Wikipédia

Kálmán György

(1925–1989) magyar színművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 24.

Kálmán György (Budapest, 1925. március 6. – Budapest, 1989. február 19.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. Az 1956 utáni színésznemzedék meghatározó egyénisége volt.

Kálmán György
Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Született1925. március 6.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt1989. február 19. (63 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKáldi Nóra
SzüleiKálmán Mór
Benjamin Helén
Foglalkozásaszínész
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1949)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (22/1-1-9)
Színészi pályafutása
Aktív évek1949–1988
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
1966-ban (Szalay Zoltán felvétele)
Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Kálmán György síremléke a Farkasréti temetőben.
Sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22/1-1-9. Varga Imre alkotása

Élete

szerkesztés

Apjának, Kálmán Mórnak (1887–1967)[4] körkötőgép-üzlete volt. A középpolgári család a ferencvárosi Ráday utca 18.-ban lakott. Első elemitől az Ipar utcai polgári negyedik osztályáig nagyon rossz tanuló volt. Azután beállt négy évre kesztyűsinasnak. 1943-ban segédként felszabadult, de mivel már nem volt kesztyűbőr, így cipőfelsőrész-készítő lett, majd asztalossággal próbálkozott, később nyakkendő-készítéssel. Ezután munkaszolgálatra elvitték a Délvidékre, innen 1945 februárjában tért haza. Édesanyját elvitték, többé nem látta. Apja 1950-ben ismét megnősült. Amikor a „magánszektor” megszűnt, nem akart gyárba menni.[5]

Pályája

szerkesztés

Makay Margit magániskolájában kezdte színészi képzését. Utána a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, amelynek 1949-es elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban, Szendrő József igazgatása alatt kapott először szerződést. Ezután 1953–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel, illetve akkor szerződtette a Magyar Filmgyár is.

1957-ben aratta első nagy sikerét Félicien Marceau A tojás című darabjában. Azonnal feltűnt szikár játékstílusával, mélylélektani előadásmódjával. Alakításait eszköztelenség, intellektuális irónia, távolságtartás jellemezte. Művészete legjobban a 20. századi drámák zavaros lelkű, őrült vagy az őrültség álarca mögé rejtőző hőseinek megformálásában bontakozott ki.

Szinkronszínészként Humphrey Bogart magyar hangja volt a Casablanca című filmben, a Magyar Televízió Bernstein-sorozatában Leonard Bernsteinnek kölcsönözte hangját. Hosszú hallgatás után színpadon a Korona Pódiumban lépett fel, Arcok és harcok címmel híres szerepeit idézte fel.

Halála előtt rövid ideig Káldi Nóra színésznő volt a felesége.[6][7]

Főbb szerepei

szerkesztés

Színház

szerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 106. Ugyanitt kétszáztizennégy színházi fotón is látható.[8]

 
Emléktáblája:
I. kerület Bécsi kapu tér 8.

Filmjei

szerkesztés

Játékfilmek

szerkesztés
  • A harag napja (1953)
  • Keserű igazság (1956)
  • Hannibál tanár úr (1956)
  • Bakaruhában (1957)
  • Láz (1957)
  • Sóbálvány (1958)
  • Édes Anna (1958)
  • Merénylet (1959)
  • Felfelé a lejtőn (1959)
  • Dúvad (1961)
  • Jó utat autóbusz! (1961)
  • Délibáb minden mennyiségben (1962)
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Esős vasárnap (1962)
  • Egyiptomi történet (1963)
  • Germinal (1963)
  • Rab Ráby (1964)
  • A kőszívű ember fiai I-II. (1965)
  • Iszony (1965)
  • Sellő a pecsétgyűrűn I-II. (1966)
  • És akkor a pasas… (1966)
  • A férfi egészen más (1966)
  • Kártyavár (1967)
  • Imposztorok (1969)
  • Történelmi magánügyek (1970)
  • Szerelmi álmok – Liszt (1970)
  • Kopjások (1975)
  • Teketória (1976)
  • Naplemente délben (1979)
  • Requiem (1981)
  • Fogadó az Örök Világossághoz (1981)
  • Gyertek el a névnapomra (1983)
  • Keserű igazság (1986)
  • Tüske a köröm alatt (1988)

Tévéfilmek

szerkesztés
  • Nő a barakkban (1961)
  • Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
  • Nyaralók (1967)
  • Halálnak halála (1969)
  • Só Mihály kalandjai (1970)
  • Tizennégy vértanú (1970)
  • A gyáva (1971)
  • A hetedik kocsi (1971)
  • Felhőfejes (1972)
  • Irgalom 1-3. (1973)
  • Zrínyi (1973)
  • A fekete Mercedes utasai (1973)
  • A professzor a frontra megy (1973)
  • A Pont L’évéque-i fegyintézet (1974)
  • Próbafelvétel (1974)
  • Veszélyes forduló (1974)
  • Végül (1974)
  • Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat (1975)
  • Felelet 1-6. (1975)
  • Tisztesség mindenáron (1975)
  • Tengerre néző cellák (1978)
  • Rejtekhely (1978)
  • Az elefánt (1978)
  • Hálapénz – Tiszteletem főorvos úr! (1979)
  • Jegor Bulicsov és a többiek (1981)
  • Kálmán György (dokumentum, 1982)
  • A piac (1983), „vak Náci”
  • Csinszka (1987)
  • Margarétás dal 1–2. (1988)

Hangjáték

szerkesztés
  • Alena Bernasková: Seherezádé részvénytársaság (1954)
  • Kipphardt, Heinar: Shakespeare kerestetik (1955)
  • Krisan Csandar: A szelek anyja (1958)
  • Mesterházi Lajos: Pesti emberek (1958)
  • Emile Zola: Tisztes úriház (1959)
  • André Stil: Két kő között (1961)
  • Balzac, Honoré de: Elveszett illúziók (1961)
  • Gyárfás Endre: Egy pillanat gyümölcse (1961)
  • Akszjonov, Vaszilij: Kollégák (1962)
  • Arbuzov, Alekszej: Az elveszett fiú (1962)
  • Shaw, Irwin: Hazafiak (1962)
  • Neményi Kázmér: Mosolygó Itália (1963)
  • Csop, Karel: Egy ember, akit figyelnek (1964)
  • Hawthorne: Skarlát betű (1964)
  • Moldova György: Sötét angyal (1964)
  • Bertold Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1965)
  • Bokor Péter: Elloptak egy Nobel-díjat (1965)
  • Eich, Günther: A viterbói lányok (1965)
  • Friedrich Dürrenmatt: Straniczky és a nemzeti hős (1965)
  • Jevgenyij Svarc: A két juharfa (1965)
  • Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
  • Lunacsarszkij: Cromwell (1965)
  • Miroslav Krlezsa: Areteus (1965)
  • Hollós Ervin: Fiúk a térről (1966)
  • Lóránd Lajos: Várlak a Diadalív alatt (1966)
  • Dorothy Sayers: A nagy sugallat (1969)
  • Aldous Huxley: Légnadrág és társai (1971)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Hegedűs Géza: Szemiramisz szerelme (1971)
  • Jókai Anna: Általános foglalkoztató (1973)
  • Vágó Péter: A boszorkány (1974)
  • Hubay Miklós: Tüzet viszek (1975)
  • Joachim Walther: A zöldövezet (1976)
  • Gyárfás Miklós: Hápi (1977)
  • Szabó Magda: Sziget-kék (1979)
  • Zoltán Péter: Nofretete (1979)
  • Felsenstein, Annelise: Hétköznapi varázslat (1982)
  • Bárány Tamás: Egy boldog família (1983)
  • Magnusson, Ove: Nyugdíjasok lázadása (1983)
  • Szakonyi Károly: A hentes (1983)
  • Vercors: Mesék borogatás közben (1983)
  • Mándy Iván: Lebontott világ (1984)
  • Gyárfás Miklós: Becsületének oka ismeretlen (1985)
  • Mándy Iván: Alagsori tárlat (1985)
  • Molnár Ferenc: Az ismeretlen lány (1985)
  • Móricz Zsigmond: Murányi kaland (1985)
  • Remenyik Zsigmond: Kard és kocka (1985)
  • Eliot, T.S.: Átokföldje (1986)
  • Franz Hiesel: Kerkafalva (1986)
  • Kormos István: N.N. utolsó bolyongása (1986)
  • Traven: Halálhajó (1986)
  • Franz Fühmann: A kékfényű lámpás (1987)
  • Mándy Iván: Koszorú (1987)
  • Szabó Magda: Katalin utca (1987)

Díjai, elismerései

szerkesztés

Portréfilmek

szerkesztés
  • Mestersége színész – Kálmán György (1984)
  • Hogy volt?! – Kálmán György felvételeiből (2012)

Irodalom

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07281.htm, Kálmán György, 2017. október 9.
  2. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Freebase-adatdump. Google
  4. ↑ Kálmán Mór halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 3213/1967. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.)
  5. ↑ 30 éve nincs közöttünk Kálmán György
  6. ↑ UM: AKI TÚL KEVÉS IDŐT KAPOTT A SORSTÓL: KÁLDI NÓRA TRAGÉDIÁJA (magyar nyelven). Újságmúzeum, 2022. november 17. (Hozzáférés: 2023. augusztus 23.)
  7. ↑ FotoKlikk (2018. január 20.). „Keleti Éva: Kontakt tárlatvezetés”. 
  8. ↑ 2011. augusztus 14-i lekérdezés

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Kálmán_György&oldid=27470629”