Kékszárnyú pitta
A kékszárnyú pitta (Pitta moluccensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Kékszárnyú pitta | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Pitta moluccensis (Müller, 1776) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kékszárnyú pitta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kékszárnyú pitta témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Turdus nembe Turdus moluccensis néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésAusztráliában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, Brunei, Kambodzsa, Kína, a Karácsony-sziget, Hongkong, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők és cserjések, valamint ültetvények és városi környezet. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 20 centiméter, testtömege 54-146 gramm.[5]
Életmódja
szerkesztésRovarokkal táplálkozik.
Szaporodása
szerkesztésFészekalja 3–4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve