Jynx

Jynx
	Nyaktekercs (Jynx torquilla)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae); Vigors, 1825
Alcsalád:	Nyaktekercsformák (Jynginae); Leach, 1820
Nem:	Jynx; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jynx témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jynx témájú kategóriát.

A Jynx^[1] a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó nem. A nyaktekercsformák (Jynginae) alcsaládjának az egyetlen neme.

Előfordulásuk

Vörhenyestorkú nyaktekercs (Jynx ruficollis)

A vörhenyestorkú nyaktekercs a Szubszaharai Afrika állandó madara, míg a nyaktekercs vándormadár, hiszen a telet a trópusokon tölti míg nyárra, költeni északra jön fel.

Megjelenésük

Mint minden harkálynak, a Jynx-fajoknak is nagy fejük és hosszú nyelvük van. Lábaikon két ujj előre, míg két ujj hátra mutat. Más harkályoktól eltérően nincsenek erős és merev farktollaik. A szürkés és barnás mintázatú tollazataik kiváló álcát biztosítanak nekik. A csőrük rövidebb és kevésbé vésőszerű, inkább a rothadt fák és puha talajok túrásához való. magyar nevüket a nagyon hajlékony, akár majdnem 180 fokban elhajló nyakukról kapták.

Életmódjuk

Ezek a madarak rovarokkal, főleg hangyákkal táplálkoznak. Júliustól szeptemberig vedlenek, bár egyesek télen a trópusokon teszik ezt.^[2]

Szaporodásuk

Fészkeiket már meglévő odvakba, üregekbe készítik; sajátot nem vájnak maguknak. A tojásaik fehérek.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

vörhenyestorkú nyaktekercs (Jynx ruficollis) Wagler, 1830^[3]
nyaktekercs (Jynx torquilla) (Linnaeus, 1758)^[4] - típusfaj

Jegyzetek

↑ Jobling, James A. The Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London: Christopher Helm, 212. o. (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4
↑ RSPB Handbook of British Birds (2014). UK. ISBN 978-1-4729-0647-2.
↑ 'Jynx ruficollis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ 'Jynx torquilla'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

Források

Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
Ageing and sexing (PDF; 4.6 MB) by Javier Blasco-Zumeta & Gerd-Michael Heinze
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 112.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wryneck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[job-1] Jobling, James A. The Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London: Christopher Helm, 212. o. (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4

[2] RSPB Handbook of British Birds (2014). UK. ISBN 978-1-4729-0647-2.

[3] 'Jynx ruficollis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[IUCN-4] 'Jynx torquilla'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[1]

[2]

[3]

[4]