameron (holland nyelven)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
- ↑ RKDartists (holland nyelven)
- ↑ Kindred Britain
- ↑ p19961.htm#i199602, 2020. augusztus 7.
- ↑ inferred from timeline of events
További információk
szerkesztés- Cameron, J. M. P. (1875). Illustrations by Julia Margaret Cameron of Alfred Tennyson's Idylls of the King and other poems Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Cameron, J. M. P. (1889). Fragment of exhibition catalogue, Annals of my glass house by Julia Margaret Cameron[halott link].
- Cameron, J. M. P. (1973). Victorian photographs of famous men & fair women[halott link]. Boston: D.R. Godine.
- Cameron, J. M. (1975). The Herschel album: an album of photographs Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. London (2 St Martin's Place, WC2H 0HE): National Portrait Gallery.
- Cameron, J. M., & Ford, C. (1975). The Cameron Collection: an album of photographs Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. Wokingham: Van Nostrand Reinhold for the National Portrait Gallery.
- Cameron, J. M. P., & Weaver, M. (1986). Whisper of the muse: the Overstone album & other photographs Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. Malibu: J. Paul Getty Museum.
- Cameron, J. M. P. (1994). For my best beloved sister, Mia: an album of photographs by Julia Margaret Cameron : an exhibition of works from the Hochberg-Mattis collection organized by the University of New Mexico Art Museum Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. Albuquerque: The Museum.
- Wolf, Sylvia, et al. (1998). Julia Margaret Cameron's women. Chicago: Art Institute of Chicago.
- Lukitsh, Joanne (2001). Julia Margaret Cameron. London: Phaidon.
- Cox, Julian, and Colin Ford (2003). Julia Margaret Cameron: the complete photographs. Los Angeles: Getty Publications.
- Mary Warner Marien:A fotográfia nagykönyve - A fényképezés kultúrtörténete (Typotex Kiadó, 2011, ISBN 978 963 279 427 3)
