Kálna (Románia)
Kálna (Calna), település Romániában, Kolozs megyében.
| Kálna (Calna) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Révkolostor |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alparét |
| Irányítószám | 407578 |
| SIRUTA-kód | 59988 |
| Népesség | |
| Népesség | 167 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 335 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 10′ 36″, k. h. 23° 38′ 46″47.176760°N 23.646050°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 36″, k. h. 23° 38′ 46″47.176760°N 23.646050°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kálna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésDéstől északnyugatra, Alparét, Nagymező és Felsőbogáta közt fekvő település.
Nevének eredete
szerkesztésA község neve a kalu, kalina szláv szóból ered, mely sáros helyet jelent.
Története
szerkesztésKálna nevét 1325-ben említette először oklevél Kalna, majd 1360-ban Kalna, Kálnaföld néven.
1512-ben Kalna, 1733-ban Kálna, 1750-ben Kalnok, 1808-ban Kálna, Kál néven írták.
1360-ban Monyorói Tamás birtoka volt, aki Kálna nevű földjének a Nádor fia János alapréti jobbágyai jogtalan használata ellen tiltakozott, Kálna azonban a fennmaradt adatok szerint még 1507-ben is Alparéthez tartozott. Ekkor nádasdi Ongor János fiainak János és Miklósnak magvaszakadtával, ezeknek Szobi (Zob) Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállt.
1521-ben Héderfái Barlabási (és Barrabássi) Lénárd erdélyi alvajda is részbirtokos volt itt, aki itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.
1573-ban Miksa császár erősítette meg itteni birtokrészében Radák Lászlót.
1577 előtt a falu Barrabássi János csanádi püspök birtoka volt, aki Barrabássi Ferencz, Mihály és Bogáthi Ozsvátnéval osztozott meg rajta. A Barrabássiak utód nélküli halála után, Kendy Antal örökölte, kinek neje Bogáthi leány volt. De Kendy hűtlensége miatt fejét és jószágait elvesztve, a királyné Alárd Miklósnénak adta, kiről fia Ferenc örökölte.
1602-ben birtokosa Kornis Boldizsár, majd örököseinek birtoka lett.
1696-ban hódoltsági falu volt.
1716-ban a Kornisoké volt s ezeknek tisztje Kozárvári Ferencz deák kapta a Kornisoktól, mert mikor a török Papmezőt el akarta foglalni, innen a Kornisok javait kiszállította.
1769-ben Bornemissza Ignácot írták egyik birtokosának.
1820-ban gróf Kornis János, báró Bornemissza Lipót, gróf Haller Gábor, Tárcza János, Várady Ferenc, Vankai Ádámné, Rednik Lászlóné voltak birtokosai.
1910-ben 427 lakosából 12 magyar, 415 román volt. Ebből 415 görögkatolikus, 12 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Források
szerkesztés- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
.svg){kind=small}