Kékfejű gulyajáró
A kékfejű gulyajáró (Molothrus bonariensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_male.JPG)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Molothrus bonariensis (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú médiaállományokat és Kékfejű gulyajáró témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Tanagra nembe Tanagra bonariensis néven.[3]
Alfajai
szerkesztés- Molothrus bonariensis bonariensis (Gmelin, 1789) - Brazília keleti és déli része, Kelet-Bolívia, Paraguay, Uruguay és Argentína. Chile területére betelepítették.
- Molothrus bonariensis cabanisii (Cassin, 1866) - Panama keleti része, Nyugat- és Délkelet-Kolumbia
- Molothrus bonariensis aequatorialis (Chapman, 1915) - Délnyugat-Kolumbia, Ecuador nyugati része
- Molothrus bonariensis occidentalis (Berlepsch & Stolzmann, 1892) - Ecuador délnyugati része és Nyugat-Peru
- Molothrus bonariensis venezuelensis (Stone, 1891) - Kelet-Kolumbia és Venezuela északi része
- Molothrus bonariensis minimus (Dalmas, 1900) - Florida, Kuba, Hispaniola, Puerto Rico, Kis-Antillák szigetei, Trinidad és Tobago, Guyana, Suriname, Francia Guyana és Brazília északi csücske
- Molothrus bonariensis riparius (Griscom & Greenway, 1937) - Kelet-Peru és az Amazonas-medence Brazíliában[2]
Előfordulása
szerkesztésFőleg Dél-Amerikában fészkel, de a Karib-térségben, Közép-Amerikában és Észak-Amerika déli részén is előfordul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 17–21,5 centiméter, a hím testtömege 55,7 gramm, a tojóé 44,6 gramm.[3]
_-_Macho_(14376752732).jpg) |
.JPG) |
Életmódja
szerkesztésRovarokkal és magvakkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
szerkesztésMint a többi gulyajáró, ez a faj is költésparazita, azaz a tojásait idegen madárfaj fészkébe rakja.
_e_(_Zonotrichia_Capensis_)_(1).jpg) |
 |
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
