Julija Volodimirivna Timosenko
Julija Volodimirivna Timosenko (ukránul: Юлія Володимирівна Тимошенко; Dnyipropetrovszk, 1960. november 27. –) ukrán politikus, közgazdász, üzletasszony, 2005. január 24-e és szeptember 8-a, valamint 2007. december 18-a és 2010. március 4-e között Ukrajna miniszterelnöke. A narancsos forradalom egyik kulcsfigurája volt: ő vezette a Julija Timosenko Blokkot (BJUT). Indult a 2010-es ukrán elnökválasztáson, melynek második fordulójába Viktor Fedorovics Janukovics mellett ő jutott be, ám Janukovics végül kb. 3%-kal győzött.
| Julija Volodimirivna Timosenko | |
 | |
| Julija Timosenko 2018-ban | |
| Ukrajna 13. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2007. december 18. – 2010. március 4. | |
| Helyettes | Olekszandr Valentinovics Turcsinov |
| Előd | Viktor Fedorovics Janukovics |
| Utód | Mikola Janovics Azarov |
| Ukrajna 10. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2005. január 24. – 2005. szeptember 8. | |
| Helyettes | Mikola Janovics Azarov |
| Előd | Viktor Fedorovics Janukovics |
| Utód | Jurij Ivanovics Jehanurov |
| Született | 1960. november 27. (63 éves) Dnyipropetrovszk, Szovjetunió |
| Párt | Batykivscsina (1999–) |
| Szülei | Lyudmila Telehina Volodymyr Hrihyan |
| Házastársa | Olekszandr Timosenko (1979–) |
| Gyermekei | Jevhenija Tymošenko |
| Foglalkozás | politikus, közgazdász |
| Iskolái |
|
| Vallás | keleti ortodox kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Julija Volodimirivna Timosenko aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Volodimirivna Timosenko témájú médiaállományokat. | |
Életrajza
szerkesztés19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egy középvezetőjének fiához, majd a Komszomolban töltött be tisztségeket. 1984-ben végzett a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen közgazdászként, később pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el, azon belül is főleg az energiaiparban. 1990–1998 között több nagy vállalat vezetője volt. 1995-től két éven át a legnagyobb ukrán földgázimportőr céget vezette, ekkor kapta a „gázhercegnő” becenevet. Meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit.
A politikában 1996-ban jelent meg, képviselői mandátumot szerezve az ukrán törvényhozásban. A Kirovohradi területen rekordnak számító 92,3%-os támogatottságot ért el. Politikai életútja ezután számos színes fordulatban bontakozott ki miniszterelnökségéig. 1999-től 2001-ig Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt. 2001-ben Leonyid Kucsma elnök, vámokirat hamisítással és földgázcsempészéssel vádolva, lemondatta posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult; a vádak végül nem bizonyosodtak be.
2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice és Wu Yi kerültek elé.
2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára.[1] Október 11-én hét év börtönre ítélték. Az EU szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak.
2014. február 22-én szabadon engedték,[2] és pár óra után már Kijevben, a Majdanon tartott beszédet.[3] Március 8-án Berlinben megkezdték akut porckorongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni.[4] 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást.[5] Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott Petro Porosenko üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett.[6]
2020. augusztus 23-án koronavírus-fertőzéssel diagnosztizálták. Kórházba szállították. Állapotát súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették. A láza nem csökkent 39°C alá. Később gépi lélegeztetést alkalmaztak.[7] Timosenko családtagjai között is találtak fertőzötteket: lánya, Jevhenyija, valamint annak férjének a tesztje is pozitív lett.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Letartóztatták Julija Timosenkót (Index, 2011. augusztus 5.)
- ↑ Nyilas Gergely: Visszatért a megtörhetetlen asszony. index.hu. Index (2014. február 23.) (Hozzáférés: 2014. február 27.)
- ↑ Timosenko: Ne menjetek haza! nol.hu. NOL (2014. február 22.) (Hozzáférés: 2014. február 27.)
- ↑ Megpróbálják kimenteni Julija Timosenkót a tolószékből – Index, 2014. március 8.
- ↑ Rehabilitálták Timosenkót Archiválva 2014. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2014. április 14.
- ↑ "Moszkva veresége az ukrán választás legfőbb eredménye" – hvg.hu, 2014. május 26.
- ↑ ЗМІ: Тимошенко у важкому стані, її підключили до апарату ШВЛ (ukrán nyelven). www.unian.ua. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
Irodalom
szerkesztés- Menedékjog Timosenko férjének, HVG, 2012. (34. évf.) 2. (1702.) sz. 11. old.
- Ukrajna a Timosenko-per után: a börtön ablakából, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 27. old.
- Németh András: Ukrajna a Timosenko-per után: szakítópróba, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 26-27. old.
- Timosenko első hetei Ukrajnában: Julija 2.0,HVG, 2008. (30. évf.) 6. (1498.) sz. 34-35. old.
További információk
szerkesztés- Hivatalos honlap (ukrán, orosz, angol)
