Köppen klímaosztályozása

A Köppen-féle klímaosztályozás az egyik legszélesebb körben használt klímaosztályozási rendszer. Wladimir Köppen (1846–1940) német-orosz klimatológus először 1884-ben publikálta,^[1]^[2] majd több módosítást végzett rajta, 1918-ban és 1936-ban is.^[3]^[4] Később, 1954-ben és 1961-ben Rudolf Geiger (wd) német klimatológus (1894–1981) újabb változtatásokat végzett az osztályozási rendszeren, így ezt a változatot Köppen–Geiger klímaosztályozásnak is nevezik.^[5]^[6]

Besorolási rendszere

Köppen éghajlati osztályozásának kódjai
Első kód	Második kód	Harmadik kód
A (trópusi)	f (nedves)
	m (monszun)
	s, w (szavanna)
B (száraz)	W (sivatag)
	S (sztyepp)
		h (forró)
		k (hideg)
C (meleg mérsékelt)	w (száraz téllel)
	s (száraz nyárral)
	f (nincs száraz évszak)
		a (forró nyár)
		b (meleg nyár)
		c (hideg nyár)
D (kontinentális-boreális)	w (száraz téllel)
	s (száraz nyárral)
	f (nincs száraz évszak)
		a (forró nyár)
		b (meleg nyár)
		c (hideg nyár)
		d (nagyon hideg tél)
E (poláris)	T (tundra)
E (poláris)	F (örök fagy)

A felosztás alapelemei kizárólag statisztikai módszerekkel feldolgozott meteorológia adatok:

a hőmérséklet és
a csapadék

értékei voltak.

Az éghajlat legfőbb kifejezőjének az őshonos növényzetet tekintette. Az első változatban öt övet különböztetett meg, és ezeket sorban az ábécé betűivel jelölte:

A: trópusi öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete is meghaladja a 18 °C-ot ^[7]
B: száraz öv, amelynek határát nem a hőmérséklet, hanem az elegendő csapadék hiánya jelöli ki ^[7]
C: meleg mérsékelt öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete 18 °C és -3 °C között van, rendszeres hótakaró nem keletkezik ^[7]
D: kontinentális-boreális, a szélsőségesen nagy évközi hőingadozással jellemzett öv ^[7]
E: sarkvidéki, a fatenyészet határán túli hideg, poláris terület ^[7]

Később ezeket a csapadék eloszlásának típusa szerint három altípusra bontotta:

száraz időszak nélkül (f), → például Cf: meleg-mérsékelt éghajlat az éven belüli egyenletes csapadékeloszlással
száraz nyári időszakkal (s),
száraz téli időszakkal (w).

Bevezetett négy újabb földrajzi zónát is:

sztyepp (S), → pl. BS: száraz éghajlatú sztyepp klíma, rövid csapadékos időszakkal
sivatag (W)
tundra (T), → pl. ET: poláris vagy magashegységi tundra éghajlat, rövid nyári vegetációs időszakkal
örök fagy (F).

Természetesen nem minden alaptípusban fordult elő mindhárom, elméletileg lehetséges alcsoport, így a gyakorlatban 11 éghajlati osztályt jelölt ki, és ezt a rendszert később 6 hőmérsékleti kategória bevezetésével finomította.

Továbbfejlesztése

Rudolf Geiger (1894−1981) az 1930-as évektől együtt dolgozott Köppennel, majd Köppen halála után is változtatásokat eszközölt, ezt nevezik ma Köppen–Geiger klímaosztályozásnak. Geiger társszerkesztője volt az ambiciózus, sokkötetes Handbuch der Klimatologie (Kézikönyv a Klimatológiáról) műnek is, amely viszont soha nem fejeződött be.^[8]

A klímaosztályozási rendszerüket kicsit később Glenn Thomas Trewartha (1896 – 1984) amerikai földrajztudós módosította (Köppen-Trewartha éghajlati osztályozás). Ez a Köppen-Geiger rendszer módosított változata, és annak néhány hiányosságára készült.

Köppen nyomán Magyarországon Zólyomi Bálint dolgozott ki módszert a magyar csapadékjárási típusok statisztikai elemzésére.

Térképek

Térképek a Köppen-osztályozás alapján

Az „A” (trópusi) csoportba tartozó területek
„B” (száraz) csoportba tartozó területek
„Csa” és „Csb” csoportba tartozó területek
„Cfb”, „Cfc”, „Cwb”, „Cwc” csoportba tartozó területek
„D” csoportba tartozó területek
Európa Köppen-féle éghajlati osztályozása

A Föld éghajlati osztályozása

Köppen-Geiger-féle éghajlati osztályozás. Az első betűkód az éghajlati főöv, a 2. kód a csapadéké, a 3. kód a hőmérsékleté. Lásd a lejjebb levő táblázatban.

Af - állandóan csapadékos trópusi esőerdő éghajlat

Am - trópusi monszun éghajlat

As - trópusi szavanna éghajlat

Aw - trópusi, időnként száraz szavanna éghajlat

BWh - forró sivatagi éghajlat

BWk - hideg sivatagi éghajlat

BSh - forró félszáraz éghajlat

BSk - hideg félszáraz éghajlat

Csa - forró nyarú mediterrán éghajlat

Csb - meleg nyarú mediterrán éghajlat

Csc - hideg nyarú mediterrán éghajlat

Cwa - nedves szubtrópusi éghajlat

Cwb - nedves szubtrópusi / szubtrópusi-óceáni-hegyvidéki

Cwc - óceáni szubpoláris éghajlat

Cfa - meleg óceáni / nedves szubtrópusi

Cfb - mérséklet óceáni

Cfc - hideg óceáni éghajlat

Dsa - meleg kontinentális / mediterrán kontinentális

Dsb - mérséklet kontinentális / mediterrán kontinentális

Dsc - hűvös kontinentális éghajlat

Dsd - hideg kontinentális éghajlat

Dwa - meleg kontinentális / nedves kontinentális

Dwb - mérsékelt kontinentális / nedves kontinentális

Dwc - hűvös kontinentális / szubarktikus

Dwd - hideg kontinentális / szubarktikus

Dfa - meleg kontinentális / nedves kontinentális

Dfb - mérsékelt kontinentális / nedves kontinentális

Dfc - hűvös kontinentális / szubarktikus

Dfd - hideg kontinentális / szubarktikus

ET - tundra éghajlat

EF - örök fagy éghajlat

A térkép betűkódjai

A Köppen-féle térkép betűkódjai^[9]
főöv (1. kód)	csapadék (2. kód)	hőmérséklet (3. kód)
A : trópusi	W : sivatag	h : forró-száraz
B : száraz	S : sztyepp	k : hideg-száraz
C : meleg-mérsékelt	f : egyenletesen nedves	a : hosszú, forró nyár
D : kontinentális-boreális	s : száraz nyár	b : hosszú, hűvös nyár
E : poláris és magashegységi	w : száraz tél	c : rövid, hűvös nyár
	m : monszun	d : rövid, hűvös nyár; zord tél
		F : állandó jég
		T : tundra

Jegyzetek

↑ Köppen, Wladimir (1884. november 16.). „Die Wärmezonen der Erde, nach der Dauer der heissen, gemässigten und kalten Zeit und nach der Wirkung der Wärme auf die organische Welt betrachtet”. Meteorologische Zeitschrift 20 (3), 351–360. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/105. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)
↑ (2011. november 16.) „Comments on: 'The thermal zones of the Earth' by Wladimir Köppen (1884)”. Meteorologische Zeitschrift 20 (3), 361–365. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/0258.
↑ Köppen, Wladimir. Klassification der Klimate nach Temperatur, Niederschlag and Jahreslauf, Petermanns Geographische Mitteilungen 64, 193–203, 243–248. o. (1918)
↑ Köppen, Wladimir. Das geographische System der Klimate 1. Berlin: Borntraeger (1936)
↑ Geiger, Rudolf (1954), Klassifikation der Klimate nach W. Köppen, vol. 3, Berlin: Springer, pp. 603–607
↑ Geiger, Rudolf (1961), Überarbeitete Neuausgabe von Geiger, R.: Köppen-Geiger / Klima der Erde (Wandkarte 1:16 Mill.) – Klett-Perthes, Gotha.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Péczely Gy: Éghajlattan
↑ Chrono-Biographical Sketch: Rudolf Geiger. people.wku.edu. (Hozzáférés: 2024. január 8.)
↑ http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0017_20_eghajlattan/ch02s03.html

[1] Köppen, Wladimir (1884. november 16.). „Die Wärmezonen der Erde, nach der Dauer der heissen, gemässigten und kalten Zeit und nach der Wirkung der Wärme auf die organische Welt betrachtet”. Meteorologische Zeitschrift 20 (3), 351–360. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/105. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)

[2] (2011. november 16.) „Comments on: 'The thermal zones of the Earth' by Wladimir Köppen (1884)”. Meteorologische Zeitschrift 20 (3), 361–365. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/0258.

[3] Köppen, Wladimir. Klassification der Klimate nach Temperatur, Niederschlag and Jahreslauf, Petermanns Geographische Mitteilungen 64, 193–203, 243–248. o. (1918)

[4] Köppen, Wladimir. Das geographische System der Klimate 1. Berlin: Borntraeger (1936)

[5] Geiger, Rudolf (1954), Klassifikation der Klimate nach W. Köppen, vol. 3, Berlin: Springer, pp. 603–607

[6] Geiger, Rudolf (1961), Überarbeitete Neuausgabe von Geiger, R.: Köppen-Geiger / Klima der Erde (Wandkarte 1:16 Mill.) – Klett-Perthes, Gotha.

[Péczely_Gy:_Éghajlattan_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Péczely Gy: Éghajlattan

[8] Chrono-Biographical Sketch: Rudolf Geiger. people.wku.edu. (Hozzáférés: 2024. január 8.)

[9] ttp://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0017_20_eghajlattan/ch02s03.html

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]